Épületek/Középület

A Debreceni Orvostudományi Egyetem Onkoradiológiai Központja

2022.04.21. 18:08

Egy olyan modern épület megalkotása volt a cél, amely kívülről is üzeni: a modern, gyorsan fejlődő orvostudomány képes meggyógyítani a pácienst. A debreceni Onkoradiólógiai Központ több év után tavaly készült el teljesen, a speciális funkciójú együttes koncepcióját az építész, Kovács Péter DLA mutatja be.

A Korb Flóris által tervezett debreceni orvosi kar építése 1923 és 1926 között fejeződött be. A pavilonos rendszerű klinikai épületek ma is szimmetrikus elrendezésben sorakoznak a tengelyt képező főpark két oldalán. Az építés második korszaka az 1960-as évek végén kezdődött, amikor az egyetemi fejlesztések majd minden esetben Mikolás Tibor építész nevéhez fűződtek. Nem követve a korábbi kánont 1973–ban elkészült a 10 emeletes Elméleti Tömb, így a terület nyugati oldalán egy merőben más gondolkodásmód jelent meg.

Az épület teljesen megfelelt a kor technológiai és építészeti elvárásainak, de mégsem nyerte el a professzorok ízlését. Talán ezért történt, hogy bár lehetőség lett volna a még be nem épített területeken a Mikolás által elkezdett kortárs építészet folytatására, a következő években telepített új egységek kicsit bizonytalanul próbáltak a múltnak és a jelennek egyaránt megfelelni. Véleményem szerint a Mikolás Tibor által épített Elméleti Tömb vonalán a védendő Korb-féle egység lehatárolható, attól nyugatra vállalható egy új arculat.

A Debreceni Orvostudományi Egyetemen az onkológiai ellátás részeként 1997-ben épült meg egy lineáris gyorsítót tartalmazó épület. Ezt Kertai László tervezte, aki 2009-ig további két ütemben bővítette az épületet. A klinikának 2011-ben egy TIOP-os pályázat lehetőséget biztosított az ellátás további korszerűsítésére, ezért egy olyan épület programját állították össze, mely a föld alatt összeköthető a meglévő sugárterápiával és első ütemben alkalmas két lineáris gyorsító telepítésére. Mivel a beépíthető területek szinte elfogytak, ezért egy sokkal nagyobb kubatúra lett gondolva, mint amit az alapprogram megkövetelt, mondván, hogy később biztos feltöltődik funkcióval.

Kertai lászló a régi épületet alakította át az összekapcsolhatósághoz, mi az új résszel foglalkoztunk. Egy ilyen bonyolultságú épület sokkal inkább a technológiát kell kiszolgálja, de kérdés, hogy az onkológiai betegek milyen épülettel találkoznak, az mit közvetít számukra. Kezdetben a megbízót nehezen győztük meg arról, hogy egy problémát leplező otthonosság helyett a problémát megoldó és a megoldás módját megmutató otthonosságra törekedjünk inkább.

Olyan 21. századi, korszerű „űrhajó" létrehozása volt a célunk, mely azt közvetíti, hogy a modern, gyorsan fejlődő orvostudomány képes meggyógyítani a pácienst. Ezért más szerkesztési elveket alkalmaztunk.

Volt még egy alapvetés: a tumorral küzdők igénylik az intimitást, ezért a belső várótér egy befelé forduló, fentről megvilágított tér lett, de a homlokzatra szervezett kezelők és betegszobák sem kaptak direkt megnyitásokat. Ebből egy kettévágott, főhomlokzaton vertikális tömbökre osztott épület jött létre.

2013-ban a felső szinteken még a szerkezetépítés folyt, amikor az első lineáris gyorsítót már elkezdték beüzemelni. A pályázaton megnyert két gyorsító jóval többe került, mint maga az épület, és ezekre volt pályázati kötelezettség is. Ezért az architektúrát saját forrásból építő klinika a földszint részleges beüzemelése mellett csak egy olyan épületet tudott finanszírozni, ahol a mélyföldszint és az emeletek kívülről néztek ki késznek, belül válaszfalak nélküli üres terek vártak a befejezésre. Ez 2020-21-ben végül bekövetkezett, de ekkor már a kezdeti program több eleme kicserélődött. A berendezés maradt a legvégére, ahol már az volt a szabály, hogy csak egy előírt bútorkészletből lehetett választani. Frank Gyurka többször átdolgozott várótermi koncepciója ezért nem valósult meg, de talán a tér még így is képviseli, amit közösen kigondoltunk.

Kovács Péter DLA

 

Szerk.: Pleskovics Viola