"A FUGA nem zárhat be" - tényfeltárás Bálint Imrével, Nagy Bálinttal és Winkler Barnabással

A magyar állam sok adófizetői forintocskát fog arra költeni, hogy az Építészet Évét méltóképpen megünnepelje - állítólag. Miközben a Műcsarnokban nyílik az Építészeti Szalon és lesz Ybl ünnepségsorozat, támogató híján a (nem csak!) budapesti (és nem csak!) építészeti tér, a FUGA súlyos anyagi problémákkal küzd. A FUGA vezetőivel, Nagy Bálinttal és Winkler Barnabással, valamint a BÉK elnökével, Bálint Imrével beszélgettünk. 

Pásztor Erika Katalina (EF): A beszélgetésünk apropója, hogy veszélyben a FUGA. Mondhatjuk ezt?

Winkler Barnabás (WB): Én másképp fogalmaznék. Veszélyben a Magyar Építészet Éve. Mert ha az Építészet Éve azzal kezdődik, hogy a FUGA veszélybe kerül, akkor az Építészet Évével van baj. Az építészet megítélésével, és az építészet komolyan vételével van baj.

Bálint Imre (BI): Ez világjelenség. Úgy érzem, a szakmánk egyre kevésbé van jelen társadalmi szinten Magyarországon, sok más hivatással együttvéve. Nyugat-Európában váltottak az építészek, hogy valamilyen módon partnerek maradjanak, és hogy amit előállítanak, az megvalósult termékké váljék a fogyasztói társadalomban. Mi ettől nagyon messze vagyunk még.

EF: A FUGA tulajdonképpen kulturális termékké vált az elmúlt pár évben, és sikeresen beágyazódott a budapesti kulturális életbe. A FUGA egy központi hely lett, nyilván azért is, mert a támogatások megvonása, a szűkösség miatt sok más hely leépült. A FUGA tartotta magát, és sokszínűsége is most kezd igazán kamatozni. Vagy rosszul érzékelem? 

Nagy Bálint (NB): Ez mindenképpen így van, sőt hozzáteszem, hogy most az ötödik évben a nemzetközi kulturális közéletben is megjelent. Az elmúlt hónapokban Ljubljanától Varsóig, Orleans-tól New York-ig kerestek meg minket együttműködési szándékkal. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy a fokozatos építkezés átmenjen a hazai és nemzetközi köztudatba.

WB: Van egy óriási nagy erénye a FUGA-nak, hogy nem szakbarbár. Úgy képviseli az építészetet, hogy beágyazza az összes többi művészetbe, amikor főleg az építészetről szól a FUGA és a FUGArádió is [aszerk: az interjú a FUGArádió ideiglenes bezárása előtt készült]. Nagy dolog, hogy zene is szól, képző- és iparművészet is megjelenik, előadások vannak és könyvbemutatók. Ha az ember körülnéz, nincs még egy hely az országban, ahol minden építészettel kapcsolatos könyv állandóan kapható, és ha kifogy, akkor perceken belül megszerzik. Szerintem az egész ország megítélésében - és nem csak a hazai kultúra megítélésében - van óriási szerepe a FUGA-nak.

BI: Ez tökéletesen így van, egy baj van csak vele. Mindenki, aki képes lenne ennek az intézménynek az életben tartására, és lehetősége is van rá, annak mindez nem szempont. A FUGA azért tudott több mint négy évig talpon maradni, mert meg tudtuk (BÉK) teremteni a talpon maradás feltételeit. Most mint kamara és mint építészek is egyre rosszabb helyzetben vagyunk, tehát nagyon nehezen tudunk olyan szituációt teremteni, hogy a FUGA továbbra is működjön. Ezzel szemben ott van az a néhány országos szervezet, amelynek jelentős összeg áll a rendelkezésére különböző rendezvényeket, kiadványokat, intézményeket támogatni, de az ő pártfogásukat sem nagyon tudjuk kivívni. A FUGA-t sokszor felhozzák pozitív példának, de tenni érte nemigen tesznek, illetve nemigen ítélik meg azokat az összegeket, amelyekkel a FUGA működőképes maradna.

EF: Ha most a számokat nézzük, hogy néz ez ki körülbelül? Mennyibe kerül a FUGA egy évben, mennyit finanszíroz a Budapesti Építész Kamara és más támogatások milyen arányban vesznek részt a fenntartásban? Mi várható a következő időszakra?

