A BME Közép alkotóheti kiállításáról
Az alkotóhét intenzitása, gondolatsűrűsége mellett felszabadultsága az igazán fontos. Az epiteszforum.hu kedvenc projektjei a kiállításról.
Alkotni jó, s leginkább úgy, hogy az embernek nincs más dolga. Legalább egy hétig. Az alkotóhét intenzitása, gondolatsűrűsége mellett felszabadultsága az igazán fontos: a művészet gyakorlata a gondolat és tett szabadságának élményén keresztül vezet, s ha ebben méltó partnerek is akadnak, akkor minden esélye megvan annak, hogy akár egyetlen hét munkája is minden résztvevőnek hosszú időre kellő lendületet adjon.
A BME Közép Tanszék idei TÉR-SZÍN-TÉR Alkotóhetére meghirdetett témák és vezetőik [Baróthy Anna és a Szöv. 39, Borsay Attila, Bujdosó Attila, Fernezelyi Gergő, Haász Ferenc, Fónagy Dóra, Kalmár László, Kamarás Bálint, Lénárd Anna, Szemerey Samu, Tihanyi Dominika, Tibor Tamás, Zsuffa Zsolt] nagyon izgalmas programot kínáltak a hallgatóknak, sokszínűségük ellenére is volt valami közös bennük: az építészetet tágan értelmező, a kreatív energiákat megmozgató programok eredményeit nézegetve a látogatót joggal lenyűgözte az az energia, gondolat és játékosság, ami a munkák többségéből áradt, még akkor is, ha a zsúfoltság és a sokféleség miatt az első pillanatban kissé áttekinthetetlen volt a terep. A bőség mindig megzavarja az ítélőképességet. Pont ez az oka, hogy a kiállítások ma már nem nélkülözhetik a kurátori munkát, a személyt, aki a sokféleségből rendet, rendezettséget teremt. Egy alkotóhét keretében erre nincs mód, tehát a sokaság okozta zavarban az értékelés személyes esetlegességet és esendőséget tartalmaz. Nincs idő alaposságra és elmélyülésre, így csak azokra a munkákra figyel igazán az ember, amelyekre már amúgy is érzékeny. Jó lett volna, ha mindegyikről hallhattuk volna az alkotó csapat koncepcióját, s ezek után mondhattuk volna el mi is – felkért értékelők - a benyomásainkat. Ez egy izgalmas, bár roppant időigényes párbeszéd, de az ember nem csak abból tanul, amit maga csinál, hanem abból is, amit mások.
Az Etüdök köztérhasználatra című kurzus videó dokumentációja mögött Tihanyi Dominika és teljes hallgatói csapata állt. A csoport erejét egyben tartva, a csapat szó szerint belakta a várost, „meghekkelve” köztérrel kapcsolatos megrögzött ideáinkat. S bár a köztéri események nagy része a közös evés-ivás aktusával társult, volt itt jóga a kertben és frizbizés is a változatosság kedvéért. A városi köztérről való gondolkodás megváltozása és megváltoztatása párhuzamosan zajlik az internetes virtuális köztér [social media, wiki, open source] elfoglalásával. A kettő kölcsönhatásának látható formája pl. az a civil aktivitás, amely mind a valós, mind pedig a virtuális térben óriási energiával tör elő. Bár a kontroll kiterjesztésével ezt az aktivitást számos formában megtörni igyekszik a mindenkori hatalom – s hogy csak példát említsünk a kerítésekkel lezárt parkokra, civilek ma már rendszeres, különféle botrányszagú építkezések miatti tiltakozásaira, vagy ezzel párhuzamosan az interneten szerzői jogi problémába csomagolt fájlcserélő perekre -, közösségi és privát érdekek igazi összecsapása még ezután várható. Már ma is jól látszik, hogy a tervezőre (specialistára) ebben a konfliktusokkal és érdekellentétekkel zsúfolt térben egyre több, ma még egyáltalán nem szakmainak tekintett, mediátori feladat hárul a jövőben.
A Hiánypótlás c. munka - Benedek Márton, Lőcsei Gergely, Pozsgai Anett, Vadicska Babett, Vaith Zoltán – képei vonzzák a tekintetet, képként, kompozícióként is önálló életet élnek. Jó fotók, jó objektekről, profi kivitelezésben. Az országúti kátyúkba beépített bicikli alkatrészekből szerkesztett hiánypótlások üzenete egyszerű, autósnak, bicajosnak és gyalogosnak egyaránt érthető. Ebben a munkában a formai igényesség együtt jár a koncepció pontos megfogalmazásával és a tökéletes címmel: ritka pillanat, amikor hirtelen minden összeáll és igazán szép, kerek egész lesz, magától értetődően, hibátlanul.
A „Beveszed” című akció - Dávida Eszter, Hajós Péter, Németh Adrienn – lenyomata egyetlen felirat, amit a biztonsági őrök felragasztás után azonnal leszedtek az egyetem különböző felületeiről. Az „illegálisan” elhelyezett közlés azonnali cenzúrát vont maga után. A koncepció megvalósítása és az arra érkezett reakció korunk tökéletesre sikerült kontroll-társadalmának modellje. Bár csak egy egyetemi projektről van szó, sok mindent elárul arról, amiben élünk, s amit szerteágazó, szuper-bürokratikus és centralizált rendszerek szabályoznak. Amíg csak portás bácsik és nénik figyeltek a kapu mellett, volt a rendszerben némi tehetetlenség, maradt tere az „illegalitásnak”.
Ma intelligens CCTV kamerákkal figyelnek mindent, s ki tudja, vajon ki, hol, mikor, hogyan húzza meg a határt, hogy mit szabad, és mit nem? Az Institute for Applied Anatomy i-SEE sokak által ismert 2001-ben elindított webprojektje Manhattan és más városok legkevésbé bekamerázott útvonalait tárja föl, s azt mutatja meg, hogy A pontból B-be hogyan lehet úgy eljutni, hogy valamilyen megfigyelőkamera ne rögzítse az embert.
A „beveszed” felirat mögött meghúzódó egyszerű szkepticizmus, a tartalom - az, hogy vajon szabad-e mindent készen kapottként elhinni és igazságnak tekinteni – már másodlagossá is vált az akcióban, hiszen a biztonsági apparátus az üzenet közvetítésére használt csatornát azonnal blokkolta. Ma a nem-elfogadott, nem-legitim üzeneteknek sokkal rafináltabb csatornákat kell találniuk, miközben egyre nehezebbé válik a bevett és át nem gondolt üzenetek által létrejövő, puszta hiedelmekből épített fizikai és szellemi falak lebontása.
A „Beveszed” projekt tehát, amilyen egyszerűnek tűnik, olyan komplex és élő problémákat feszeget a felsőoktatás (általános) közegében, ahol elvileg a nyitott és önállóan gondolkodó ember ön-építkezésének elősegítése a legfontosabb cél. A mintakövetésre és nem önálló gondolkodásra inspiráló szellemi kontextussal párosuló, fizikai és szellemi kontroll létezésére rámutató hallgatói projekt – bár nem sok közvetlen építészeti vonatkozása van, fontos globális társadalmi jelenségre hívta fel a figyelmet.
kép és szöveg: Pásztor Erika Katalina
