Forest Stair - Építész tervezők: Todd Saunders, Béres Attila, Ken Beheim-Schwarzbach
Fotó: Bent René Synnevåg
A tervezés folyamán húszféle különböző ötlet született, amelyek közül – egy „építészeti evolúció” során, ahogyan Saunders nevezte – csak a legéletképesebb „maradhatott életben” és valósulhatott meg. Az elkészült objektum különleges látványt nyújt: a négytonnányi rozsdás Corten-acél külső láthatóan erős kontrasztot képez a tájjal, a látogatók számára viszont a belső felületek faburkolata meglepően meleg, otthonos környezetet teremt, visszatükrözve az erdő hangulatát. Az üveg mellvéd a szerkezet könnyedségét hangsúlyozza, az installáció maga pedig egy vertikális elemet formáz, amely az ide érkezőt a látóhatáron elterülő erdő fölé emeli.
Todd Saunders ezt a formát egy egyszerű jelnek nevezi a tájban, egy olyan lépcsőnek, ami sehová sem vezet, csupán azon az egyszerű elven működik, hogy a nézőpontot néhány méterrel a levegőbe emeli. A magányos lépcső szürreális megjelenésével egy régóta elhagyatott rom emlékét idézheti fel, amelynek utolsó maradványai még mindig léteznek ebben a távoli erdőben.
Forest Stair - Építész tervezők: Todd Saunders, Béres Attila, Ken Beheim-Schwarzbach
Fotó: Bent René Synnevåg
Az építészek minden tájhoz kötődő projektjéhez hasonlóan - legyen az lakó-, képzőművészeti, vagy kereskedelmi funkciójú - intenzíven, alaposan felmérték és megvizsgálták a helyszínt, amely egy 25 cm-es pontosságú felületi térképet eredményezett. „Abszurd dolognak tűnhet elhelyezni egy lépcsőt az erdőben, de egy sík vidéken szükség van némi vertikalitásra; így fontos volt, hogy az objektum jól olvasható legyen a környezetében” - nyilatkozta Saunders új munkája kapcsán. Az elkészült szerkezetet helikopterrel szállították a helyszínre. A részletes felmérésnek köszönhetően egyetlen fát sem kellett kivágni az égbe vezető lépcső elhelyezéséhez. A kilátópont - távolabbról szemlélve - betagozódik környezetébe, annak egy elemévé, a művészeti park egyedüli funkcionális objektumává válik.
fordította: Garai Péter