NB: A FUGA éves működtetéséhez szükség lenne évi 60 millió forintra. Ez még egyetlen évben sem volt meg. Valamilyen szinten minden évben átgörgettük az adósságot a következő évre, az elmúlt évben is csak a kamara jóvoltából nem történt így.

WB: Az elmúlt évet szinte nullszaldóval zártuk. Egy olyan tervet készítettünk, ami elég biztatónak látszott erre az évre. Azzal nem számoltunk, hogy a kamara is nehézségbe kerül – nem csak a budapesti, hanem a Magyar Építész Kamara is. Az év eleji gyakorlat, hogy az év első hónapjaiban, amikor még nincsenek kiírva a pályázatok, akkor az ő segítségükkel tudunk működni. Mire a pályázatok megérkeznek, addig elviselhetőek az adósságaink, és a megnyert pályázatokból rendbe tudjuk tenni a büdzsénket. Az elmúlt év végére sikerült komoly rendet teremteni, de most a problémák megint nőnek.

EF: Ebből mennyi az, amit a Budapesti Építész Kamara finanszíroz?

NB: Az semmiképpen nem titok, hogy a közgyűlés 15 milliós felhatalmazást adott erre, de ezt minden évben erősen túllépte a kamara, mert muszáj volt.

WB: Soha nem volt olyan helyzet, hogy ne segített volna a BÉK, amikor látta, hogy nehézségeink vannak, és ezek a nehézségek nem felelőtlenségből származnak.

EF: Azt megkérdezhetem, hogy a 60 milliós költségnek mi az összetétele?

NB: Négy dologból tevődik össze: a hely fenntartása (a szűken vett rezsi), a bérek, a rádió, a negyedik pedig az az igazán minimális hozzájárulás, amivel hozzá tudunk járulni a kiállításokhoz, pl. felrakás, szállítás, egy-egy ragasztás, plakátok készülnek és szórólapok és a honlap. Ezekből áll össze a költségvetés, ez már tovább nem húzható. Nem mondhatjuk, hogy a havi ötmilliót levisszük négyre. Most levisszük bő négyre, de ezért nagy árat fizetünk.

EF: Milyen forrásokból várhatók potenciálisan támogatások?

WB: Az NKA mindenképpen a legfontosabb pályázati lehetőség. Nagyon szeretnénk, ha az NKA kiemelten kezelne minket, és olyan kategóriába helyezne, amelyik a FUGA-nak az egész éves munkáját összesítve veszi figyelembe. Az MMA-ra is mindenképpen számítottunk, mert úgy tudjuk, hogy nagyra értékeli a küldetésünk. De a tőlük várható támogatás elenyésző a költségvetésben. Megkerestük a kerületet és keressük az utat a fővároshoz is. Az V. kerület a hely biztosításában nagy segítségünkre van, azt hisszük, fontos a kerületnek is, hogy egy ilyen jelentős intézmény működik a Petőfi Sándor utcában. Szeretnénk, ha tőlük is kaphatnák további támogatást.

BI: És ne hallgassuk el, hogy elvárnánk, hogy a szakmánkat képviselő Belügyminisztérium, ahova a felügyeletünk tartozik, és ahol az országos főépítész is helyet foglal, támogasson minket. Egy héttel ezelőtt hallottuk, hogy nulla keretük van pillanatnyilag, tehát ami volt, mindenhonnan elvonásra került. Áprilisban választások lesznek, tudomásul kell venni. Nagyon pesszimistának tűnök, de nem hiszem el, hogy a választások előtt segítségünkre lesz valaki. A választások után újraszerveződés lesz, aztán a pénzek előteremtése és újraosztása. Őszintén, én nem hiszem el, hogy ilyenekből pénzünk lenne. A feladatunk pillanatnyilag az, hogy ezt a hat hónapot valamilyen módon áthidaljuk, hogy működőképesnek tarthassuk meg a FUGA-t. És ehhez keressük az eszközöket.

