A Dunánál — Lánchíd 19 Design Hotel
A „Lánchíd 19" a Design Hotel nemzetközi szállodalánc első magyarországi darabja. A tervezési megbízást 2004 tavaszán meghívásos építészeti tervpályázat előzte meg. A megrendelő 6 tervező teamből választotta ki a nyertes csapatot és az építészeti koncepciót, Sugár Péter és Benczúr László építészek munkáját. A négycsillagos hotelben 47 szoba, étterem, különtermek találhatók, a nettó alapterület 3200 m2.
Az építészeti koncepció alapja a többszintű kommunikáció
1. Párbeszéd az épített környezettel
A Lánchídtól az Ybl-bazárig eklektikus lakóépületek sorakoznak a Duna-parton. Mindegyikük 4-5 emeletes, véglegesen kialakult (beállt architektúrájú) homlokzattal. Kivétel volt a telken álló XIX. század végi istállóépület: ennek elbontása révén lehetett a szállodát megépíteni. Klasszikus foghíj- szituáció jött létre, hiszen a hiányzó láncszemmel a homlokzati sort „csak" ki kellett egészíteni. A városrendezési előírásoknak és a kerületi elvárásoknak megfelelően az új épület pontosan be is tölti a rendelkezésre álló helyet. Párkányai, tetőgerincei és tetőhajlásai, homlokzati síkjai a szomszédos épületekhez igazodnak.
Az alaprajzi rendszer háromtraktusos: szobasor a Dunára és szobasor a Várra, közöttük fedett belső udvar, átrium. Két látványlift áll a vendégek rendelkezésére. A vendégszobákat oldalfolyosókról, illetve az udvart átszelő üvegezett acélhidakról lehet megközelíteni. Az átriumban közlekedve dinamikusan változik a tér, mert az üvegezett hidak szintenként más-más pozícióban vannak. A felülvilágított udvar a Budapest belső kerületeire jellemző függőfolyosós lakóházak „emelt", átköltött változata. A két szomszédos lakóépület hátsó udvarainak a sorát folytatja a szálloda rejtett udvara, mely az étterem teraszaként a vároldal magas támfalaira néz, az Öntőház utca felé. A szálloda nem zárkózik el környezetének a valóságától, udvarából a szomszédos kertekbe át lehet látni: igyekszik „szociálisan viselkedni".
2. Párbeszéd az idővel
A Lánchíd utcai házsor majdnem minden eleme a XIX. század végén épült. A tervezett homlokzat a klasszikus – eklektikus építészeti örökséget folytatja. Az ablakok a függőleges homlokzati axisok mentén egyenletesen sorolódnak, a szinteket pedig vízszintes szintosztó párkányok választják el. A francia erkélyek nyílásméretei szintén közelítenek az eklektikus házak ablakméreteihez. Az Öntőház utcai szállodai szobák erkélylemezei és a lépcsőház kör alakú ablakai a szomszéd modernista épület építészeti világára utalnak. A szobaablakok játékos síkváltásait a Budai Vár néhány 60-as években épült lakóháza inspirálta (Farkasdy Zoltán és Jánossy György épületei).
A Lánchíd utcai homlokzat üveglamellás árnyékoló rendszere viszont már mai: üveg „szalagfüggöny", a szintosztó párkányok keretei között. Az üveglamellák felületi mintázata (fodrozódó vízfelület, élővilág, ujjlenyomat) kortárs művészeti üzeneteket hordoz, demonstrálva a mai építészet – ipar- és képzőművészet szétválaszthatatlanságát. A szalagfüggöny mögött a „klasszikus" architektúra átlátszik: a homlokzat lényege a különböző térbeli és időbeli síkok transzparenciája. Ez inkább áttetszőség, mint átlátszóság: az egység nem didaktikus, nem tolakodni akar, hanem sejtetni.
A pince szinten Luxemburgi Zsigmond korából való nagyméretű és történetileg igen értékes falak kerültek elő, mélyükön vízkiemelő faszerkezetek maradványaival. A Budai Várat vízzel ellátó hajdani toronyszerű épület a középkori erődítési rendszerhez tartozott. A romterület az előcsarnok látványossága: lépcsőn megközelíthető, a falakra üvegfödémen át rá lehet látni. A történelem valódi: a helyszínen talált tárgyi emlékek az épített örökség korszakainak időjátékát tágítják.
3. Párbeszéd a Dunával, párbeszéd a várossal
A Lánchídtól az Ybl-bazárig tartó épületsor és a Dunapart között volt még egy palotasor, ami a II. világháborúban elpusztult. A jelenlegi Lánchíd utcai házak egyikének a homlokzata sem készült folyópartinak. Egyedül az új szálloda veszi magára a „dunapartiság" kihívását. Tematizálja a Dunával folytatott állandó párbeszédet.
