A Breuer-kiállítás apropóján
LUMÚ 2007. 05.04. – 09.02.
”...vajon Breuer Marcell nem érdemelne-e egyedül is sokkal többet 144 négyzetméternél? Az életművét bemutató kiállítás megnyitójához kapcsolódva időszerű újra feltenni a kérdést, talán még nem késő.”
Nagy Iván építész a Pécs EKF 2010 programmal kapcsolatban tesz fel kérdéseket.
Nagy Iván építész írása annak kapcsán, hogy pályázati anyagukban, melyet „Az én kulturális fővárosom” Ötletpályázatra nyújtottak be (az „Európa Kulturális Fővárosa – Pécs 2010” „Közterek és parkok újjáélesztése” kulcsprojekt részeként), felvetették a Breuer Marcell emlékhely ötletét is.
Az első – nem szakmai jellegű - pécsi EKF pályázaton „Breuer-múzeum” ötletünkkel indultunk. Bár nem kerültünk be a díjazottak közé, nem jártunk rosszul, hiszen különdíjunk 6 palack villányi bor volt.
Ezzel együtt sajnos a javaslat nem váltott ki komolyabb érdeklődést Pécsett (vagy ha igen, hozzánk nem jutott el a hír), pedig véleményünk szerint Breuer Marcell az egyik húzónév lehetett volna 2010-ben. A minimál méretű múzeum építészeti info boxxal kiegészítve (a leírás mellékelve) remekül illeszkedett volna a kulturális főváros programba, törlesztve egy régi adósságot.
Az építészeti pályázatok haladnak előre a maguk útján, a legutóbb kiírt „kiállítótér” programjában szerepel egy állandó kiállítás is, amelyet a Bauhausnak és a pécsi bauhauslereknek szentelnének. Egy időszakos kiállítótérrel együtt, írd és mondd, 144 négyzetméteren.
Minden apróságnak örülni kell, de felmerül a kérdés, vajon Breuer Marcell nem érdemelne-e egyedül is ennél sokkal többet? Az életművét bemutató kiállítás megnyitójához kapcsolódva időszerű újra feltenni a kérdést, talán még nem késő.
Tudjuk, hogy nincs Építészeti Múzeum - mint épület - Magyarországon (ha így megy tovább, mi leszünk az utolsók Európában), és tudjuk, hogy sokan mások is megérdemelnék munkásságuk állandó bemutatását, például Molnár Farkas. De mikor, ha nem most? Lesz az EKF programnál és 2010-nél jobb alkalom e fontos lépésnek a megtételére?
Külön köszönet azoknak, akiknek a segítségével megvalósulhatott a Vitra-tárlat budapesti bemutatása.
Nagy Iván építész
„Az én kulturális fővárosom”
Ötletpályázat az „Európa Kulturális Fővárosa – Pécs 2010”
„Közterek és parkok újjáélesztése” kulcsprojekt részeként
Építészeti info box + Breuer-múzeum
1. „A nyertes pályázati elképzelések megvalósulásának is egyik fontos feltétele, hogy a 2010-es programot a város, a régió és az ország lakossága is a magáénak érezze”. (részlet a pályázati kiírásból)
Az EKF fejlesztések és rendezvények megismertetése az érintettekkel sokrétű és többlépcsős folyamat. Meggyőződésünk, hogy már 2009-től szükség lesz a városon belül információs irodára, illetve információs pontokra, ahol bárki tájékozódhat a „dolgok állásáról”, a leendő programokról, a különféle projektek keretén belül elkészült építészeti tervekről, képzőművészeti alkotásokról stb. Az információs pontok kiegészítői az egyéb médiáknak (helyi TV, újságok, rádió, műsorfüzetek, kiadványok), pluszként a személyes kommunikáció lehetőségét adják, akár több nyelven is.
Elképzelésünk szerint ennek a hálózatnak a felépítése a következő: egy központi iroda (belváros közepén), 1 építészet/design/képzőművészet info „box” (a belváros peremén, turisták által általában érintett helyen), és 10-12, az akcióterületeken elhelyezett, multimédiás info panel. Az EKF kulcsprojektek esetében az építészetnek és a kapcsolódó társművészeteknek kiemelt szerepe lesz, ezért az ehhez kapcsoló tájékoztatás megérdemel egy önálló egységet.
