A Dipoli 40 éve — ahol a forma a természetet követi, nem a tartalmat
Reima és Raili Pietilä víziója, a Helsinki Egyetem Diákegyesületének épülete modern építészeti ikon. Noha építésével az 1960-as években megosztotta a közvéleményt - mivel nyilvánvalóan elutasította az elfogadott modern irányzat formai elemeit -, ma egyike Finnország legnagyobbra tartott épületeinek. Raili Pietilä kalauzolásával újra bejárjuk a 40 éves legendát.
Az ösztönember esküvői indulója
A terület várostervét Alvar Aalto készítette 1949-ben. A Dipoli épület egy tervpályázat eredménye, melyet Reima és Raili Pietilä építész házaspár nyert 1965-ben első közös tervükkel, amelynek Az ösztönember esküvői indulója címet adták. A kritikusok megjegyezték, hogy az építészek hátat fordítottak a modern mozgalomnak és a funkcionalizmusnak, az épületnek a természetes környezetre adott sokkal romantikusabb válaszának kedvéért. Helyszíne a finn táj őstípusa magas fenyőkkel és szabdalt sziklákkal. Azon túl, hogy az épületterv kielégíti egy összetett program funkcionális igényeit, részben kapcsolatot teremt a lakó- és oktató épületek között is oly módon, hogy egy markáns átlós útvonalat képez, amely a terv formáját mozgalmassá teszi. Ez az átló elválasztja az északi, egyenes vonalakkal rajzolt és meghatározott funkciókkal ellátott tereket a déli fekvésű közös terektől, melyek organikusabb formákat vesznek fel annak érdekében, hogy a tereppel mindinkább összhangba kerüljenek. Itt a forma sokkal inkább követi a természetet, mint a funkciót.
Egy új építészeti nyelv
Reima Pietilä-t magától értetődően újítóként üdvözölték, aki új építészeti nyelvet, időtlen minőséget hozott létre a Dipolinál, ahogyan az épületet a környezetébe illesztette. A szabad megformálású, messze túlnyúló, rézzel szegélyezett tetők látszólag átfogják a fák közét, a falak beleolvadnak a sziklás tájba, és az ablakok ritmusa a fák rendjét követi. A Dipoli terve a házaspár hosszas beszélgetéseinek és a környezet kitartó megfigyelésének az eredménye. A táj színei és textúrái kulcsszerepet játszottak a természetes anyagok széles körű alkalmazásában, mint a kő és a fa. Nagy szikladarabokat hasítottak a közelben, majd a köveket magasra rakták az épület falai mentén. Köveket a belső térben is felhasználtak, amelyek a méretes ablakokkal együtt az épület belsejében is megrajzolják a környező tájat. Sok homlokzat rézzel burkolt, a keskeny sávokat rendhagyóan helyezték el, így szinte olyan hatást keltenek, mint a faburkolat. A Dipoli mellett a Metso-nak nevezett Tampere Városi Könyvtár és a Mäntyniemi Elnöki Rezidencia a legismertebb finnországi épületek közé tartoznak, melyeket az Architects Pietilä tervezett, és a réz mindegyik esetében fontos szerepet játszik az építészeti karakter megformálásában.
A réz homlokzatburkolat választása a Dipoli esetében egy jól átgondolt döntés eredménye, és az anyagnak az idővel bekövetkező természetes változása a kezdetektől fogva tervezett volt. Ma – 40 évvel később – Reima Pietilä még mindig elismeri a rezet vibrálónak, szépnek és maradandónak, ahogy a homlokzatok lassan zöldbe hajlanak. Az a tény, hogy a patinázódási folyamat lassabban következett be, azt mutatja, hogy itt a levegő tiszta, szennyezetlen – még a tengerhez és egy nagyobb városhoz való közelség ellenére is. Raili a patinázódási folyamatot az élet rendjének részeként csodálja, mint egy régi barát őszülő halántékát. A Dipolit szívének különösen kedvesként tartja számon a többi általuk tervezett, rézzel készült épület között.
