A felhőnek támasztott létra
2016 január végéig tekinthetőek meg az üdítően eltérő szemléletű kiállítások a Műcsarnokban. A főhajó Vörösváry Ákos A létra című installációinak, az apszis mellék-kápolnája Csertő Lajos műhely bemutatójával, a baloldali mellékhajó Nicolas Schöffer retrospektív, a jobb oldali mellékhajó Malgot István szobrainak nyújt átmeneti otthont.
A főhajó első nagyterme, ahol a megnyitó zajlott, egyúttal az összes kiállítás közösségi tere is, ahonnét tájékozódhatunk, ahová visszatérhetünk, ahol minden összefut.
Vörösváry Ákos műgyűjtői felfedezései legendásak. Saját szókincs hiányában, útszéli/életútszéli jelekkel, magasan jegyzett, ismert és kevésbé ismert alkotók műveivel, a népi vidéki és városi/nagyvárosi civil kultúra funkcióját vesztett, a madáchi „édennek utolsó sugára által” ősviselős talált tárgyaival fejezi ki magát. A bemutatott műtárgyak javarészt a Tapolca-Diszelen 25 éve megépített Első Magyar Látványtárból származnak, melynek Vörösváry az alapító atyja.
A közösségi előtérben, mintegy felütésként az ún. PFZ (piros-fehér-zöld) anyagból kaphatunk ízelítőt, megkoronázva Baktay Patrícia ellenkező irányban „vágtató”, Janus-arcú hintalovával, Előre Magyarok címmel. Térbe állított, nagyméretű faasztalon egyetlen méretes kődarab, a mindennapi kenyér pozíciójában. Oldalt Somogyi Győző Galícziaiak című grafikája, Benda Iván, Pesach, Siratófal, Próféta című fotói közepette. A faasztal mögött, talán falusi búcsúban beszerzett falvédőn, Egész-ségünkre felirat olvasható, mellette Szemadám György Vörösváryt ábrázoló festményével: A szőlősgazda Betlehembe megy.
A főhajó első önálló nagytermében a szemközti falfelületen, A Csobánc szőlőben télen címmel, szőlőkarók felhőjében, gazdagon elágazó szőlőtőke felett Krisztus korpuszt láthatunk. Előtte szőlőprés, hatalmas szüreti káddal, Frankl Aliona fotójával a falon, Egy csobánci szőlősgazda emlékére, barátsággal. Somogyi Győző festményei Kisfaludy Sándorról és nejéről, Szegedi Rózáról. A szomszédos, hatalmas falon, szintén a tér teljes belmagasságát kihasználva, Fohász a jó termésért felirattal, többemeletnyi polcon, méretes, fonott és színes üveg demizsonok társaságában O. Papp Gábor Szemüveges lány című portréja. Karakteres elemei a térnek Kunkovács László fotográfus kazah, mongol és magyaralföldi portréi és kőemberei. Lovasok, pásztorok, csordások, gulyások, galambdúc. Közöttük fészkelnek, lebegnek a térben Ardai Ildikó vesszőből varázsolt aligszobrai Fészkek és madarak címmel. Üvegvitrinekben valaha volt ácsszerkezeti csonka csomópontok sorozata, „költőien” molyette szürke pokróc, Fe Lugossy László Óriáscsirke című installációja vesszőből font vékákból, fatalicska, rajta vékányi aranysárga kukoricacső.
A Műcsarnok apszisát megelőző terembe lépve Ég és Föld násza, vagy a Teremtés geometriája címmel a teljes szemközti falfelületet betöltő látványtári lelemény, több szinten elhelyezett hatalmas faládák és szuszékok sorozatával, felettük, valamivel a mennyezet alatt, ember nagyságú, vörös és fehér tuszkiíz szőnyegek szekvenciáival. A járófelületen méretes üvegvitrinben kígyózó sodronykötél a Diszeli kőbányászok emlékére. Medve András Cinóberoszlopa festett lépcsővel, mellette a Munka című látványtári installáció, bádogkannák baráti légiója. Festett ládapiramis szomszédságában Munkadal a kenyérdagasztásról, falfelületnyi létraszerű faeszközök, lehetnének akár Karátson Gábor magyar Ji King-jének szabadkézi piktogramjai is. Hortobágyi Endre őrülten örvénylő festményei, Táj, Piros kép, Fa, Levezetés… Lakodalmi korsók csapata, mögötte Dalok a nőről, Schwierkiewicz Róbert, O. Papp Gábor, Gulácsy Lajos, Altorjay Sándor műveivel.
