A semmi közepén áll egy ház, ízig-vérig emberléptékű. Barátságos terek, meleg színek, baráti beszélgetések, kacagó gyerekek, duruzsoló darazsak, alföldi naplemente, mézillatú szellő. A Varsányi András, Pozsár Péter és Vas Norbert által tervezett épület megmutatja, hogy milyen az, amikor a száz évvel ezelőtti tanyasi világ formáit a mai kor lakhatási igényeivel, építési technológiáival ötvözzük. A forma marad, a tartalom változik. És ez így van rendjén. Fürdős Zsanett írása.
”Mert a hagyomány nem merev, fejlődésképtelenségre kárhoztatott eszme, hanem a helyhez és kultúrához kötődő, ahhoz rögzített és annak továbbélését, fejlődését segítő emberi cselekvőkészség.”1 A Varsányi András, Pozsár Péter és Vas Norbert által tervezett algyői családi ház ennek a megfogalmazásnak a megtestesült példája. Ez az épület megmutatja, hogy milyen az, amikor a száz évvel ezelőtti tanyasi világ formáit a mai kor lakhatási igényeivel, építési technológiáival ötvözzük. A forma marad, a tartalom változik. És ez így van rendjén.
2017-ben sokkal inkább a családi és baráti összejövetelek, a szűnni nem akaró önfejlesztés, a technika, valamint a kikapcsolódás, a feltöltődés vált fontossá. És ez a ház, az illatokkal teli szépség-fák között, a klasszikus formájával -, ami egyébként csak úgy, ösztönösen kifolyt a tervezők ceruzájából, ennek a modern életnek ad otthont. Az Alföld építészeti karakterére ennél jobban nem is kell, hogy hivatkozzon, ez nem feladata az épületnek. Az viszont nem titkolt vágy, hogy a két világot, a poros utakkal összekötött peremvidékek ”semmijét” és a városi ember Alföldről alkotott romantikus képzete közötti feszültséget összekösse.
Valahol Hódmezővásárhely és Szeged között, Csongrád megyében, ameddig a szem ellát, puszta földön, égen, ott van ez a ház. A semmi közepén áll, szépen rímelve az eredeti építészeti hagyományokra anélkül, hogy ezzel a tervezők egy percet is tudatosan foglalkoztak volna. Furcsának tűnhet, hogy a nagyvárosi család Algyő külterületének egyik telkébe lesz szerelmes, de ha a délibábos égre, a kalászos búza ringására és a tarka gyíkokra gondolunk - ahogy Petőfi -, akkor mi is megértjük és megérezzük azt, amit ők. Ebben a nagy akácerdő is segít, ami a régi tanyák örökös jellemzője, és amely megtartása fontos szempont volt az új épület elhelyezésekor: a lehető legkevesebb fát vágták ki.
A ház a klasszikus, racionális elrendezést követi – a lakóépület három fő funkcionális egységre bontott, a család szokásaihoz, tevékenységeihez igazodva. A különböző egységek mind szépen elválaszthatóak egymástól. A küszöbön átlépve a lakótér fogad bennünket, a konyha-étkező-nappali. Ezt követi a személyes, intim rész, a háló-gardób-fürdő hármasa. Ehhez kapcsolódik a ház ”csúcsa”, a könyvtárszoba, ami az elvonulás, a csend, a jófajta egyedüllét színtere. Az épület a nagyváros zajától való elvonulás megtestesült vágya, de a 17 négyzetméteres, könyvekkel teli szoba még egy csend-réteggel ajándékozza meg használóját. Ez a plusz réteg a fák mögül, kívülről szemlélve látszik igazán: a könyvtár lényegében leválik a házról, és dobozként áll előttünk. Ha mindentől messze, a szívhez közel vágyunk lenni, ”bedobozolhatjuk” magunkat, és a természet csendjéből egy még mélyebb, abszolút csendbe térhetünk.
A kis kitérő után következik a harmadik blokk: a gyerekszobák. Noha a klubszoba, ami bármilyen időtöltésre megfelel - legyen szó esti borozásról vagy véget nem érő társasjátékról a gyerekekkel, és a vendégház önálló részt képeznek, a terasz és a díszmedence beolvasztja őket a ház alapritmusába. A könyvtárszoba után a teraszról sem feledkezhetünk meg, sokszögű szarufa rendszerével markáns eleme a háznak. Idilli kép juthat róla eszünkbe: baráti beszélgetés, kacagó gyerekek, alföldi naplemente, darazsak duruzsolása, miközben a langyos szellő mézillattal telt levegőt sodor felénk. Nem csoda, hogy a Pest és Algyő között ingázó családnak ez maga a Paradicsom.
Modern ház áll előttünk, de ízig-vérig emberléptékű. Barátságos terek, meleg színek, itt minden a lakók ízlését tükrözi. A teljes faburkolat megvalósulása pedig az építészek következetesen végigvitt elképzelését mutatja, amit a megrendelő örömmel tartott meg. Az algyői családi ház egy hosszú fejezet vége, ám egyben prológus is, hiszen példaként áll mindannyiunk előtt. ”Vannak azok a helyzetek, amikor egyszerűen kifolyik és formát ölt egy ilyen történet, itt pontosan ez történt. Jó lenne, ha tudatosan is készülnének hasonló, példaértékű épületek. Persze, a remake veszélye fennáll, de ez a ház egy olyan <>, amit érdemes más, vagy hasonló helyzetekben továbbgondolni, vizsgálni.” - jegyzi meg Pozsár Péter. ”A régi tanyasi házak sok évszázad tapasztalatát őrzik, mintegy magukba gyúrva.” - veszi át a szót Varsányi András - ”A beépített ötletek, a régiók-hagyományok vizsgálata, hogy mit-miért csináltak, remek dolog, hiszen megadja számunkra azt a tudást, amiből mi is összegyúrhatjuk az épületeinket. Ez fontos, ezzel a jövőben is foglalkozni kell.”
Fürdős Zsanett
1 A magyar falu építészeti hagyománya - Istvánfi Gyula műegyetemi professzor röpirata