A ház folyamatosan mozgó – változó üvegfelülete a Duna felületét „tükrözi" vissza. Ezen túl az épület Lánchíd utcai homlokzata határozott építészeti üzenetet közvetít. Az üzenet a városnak szól, a budapestieknek, a vendégeknek. A kivilágított homlokzat „világítótoronyként" áll a Duna-parton. A sötétségbe burkolódzó, hallgatag városképben a homlokzat interaktív, állandóan változó felülete folyamatosan párbeszédre ingerel (jó értelemben provokál): reflexióra indít. A homlokzat és a belső tér üvegszerkezetein egyaránt megjelenő ujjlenyomat- minta nyilvánvalóvá teszi a külső és a belső terek összetartozását.
A belső tér szintén rájátszik a vízzel való kapcsolatra: az átriumban világító üveghidak és a térben puhán sikló üvegezett liftek egyfajta víz alatti hangulatot sugallnak. Ebben az utalásrendszerben az udvar fölötti üvegtető jelenti a vízfelszínt.
Belső terek, belsőépítészet
A belső térképzés koncepciója összefüggő, egymásba átáramló közösségi terek létrehozása volt a romterület – előcsarnok – étterem – kert – átrium tereinek összekapcsolásával. A legfelső szinten lévő panorámás apartmanok hatalmas üveg tolóajtókkal nyílnak a teraszaikra. A zöldtetős, növényekkel beültetett tetőteraszok az épület teljes szélességében végighúzódnak. A vendégszobák üvegezett tolóajtókkal összenyithatók a fürdőkkel, szintén az „áramló" tér koncepcióját követve. Általános elképzelés volt, hogy a különböző anyagok és felületek monokróm színhatásából egy egy tárgy, vagy berendezés erős kontrasztot képezve váljon hangsúlyossá.
Ornamentika
A környező eklektikus lakóházak homlokzatainak a motívumrendszerét egyfajta ornamentális telítettség jellemzi. Ezt fogalmazza újra a szálloda üveglamelláinak változó rendszere és a felületén megjelenő árnyékoló mintázat, ezt írja tovább a homokfújt pillangó-ornamentika az árkádok műkő elemein.
A „halott és élő építészetről"
Közhely, hogy az építészet „megfagyott zene". Ez azt jelenti, hogy még a dinamikusnak fölfogott erőteljes formák, extrém szerkezetek is csak látszólag dinamikusak. Valójában mozdulatlanok, „halottak"; Csipkerózsika - álmukból nincs ébredés. De elevenséget vihet az építészetbe az idő azzal, hogy az épületeket az egymást követő korok és kortársak átalakítják, átformálják. A házak, terek használata mégis élővé teszi a „halott építészetet". Nem számítva a tényleges mozgást szolgáló szerkezeteket - liftek, mozgólépcsők, stb. - a homlokzati felületek tehetők a leginkább dinamikussá. (Azokon valóban látható a folyamatos használat: ablakok, ajtók, árnyékolók mozognak pl.).
A ’Lánchíd 19’ épülete azzal kísérletezik, hogy a külső környezeti hatásokat a homlokzat és a belső tér interaktív módon elevenítse meg. Az üveglamellák gépi mozgatását, felületük színes megvilágítását a ház tetején elhelyezett meteorológiai állomás jelei is befolyásolják. A koncepció bekapcsolja ebbe a játékba a használót (szállóvendéget): a vendég a szobákból tetszése szerint maga is vezérelheti az üveglamellák mozgatását. Ezen kívül a francia erkélyek nyitásával – csukásával, a szobai világítás föl- lekapcsolásával is változtathatja a látványt. Ebben a tekintetben a klasszikus építészet (re-prezentáció) keretei között egyfajta építészeti happening (prezentáció) valósul meg. Szabályozható az átrium üvegezett hídjaiba rejtett világítás fényereje is, összhangban a külső fény változásával és a belső világítási igénnyel.
Ilyen módon kapcsolódik a fent leírt interaktív építészeti koncepció a Design Hotel-lánc filozófiájához: folyamatos megújulás + dizájn-aktivitás.
Sugár Péter, Ifj. Benczúr László
A LÁNCHÍD 19 DESIGN HOTEL ÜVEGHOMLOKZATA
Alapszituáció
2006 májusában Sugár Péter és ifj. Benczúr László építész tervezők felkértek bennünket arra, hogy az általuk kidolgozott építészeti alapkoncepció szerinti szines, mozgó és világító üveghomlokzatra egy egyedi művészeti tervet dolgozzunk ki és valósítsunk meg. A homlokzat speciálisan megmunkált üveglamellákból áll és a környezeti hatások függvényében változtatja formáját és színét: élővé válik.