WB: Az építészetről mindig úgy beszélünk, hogy tulajdonképpen két arca van: az egyik az építőművészet. A FUGA, ahogy korábban beszéltünk róla, nem csak építészeti, hanem alapvetően összművészeti központnak is tekinthető, hiszen a társművészetek megjelenésének is lehetőséget ad. De az építészetnek van egy nagyon komoly építőmérnöki oldala is, és ha körülnézünk, elég sok beruházás folyik az országban, melyek óriási összegeket mozgatnak. Elhatároztuk, hogy ezekkel a szervezetekkel szorosabbra fűzzük a kapcsolatunkat. Ők is az építészet részei, és reméljük nekik is fontos, hogy életben maradjunk. Mert ahogy Bálint Imre mondta, a Belügyminisztériumnak egy fillér sem áll a rendelkezésére a támogatásunkra. Többek között a hozzánk hasonló nonprofit kulturális helyek segítésére létesült az NKA. Az MMA-nak is feladata a művészetek segítése, de más módon, mint az NKA-nak. De ha végigvesszük az Ybl-bazártól a stadionokon keresztül az építkezéseket, ez mind az építészet része. Most úgy tűnik, újra elindulnak Magyarországon beruházások, és én azt hiszem, hogy ezeknek az építészeti munkáknak a programjainkba való beépítésével vannak további minket segítő lehetőségeink.

EF: És felvettétek a kapcsolatot ezekkel a társaságokkal?

WB: Elkezdtük. Keressük az utat hozzájuk.

EF: Imre, ha ilyen szkeptikus vagy, akkor mit gondolsz, a következő hat hónapot hogyan lehet átvészelni? Ideiglenesen bezárjátok a FUGA-t?

BI: Ez a vészforgatóköny vége, ami egyébként bekövetkezhet. Természetesen megkeressük most azokat a cégeket, amelyek ezeket a tízmilliárdokat költik el, lásd Kossuth tér, de nem sorolom. Akikkel én leülhetek tárgyalni, akármilyen vezetői szinten, fogalmuk sincs, mi az a FUGA. Fogalmuk sincs, miről szól a történet. A kisugárzás, ami a FUGA-ból elindult, még mindig egy rendkívül szűk kört érint csak. Ez ezrelékekben mérhető. De ha eltűnne a FUGA, ez a minimális „sziporka” is eltűnne ebből az egyébként nagyon sötétszürke, kultúra nélküli, országos életből.

NB: Azt gondolom, hogy a FUGA azon kívül, hogy ismertebb lett és egyre több emberhez jutott el, még a felelőssége is nagyon megnőtt azzal, hogy az N&n galéria megszűnt, és az év végén a HAP Galéria is bezár. A Kévés Galéria ugyan még nem jelentette be, hogy megszűnik, de idejét nem tudom, mikor volt utoljára kiállítása. A három kis galéria, amelyik elkezdte az építészetet mint kiállítási műfajt csinálni, mind megszűnik, a FUGA marad csak. Higgyétek el, hogy hihetetlen fogékonysággal jön ide a zenei, a képzőművészeti és a színházi közönség és nézi végig tablóról tablóra az építészeti kiállításokat. Amúgy soha eszükbe nem jutna belépni egy olyan helyre, ami építészettel foglalkozik, ha nem lenne ilyen komoly kínálat és nem lenne így beágyazva.

EF: És az építőcégek, akikkel tárgyaltatok, náluk éreztetek valami fogékonyságot?

WB: Még nem, de én azt mondom, hogy a FUGA nem zárhat be. Ha a FUGA bezár, az valami olyan kudarca lenne az egész építésztársadalomnak, ami az elmúlt évtizedekben történt kudarcoknál is súlyosabb. Az Építészet Évében nem szűnhet meg a FUGA, sőt meg kell erősödnie.

NB: Én azt mondom, hogy olyan, hogy „ideiglenesen bezár”, olyan nincs.

WB: Igen. Ha bezárt, akkor vége van.

NB: Egy év múlva újraindítani, az gyakorlatilag olyan, mintha elkezdenénk 2009. október 1-jétől újra felépíteni.

WB: Rosszabb.

NB: Annyiban mindenképpen rosszabb, hogy az építészeti-képzőművészeti kiállítások 2015. őszig vannak lekötve. Ennek az lenne az üzenete, hogy annak a több tucat vagy több száz embernek végig kell mondani, hogy itt a vége, nincs tovább. A FUGA iszonyatosan előre dugig van, feszül a ház, úgy kell elutasítanunk fontos megkereséseket. Rengeteg, már nem működő hely szerepét átvette a FUGA, azok a képzőművészek, azok az emberek itt állnak mind sorban. Furcsa módon itt állnak sorban az egyetemek is. Még azok is, amelyeknek van saját kiállítóhelyük. Ők is inkább ide jönnek, mert itt akarnak megmutatkozni, pl. a MOME vagy a Műegyetem. Ha mindenki, aki itt megjelenik, valamilyen módon hozzá tudna járulni a működéshez, akkor nem lenne miről beszélni. De nem tudnak hozzájárulni.