2. A XX. század legkomolyabb nemzetközi karriert befutott, magyar származású építésze kétségtelenül a pécsi születésű Breuer Marcell volt. Életműve elsősorban az Egyesült Államokhoz (építészet), illetve Németországhoz (design) kötődik. Leghíresebb alkotásai egyebek mellett: Whitney-múzeum - New York, Unesco központ - Párizs, és az első csőbútor, a híres Wassily-szék. Munkásságának méltatása könyvnyi terjedelmű lenne, a vele foglalkozó – a világ szinte minden nyelvén megjelent – szakirodalom könyvtárnyi, életművét a legrangosabb művészeti archívumok gondozzák (Smithsonian Institution, Bauhaus Archív).
Magyarországon – sok más világhírnévre szert tett egykori hazánkfiához hasonlóan - alig foglalkoznak vele, a szakmai közvélemény számára is szinte ismeretlen, nincs jelen a köztudatban. Tudomásunk szerint magyar nyelvű monográfia nem jelent meg róla, külföldi publikációk fordításáról és kiadásáról nincs információnk.
Az EKF program kitűnő alkalom lenne arra, hogy ezt a szégyenteljes és egyre növekvő adósságot elkezdjük törleszteni Breuerrel szemben. Más pécsi kötődésű művészekhez hasonlóan ő is emlékházat vagy múzeumot érdemelne, amely méltó módon mutatná be az életművét. Tekintettel a név nemzetközi ismertségére, a múzeum egészen biztosan sikerre lenne ítélve, mint turisztikai attrakció is.
3. Pécsett – más nagyvárosokhoz hasonlóan – nincs olyan intézmény, amelyik a város, illetve a régió építészeti / design információs és dokumentációs központjaként működne. Közhely, hogy az építészet közügy, tény, hogy a szakma – társadalom párbeszéd elégtelen és felszínes, de kevés történik a problémák orvoslása érdekében.
Pályázati javaslatunk az első oldalon felsoroltak (mozaikok) egymásra építésén és kombinációján alapul, a konkrét helyszínt pedig úgy választottuk ki, hogy az szervesen tudjon kapcsolódni a közterekkel foglalkozó kulcsprojekthez.
Az „Építészeti info box + Breuer-múzeum” egy multifunkcionális, vagyis több lábon álló intézmény, amely egyesíti az egymást jól kiegészítő funkciókat (EKF info box, Építészeti központ, Breuer-múzeum). Üssünk több legyet egy csapásra, ha lehet. A javasolt helyszín a Barbakán-tér, a tér sarkán álló, bontható lakóház telkének (hrsz.: 4594 és 4995) felhasználásával és közterülethez csatolásával.
Az épület funkcionális programja egyszerű (időszakos kiállítótér, amely egyben előadóterem is, kávézó, könyvesbolt, az állandó Breuer-kiállítás tere, valamint a kapcsolódó kiegészítő funkciók, mint iroda, vizesblokk, tárgyaló, raktár), a közterületen elhelyezett 30-40 m2-es info box (flexibilis, akár teljes egészében nyitható mini kiállítótér) a múzeum „kihelyezett” része. A kettő viszonya fordítva is értelmezhető, a múzeum a folytatása a közterületi egységnek, amely csak 2009-´10-ben működik az EKF információs hálózat részeként.
A leendő épület tervezésénél az építési telek bekapcsolása a közterületbe, a kettő közötti lehető legsokrétűbb viszonyrendszer kidolgozása és újraértelmezése kiemelt fontosságú.
Itt természetesen nem csak építészetről van szó, ideális esetben a Breuer-múzeum egyfajta „köztéri nappaliként” működhetne („urban living room”), megteremtve egy egészen új típusú kultúraközvetítő intézmény prototípusát. Az „info box” 2010 után „squarefront gallery” (szabad magyarításban „térfront”) szerepet tölthet be (lásd: Storefront Gallery – New York / Vito Acconci és Steven Holl) megteremtve egy új típusú, speciális térhasználat (utcai rendezvények) lehetőségét.
A Barbakán-tér mint közterület jelenleg nincs definiálva, a felsorolt funkciók ezt a problémát is megoldaná, megjelenést biztosítva a kortárs képzőművészet több ágának a közterületi megjelenésre.
Budapest, 2006.12.15.
Nagy Iván
Vajda Barbara
Fialovszky Tamás
