A dohányzás növelheti a szabad tér iránti igényt?
Az elmúlt napok sajtóhíreiben említésre került: az EU szeretné elérni, hogy már 2007-re a tagországok többségében ne lehessen a vendéglátóhelyeken dohányozni.
Az elmúlt napok sajtóhíreiben említésre került: az EU szeretné elérni, hogy már 2007-re a tagországok többségében ne lehessen a vendéglátóhelyeken dohányozni. Nemrég Rómában járva (ahol az EU-ban másodikként vezették be Írország után ezt a szigorú szabályozást) az éttermek előtt ácsorgó, füstölgő tömeget, vihorászó traccspartikat fedezhettünk fel. (A semmiféle direktívát nem komolyan vevő olaszokkal egyébként úgy sikerül betartatni a szabályt, hogy amennyiben egy ellenőr dohányzáson kap valakit odabenn, már ugrott is a vendéglátóipari engedély.) Tekintettel arra, hogy fél Róma vendéglátásból él, ezt a tulajok igen komolyan veszik. Máshol azonban már meg is találták a kiskaput: egyszerűen kitelepítették az éttermet az utcára, vagy a belső udvarra. Hasonló jelenség játszódott le Dublinban is a korlátozás hatására: a pubokban gyakori jelenséggé vált, hogy az ablak mellé tolnak néhány asztalt, amire a sörös korsókat teszik, mindenki kivonul a járdára és úgy füstöl. Néha-néha pedig benyúlnak a korsóért.
A probléma engem a közterületek megújításának és a PPP lehetőségeknek az oldaláról izgat. A cigi tehát megnöveli a szabad tér iránti igényt? A vendéglőknek sokszoros érdekük lesz a kültéri helyfoglalás, és ennek vonzataként azok esztétikusabb újrafogalmazása? A szenvedélybetegség-vendéglátás szoros kapcsolata magánpénzből, egy új érdekazonosságon keresztül elkezdheti megújítani a közterületet? Az "elplázásított" agóráknak erre milyen válaszai lesznek?
Láthatóan a vezető cigarettaforgalmazók új kampányaikban (mivel a direkt módon történő reklámozás már a múlté) szintén meglovagolják ezt a hely-transzformációs lehetőséget. Például halottam olyan stratégiáról, hogy a nagy munkahelyeknek ingyenesen építenek dohányzásra kijelölt helyeket. Sok ilyen helyet láttam már itthon is: gyakorta egy-egy szépen kialakított, pergolával vagy esőtetővel fedett kerti terasz a végeredmény - néhol táj- és kertépítészt is alkalmazva - növénykiültetéssel. Nem egy munkahelyi belső udvar, eddig semmire nem használt kertrész, tetőkerti szabad tér vált már ennek kapcsán munkahelyi közösségi térré, kicsit visszaidézve a nagydiófás, kockás abroszos békebeli kerthelységek, vagy a "szabotáljuk együtt a munkaversenyt" vidám barakk klubhangulatát.
A fenti jelenség valószínűleg a dohányzás sok káros hatása mellett az egyik igazán pozitív hatása a füstölgés közösségformáló erejének. Én mindenesetre néhány dobozra ráírnám: A dohányzás növelheti a szabad tér iránti igényt!
Bardóczi Sándor
okl. tájépítész mérnök