WB: Igen, mert ők a művészek, az egyetemek, amelyeknek nincs pénzük, építészek, akik örülnek, hogy élnek, de az ambíciójuk töretlen.

NB: Akik mégis komoly pénzeket költenek a megjelenésre, mert a kiállítási anyagokat ők hozzák készen.

WB: Ha ezt mi csinálnánk, akkor nem ennyi lenne az éves költségvetés, hanem legalább a duplája. És ez egy nagyon fontos dolog, amit mondtál, és meg is kell magyarázni. Az N&n galéria bezárt és itt folytatódik. Én is azért tudom nyugodt szívvel azt mondani, hogy tizenegy év után bezárom a HAP Galériát, mert folytatom a tevékenységét itt, az erőinket összpontosítva. A FUGA-ban elég nagy terület áll rendelkezésre. Lehet folytatni azt a munkát, amit több mint egy évtizede sikerrel végzünk. Reméljük, hogy a jövő év lehetőséget ad arra, hogy lehessen nyugodtan, megfelelő körülmények között kutatni az Építészeti Múzeum anyagát is.

EF: Nem lehet, hogy ez a helyzet új kapukat nyit meg? Azáltal, hogy megkerestek olyan potenciális partnereket, akik korábban nem tették be a FUGA-ba a lábukat? Ezzel gyakorlatilag bővülhet a kör, akik itt megjelenhetnek. 

WB: És ez az óriási az előnye, amit remélhetőleg ezek a társaságok is meg fognak érezni. Őszintén megmondom, hogy az a terv, az a cél, hogy a HAP Galériába minél több fiatalt hívjak, nem teljesült. De itt igen. Érdemes ide eljönni, amikor 300 fiatal van jelen egy rendezvényen. És ez nem ritka. Vannak idősek is. Az én közönségem mindig is egy idős közönség volt, hiszen építész életmű-kiállításokat rendeztem zömében. De ha a fiatalok már ideszoktak, akkor ilyen szempontból jobb helye van az emlékkiállításoknak is, hiszen ezeknek a fiatalok felé is van üzenetük. Ilyen szempontból is óriási jelentősége van a helynek. Most, hogy ide lehet sétálni, és nem egy földalatti bunkerfeljárat van az ablak alatt, a FUGA tényleg méltó fóruma a kultúrának, az építészetnek.

EF: Csak egy ötlet: azon még nem gondolkoztatok, hogy megnyílt a C3 atelier, ahol olyan fajta cégeket próbálnak tömöríteni, akik cementtel vagy betonnal foglalkoznak. Svájcban is van egy szervezet, ami építőanyag-gyártóknak és -forgalmazóknak biztosít kvázi kiállítóhelyet, ahol meg lehet nézni a különféle építőanyagokat és a gyártók termékeit. Ez egy integrált bemutatóterem, ami különféle szakmai támogatásokat nyújt. Ilyen irányban lehetne például a FUGA kiállítási és bemutatási funkcióit is tágítani. Valami ilyesmi nem merült fel?

WB: Azt hiszem, erre kell törekedni, és erre is fogunk is törekedni.

NB: A forgalmazók anyagi helyzete is egészen rémes, a héten is lemondtak egy termékbemutatót. Most a helyzet bizonytalanságát fokozza a kreditpont körüli bizonytalanság, mert azt sem tudjuk nekik mondani, hogy kreditponttal idecsábítjuk a szakmát, hogy megnézze a terméküket. De az előző kérdéshez visszatérve: hogy a FUGA kicsi-e vagy sem, ezt nehéz megmondani. A mi becslésünk szerint tavaly 27 ezer látogató volt a házban. Ez nem azt jelenti, hogy ugyanaz az ötszáz vagy ezer ember jött ide huszonhétszer, hanem ha nem is 27 ezer külön ember, de szerintem több mint a fele olyan, aki először járt itt, és ezután lehet belőle visszatérő látogató. Ebben a becslésben nincs benne, hogy egy koncertlátogató megnéz még két kiállítást, vagy egy kiállítás-látogató teszi ugyanezt.

BI: Visszatérve a támogatásra. Három és fél évvel ezelőtt kimentem Bécsbe megnézni a Bécsi Építészeti Központot és találkoztam a vezetőkkel. Az egészet a bécsi testület, az önkormányzat működteti, mindenestül. Nem is értették, mit kérdezek tőlük, hogy miből van a működési költség. Van egy éves keretük, le kell adni az éves programjukat és arra megkapják az éves költségvetést.

