A dán BIG tervezi a londoni Battersea Erőmű környékének központját
A jellegzetes formájú londoni Battersea Erőműnek és rozsdaövezetének nagyszabású megújulásába most beszállt a dán BIG építésziroda is. Az új városközpont egyes tömbjeit már most is több sztárépítész, így Norman Foster és Frank Gehry jegyzi.
Ha máshonnan nem is, az immár klasszikusnak mondható Pink Floyd-lemezborítóról jól ismert, a londoni Battersea Erőmű, sarkaiban magasodó kéményeivel. Az art deco stílusban az 1930-as években épült, majd többször kibővült szénerőmű 40 évi működés után 1975-ben állt le. Az azóta sorsára hagyott és alaposan amortizálódott épületet mindig is sokan szerették volna megmenteni az enyészettől, így idővel felkerült az építészeti örökség listájára is. A 2000-es években számos terv született az épület újrahasznosítására, biomassza erőműtől kezdve a metróhálózat fejlesztéséig, sportfunkciótól a lakóparkig.
Az első komoly ingatlanfejlesztési terv a gazdasági válsággal 2011-ben elbukott, majd 2012-ben maláj befektetők vették meg az erőművet és környezetét, ahova nagyszabású, többfunkciós ingatlanberuházást álmodtak meg. A tervek léptékét és elkötelezettségét mutatja az időközben felkért építészek sora, így Norman Foster és Frank Gehry is egy-egy nagyobb tömböt jegyez a területen. A londoni belvárostól dél-keletre, a Temze partján elterülő erőműben és rozsdaövezetében a következő években egy új városközpont fog felépülni a szokásosnak mondható funkciókkal: lakó- és irodanegyeddel, vendéglátással, kereskedelemmel, rekreációval. A térségben a gyalogosoké lesz a főszerep, a közlekedés csillapított formában jelenik csak meg a területen.
A napokban dőlt el, hogy az erőmű tőszomszédságában létrejövő „Electric Boulevard” elnevezésű fejlesztési tengelyre felfűzött tömbök, és a szintén megújuló műemlék épületegyüttes között elterülő közösségi terek a koppenhágai és New York-i székhelyű BIG iroda tervei alapján épülhetnek meg. A többszintesre tervezett teret, amit várhatóan a befektető csoport eredete után Malajziáról neveznek majd el, egy „városi kanyonnak” képzeli el a tervezőcsapat. A körkörös, hasadékszerűen kialakítandó térség formavilágában maláj földrajzi jelenségek köszönnek majd vissza. Anyaghasználatában pedig szintén a távol-keleti ország egyes kőzeteit kívánja vegyíteni az erőmű kéményeiből kinyert anyagok újra felhasználásával. Bjarke Ingels dizájner szerint a térben igyekeznek egy olyan kulturális egységet megteremteni, amiben „a látkép, az építészet, az urbanizmus és a média dizájn harmóniában megférnek egymással”, és amiben az ipari örökség és az új maláj identitás együtt jelenik meg.
Bán Dávid