És a felhőnek támasztott látványtári létra a Műcsarnok apszisában, árnyéka a szürke padlószőnyegre boruló imaginárius oltár. Ima értünk, helyettünk. Az apszis hatalmas ívében Ökumenikus kereszt látványtári festményekből, Pop Art címre hallgató nagykereszt olajnyomatos, vásári szentképekből, Kondor-kereszt a művész rézkarcaiból, Albert Katalin passpArtjaival keretezve. A kápolnakoszorú körüljáróját Ganczaugh Miklós Passióképei generálják, tibeti és mongol imák ábráival, valamint olyan festők képeivel támogatottan, mint Anna Margit, Korniss Dezső, Vaszkó Erzsébet, B. Farkas Tamás, Kovács Tamás. A falakon imák kovácsoltvas keresztekből, hímzett és szőtt színes imák, mintha Erdélyi Zsuzsánna Hegyet hágék, lőtöt lépék című archaikus imádságos könyvében sétálnánk… És Kossuth Lajos, Czuczor Gergely, Arany János és a vérgőzös szocialista megmondó ember Révai József temetési meghívói egyazon üveg alatt, keretezetten.
Az apszis oldalkápolnájában Csertő Lajos műhely bemutatója, a Duna-Tisza valaha volt ártéri gazdálkodását idéző mesterséges tavainak tervezetével Szigetszentmiklós, Dabas, Lajosmizse, Kecskemét vonzásában. Makovecz számos templomának míves toronydíszei, Atlantisz-tornyok, monumentális fatörzsek ready-made-jeivel. Hatalmas templom tervrajzok a falon, előtte az asztalon színes könyv, lapjain a legendás Pécs Csoport, Csete György és Dulánszky Jenő templomaival.
A Műcsarnok nyugati oldalhajójában Malgot István faszobrai. Angyalok és démonok olyan szuggesztivitással, hogy nincs az a tér, amit be nem töltenének. Ezért annyira nehéz Malgot műveit kiállítani. Állandóan attól félek, miközben a Malgot-művekkel keringek, örvénylek magam is a térben, mikor borítjuk fel, pusztítjuk el egymást, szállunk el fizikailag is egy-egy kiállítási darabbal, ahogy az a művész maglódi műtermében is majdnem megesett velem a Vak angyal című szoborral. Szerencsénkre a Vak angyallal még időben, sértetlenül elkaptuk egymást, így egyikünknek sem esett bántódása… Ezért közelítek annyira óvatos tisztelettel itt és most is Hozzá. És Ashunkához, az éjszakai kambodzsai útszélen forgó leánykához. És a Cigánykrisztushoz, ehhez az élve-haló heroikus lényhez, amit felvállaltan/elfogultan, annyira magasra értékelek… A tinédzser Malgot Füst Milán bizalma nyomán találta meg, építette föl a felnőtt művész öntörvényű írói, szobrászi, színházalkotói világát. Irodalmi művei a Cigányhold, a Fuldokló istenek stb, szintén felkavaró erejűek. Színházalkotói munkássága, az Orfeó, a Hold színház társulat, majd a lovári cigányokkal közös Holdvilág Kamaraszínház annyira ütősen sikeresek voltak, hogy egyetlen honi kultúrpolitika sem volt képes huzamosan elviselni őket…
A keleti oldalhajóban Nicolas Schöffer retrospektív. A Hősök terére tekintő, nulladik teremben felállított videókon még a Schöffer előtti Schöffer, pontosabban 1947 előtti munkái is láthatóak, amikor Norbert Wiener matematikus Kibernetika című könyve még nem befolyásolta a művészt. Majd a teljes oldalhajóhosszon teremről teremre változó fényviszonyok közt kelepelő/surrogó/villogó és árnyékvető fémépítmények, minitorony-szerkezetek sora. A föl-fölcsapó nagyvárosi zörejek-zajok, fények és a huszadik század derekán még üdítőnek tetsző fényszennyezések széles skálája verbálisan és vizuálisan is alaposan meglepi/megdolgozza a látogatót. Az elme vidámparkja 3D-ben, felturbózott descartes-i koordináták, mintha Lawrence Ferlingetti verseiben, vagy a szocialista Pajtás és Rakéta regényújságokban suhannánk. Későfausti civilizációink mesterséges poklai/mennyországai szakadnak egymáson át meg át a számítógépek üdítő őskorában, valamely léleknemesítő, neoarchaikus science-fiction tértárban. Térdinamikai Színház, Szexuális élményközpont, Prizmatikus meditációs központ, mechanikus Deltaszobrok és Naptornyok! Megelőlegezve a felismerést, hogy napjaink sebezhető, illékony/törékeny nagyvárosi kultúrája, a későfausti globalizáció művészete, a pármásodperces örökkévalóságok szellemi ejakulációit hajszolja… Ahol azért nem törött el Minden Egész, sőt! A valláspótlékként megszárnyasított technika igézetében, miképp a Challenger űrhajó felrobbanása pillanatában – Előre Mindenfelé! –, egyetlen illékony pillanatig, egyetlen illékony pillanatba, Minden Egész dinamizálható, összesűríthető.
És a bolygónkon összecsukódó „Vedd meg és dobd el” létszemléletű, fehér globalizáció pénzügyi kannibalizmusa nyomán lassan a házaink is olyanok, mint egy-egy elfuserált űrhajó, melyeket eleve csupán max másfél évtizedre tervezünk/tervezhetünk.
Felhőnek támasztott létra?
Felhője/létrája válogatja... avagy Tisztelt Közönség, kulcsot Te találj...
Mújdricza Péter