EF: Van még egy utolsó dolog. Sokan azok közül, akik ingyen használható szoftvereket fejlesztenek, azt írják a weboldalukon, hogy "tessék, töltsd le ingyen, de ha tudsz, akkor támogass", és van egy "donate" gomb a felületen, és lehet pl. pár dollárt küldeni, ki mennyit tud. Ilyesmiben nem gondolkoztatok? Nem olyan bonyolult a FUGA oldalára feltenni, PayPal-en keresztül lehet fizetni, és apránként áramlik be a pénz.

NB: Ezt meg lehet próbálni. Beszéltünk még tavaly ősszel arról, hogy ilyen típusú eseményt szervezünk. Most nagyon drasztikusan és keményen jelentkezett a helyzet. Eddig egy kicsit el voltunk kényeztetve, ha úgy tetszik. Mindnyájan azzal foglalkoztunk, ami érintett minket. Ha végiggondolod, hogy ennek a háznak a programját három ember csinálja, nagyon sok szabad kapacitásunk nincsen. Nem túlzás, hogy havi 300 órát itt töltünk.

WB: És annyiért, hogy éppen hogy csak életben maradjanak. Nyilvánvalóan vannak azok, akik minimális pénzt kapnak, és azon túl van egy elég jelentős társaság, akár a rádiónál, akár a FUGA-nál, akik abszolút meggyőződésből, ingyen dolgoznak. Úgy érzik, hogy mindent el kell követni azért, hogy ez életben maradjon, mert valami nagyon fontos, hiánypótló dolog jött itt létre.

NB: Rajk Judit négy és fél éve szervezi a komolyzenei eseményeket. Ő nyomtatja ki a szórólapjait, ő veszi a nyomtatóba a színes festéket, a jó minőségű papírt, satöbbi. Nem kap tiszteletdíjat, hanem minden koncertjénél még ő ad a háznak.

EF: Értem. Tehát eljött az az idő, amikor a közönség, aki esetleg már megszerette a FUGA-t, valamilyen módon támogassa is azt.

NB: Valahogy el kell érnünk, hogy az a közönség, aki használja és szeretné használni, a házat, az valamilyen módon keresse meg a csatornákat azok felé, ahol van pénz, vagy a saját anyagi lehetőségeihez képest valamilyen arányos terhelést vállaljon, mert a percek meg vannak számlálva.

WB: De nem állunk pesszimistán az ügyhöz, ez nagyon fontos. Ha megnézzük, mi van a számlánkon, az egy dolog, de ez nem vezérelheti a létünket.

NB: Mi pontosan úgy szervezzük a programjainkat, pont úgy csináljuk a kiállításokat és az eseményeket, mintha minden rendben lenne. De közben a gyomrunk folyamatosan görcsben van, mert semmi nincs rendben. Azok, akik hetente megjelennek látogatóként, vagy mert saját rendezvényüket csinálják, vagy a rádióba jönnek, nem érzékelték, hogy baj van.

EF: Akkor most picit jobban képbe kerülhetnek ők is. Több szem többet lát, nem? Hátha összefogunk és kerítünk olyan támogatókat, akik átsegítik ezt a hat hónapot. És egyébként mi van a BÉK-kel? Itt jelentős bevételcsökkenés van?

BI: Fele tagságunk van, kb. 2600-2800 fő. Először is minek, mert nincs munka. Ha van is, akkor most az a divat, hogy néhány fiatal kiváltja a jogosítványát, dolgoznak együtt hatan, egy valaki ír alá mindent, és a többiek nem tagjai a kamarának, kvázi segéderők, de ugyanazzal a tudással. Padlón van a szakma. Hiába mond akárki akármit, ezek az adatok ott vannak az asztalon.

EF: Sokan egyébként azt mondják, hogy nem is biztos, hogy a tízmilliós Magyarországra kell ennyi építész.

BI: Ha nincs munka, akkor nem is. Öt évvel ezelőttig, amikor fellendülőben volt az ország, nem volt elég építész. Akkor voltak beruházások, jelen volt a külföldi és magyar magántőke is. Most mind eltűnt. Maradtak az állami beruházások, mert államosították őket. Arra nem kell ennyi építész.

Az interjú 2014. február 18-án készült a FUGA-ban.

Pásztor Erika Katalina