Funkció
Az üveglamellák elsődleges funkciója az árnyékolás: a délelőtti napfénytől való védelem illetve a szobában tartózkodók eltakarása a külvilág elől. Az építészek terveiben szerepelt továbbá a homlokzat megvilágíthatósága, amihez a lamelláknak vetítő felületként kell működniük.
Koncepció
Az üveglamellák felületi megmunkálása egyrészt strukturális jellegű mintázat, távolabbról nézve viszont fizikailag és jelentéstartalmában is többrétegű, egy képpé összeálló jelenség. Témáját tekintve, az építészekkel összhangban, a víz analógiáit választottuk (hullámzás, örvénylés, interferencia). Elsősorban egy dunai világítótorony koncepciója élt bennünk, amely a környezetéből érzékelt hatásokat alakítja át vizuális információkká. A környezeti méréseket egy, a tetőn elhelyezett meteorológiai állomás, a Meteo-szenzor végzi, melynek adatait egy saját fejlesztésű szoftver alakítja át mozgássá illetve fényjelenséggé.
A homlokzat kialakításánál három fő nézőpontot vettünk figyelembe: a szobában tartózkodó vendégét, a szálloda közelében mozgó járókelőét és a Lánchídon vagy a túlparton lévő szemlélőét. Fontos szempont volt, hogy mindhárom nézőpont tartalmazzon sajátos információkat.
Üveg
A lamellák 5.8.5 mm-es rétegrendű, edzett, laminált üvegek. Egyik oldalukon szines szitafestéssel, másik oldalukon mélyhomokfújással vittük fel rájuk a mintázatot. A színes festés a teljes felületen egy, a Duna hullámait ábrázoló fotó egyszerűsített képét adja. A közeli nézőpontból az is látszik, hogy a kép foltjai valójában raszterfelületek. A perforációra a bentről való kilátás biztosítása miatt volt szükség. A raszterpontok apró, a vízhez, a vizi életformához illetve a közeli budai hegyekhez kapcsolódó állatok képei. A lamellák másik oldalai egy ujjlenyomat, azaz "humán örvénylés" képét formálják. Az átláthatóság érdekében ezeket a felületeket is felbontottuk, két vonalstruktúra metsződéseiből alakult ki a végleges mintázat. Ebbe a mintázatba illeszkednek - újabb jelentésréteget képezve - olyan tárgyak lenyomatai, amelyeket "visz a víz".
Fény
Nappal a homlokzat saját színe látszik, este pedig az RGB LED-ekből épített lámpatestek világítják meg lassan hullámzó fénnyel. A Meteo-szenzor ebben a fázisban is beavatkozhat: a hőmérséklet hatására változik a szín hőmérséklete, amely ugyanabban a tartományban mozog mint az üvegre szitázott felület színe (nyári esteken sárgás vöröses, hűvösebb időben zöldes-kékes). Az üvegfelület különböző színű foltjai az ugyanolyan vagy más színű világítás hatására eltűnnek és újra megjelennek - ez egy újabb szinten mutatja a hullámzás jelenségét. Ugyanígy hullámzás figyelhető meg a fényerőben is: ha a lamellák a homlokzat síkjából kifordulnak, a fényerő arányosan csökken és a merőleges állapotban teljesen kialszik a fény az adott szoba előtt
Mozgás
A homlokzatra általában lassú, folyamatos, a Duna áramlási sebességével szinkronizált hullámzó mozgás jellemző. A Meteo-szenzor jelzéseinek megfelelően erős szélben a hullámzás "felkorbácsolódik", szélcsendben elsimul.
A fény és a mozgatás technológiai adatai
Meteo-szenzorok: szélerősség, globális sugárzás (fény), hőmérséklet
Hajtások: 50 db motor és hajtómű (25 forgató és 25 húzó-toló / 150 db üveglamella, 25 x 6 szegmens)
Hajtásvezérlés (motorvezérlés, nyomatékszabályozás): LUST-PLC
Fénytestek: 300 db nagy teljesítményű RGB LED lámpatest
Fényvezérlés: DMX vezérlő
Vezerlőszoftver: Max/MSP/Jitter-ben és JAVA-ban írt, saját fejlesztésű alkalmazás
Szimuláció: VVVV
SZÖVETSÉG_39 - Baróthy Anna, Kelner Krisztián, Bozsó Melinda
