A hatékony fejlesztési stratégia titkai - Gyenesdiás példája

Mennyire szolgálja az Integrált Városfejlesztési Stratégia (IVS) a települések érdekeit? Mennyiben jelent csupán kényszert és milyen lehetőségeket nyújt az egyéni elképzelések megvalósítására? Jáki Mónika és Fodor Gabriella osztja meg Gyenesdiás stratégiai fejlesztési tervének készítése során szerzett tapasztalatait.

Gyenesdiás Önkormányzata 2009 tavaszán megbízta a REevolutio Tanácsadó Kft.-t a település egészét érintő átfogó stratégiai dokumentum elkészítésével. Kezdetben a munka szakmai tartalmának meghatározása és pontosítása körül éles vita alakult ki a szerződés előtt álló felek között. Hiszen az akkoriban divatos és sok helyen el is készített Integrált Városfejlesztési Stratégia (IVS) meglehetősen jó forráslehívási lehetőséggel kecsegtette a nagyságrendileg ezen dokumentum elkészítésére alkalmas településeket. Így Gyenesdiás döntéshozóiban is jogosan merült fel az igény egy hasonlóan alapos anyag elkészítésére, amely később akár egy-egy pályázat megalapozó, avagy szakmai háttéranyaga lehet.

 

 

Tanácsadó cégünk az IVS metodikai kézikönyvében kidolgozott és az Önkormányzat által követendőnek javasolt tartalom minden áron való követése és kipipálása nélkül szerette volna a stratégiai munkát elkészíteni. Gyenesdiás polgármestere, Gál Lajos végül a kompromisszumos megoldásra törekedve egy ésszerű tartalom kialakítása mellett döntött, amely megpróbálja a kézikönyv szerinti lényegesnek tűnő és adaptálható elemeket bedolgozni a gyenesdiási stratégiai munkába.

A munka végső metodikai részének kialakítására a REevolutio felhasználta a korábban végzett IVS-készítéssel kapcsolatos kutatási munka tapasztalatát. Településfejlesztési cégként számos alkalommal találkoztunk a jó és hatékony IVS készítésének problémájával, valamint azzal a kérdéssel, az önkormányzatok hogyan tudják hasznosítani azokat az IVS-ben megjelölt akcióterületeken, amelyekre nem nyertek támogatást, vagy esetleg pályázatot sem állt módjukban benyújtani. Ezen kutatásunk során arra szerettünk volna választ kapni, hogy az IVS mennyire szolgálta a városok fejlesztési érdekeit azon túl, hogy uniós pályázatok feltételeként szolgált.

A megkérdezett települések nagy részén már az IVS készítését megelőzően rendelkeztek településfejlesztési stratégiával, így megállapítható, hogy az IVS-t többségében konkrét pályázati céllal készítették és nem az általános stratégiaalkotás szándékával. A települések nagy arányban komplex stratégiát szerettek volna alkotni és nem egy fejlesztési projektre koncentrálni.

Összefoglalás – megállapítások:

• Szinte minden nagyobb település, város rendelkezik saját IVS-sel, de mégsem tudják kihasználni az abban rejlő lehetőségeket. Többen uniós pályázati kényszernek érezték az IVS készítését.
• Az IVS hátránya volt, hogy nem teremtett alkalmat a településeknek saját arculatukba, jövőbeli terveikbe illeszkedő komplex stratégia kialakítására.
• Egy átgondoltan és nem csupán pályázati kipipálás céljából készült IVS-nek külön előnye, hogy meghatározza azokat az akcióterületeket, amelyek fejlesztési szempontból fontosak, prioritást élveznek a település jövőjében. A befektető-toborzás során is megteremti az első és legfontosabb lépést, összegzi a területeket és a lehetőségeket.
• A kényszer jelleget erősítette az a tudat is, hogy bár a települések többsége rendelkezett már korábban is komplex helyi fejlesztési stratégiával, ezért általános az a nézet, hogy az IVS-t csak a pályázathoz fűződő kötelezettség készíttette el az önkormányzatokkal.
• Túl merev volt a feltétel-, és szabályrendszer, a rugalmatlanság a minőség kárára ment. 2009 októberétől ebben a merev szabályokkal meghatározott rendszerben változás történt, de a többség ekkor már túl volt a készítésén. Több válaszadó néhány kötelező elemet tartott szükségtelennek a stratégia készítése során: sokak szerint az antiszegregációs rész ok nélküli volt, míg volt, aki azt nehezményezte, hogy az anyagban kért 2001-es KSH adatok - amelyekre támaszkodtak -, már elavultak.
• Az IVS-ek készítése vegyes képet mutat, sokan külső tanácsadót alkalmaztak, de legalább ugyanannyi válaszadó saját szakemberei körében alkotta meg stratégiáját.  
• Minden bürokratikus szabály ellenére azonban az IVS-ek számos előnyt is jelentettek az önkormányzatok számára. A válaszadók többsége pozitívnak ítélte meg a kezdeményezést, hiszen sikeres lett a pályázata, ezáltal települése új forrásokhoz, lehetőségekhez jutott. Magán a gyakorlaton, az IVS követelményrendszeren azonban módosítanának.
• Az interjúkból egyértelműen kiderül, hogy a települések többsége a forráshiányt tekinti elsődleges problémának a projektek megvalósulása során. Második helyen a befektetőhiány áll, míg néhány válaszadó megemlítette a lakosság felé való kommunikáció nehézségeit is. Megfigyelhető, hogy a lakossági tájékoztatás a települések zöménél hagyományos fórumokra, a helyi médiumra és az önkormányzati honlapra korlátozódik, egyéb alternatív, a helyieket bevonó-érintetté tevő interaktív eszközök, csatornák egyáltalán nem szerepeltek a válaszok között.
• A befektető-toborzásra vonatkozó kérdésekre adott válaszoknál megjelenik a „tipikus magyar pesszimizmus”, amelynek lényege, hogy „befektetőt igazán csak személyes kapcsolatrendszer révén lehet toborozni”, ha meg az nincs, nincs mit tenni.  Természetesen külön akadályt képez a szabályozás merevsége és rugalmatlansága.

A fenti tapasztalatokra is figyelemmel a Gyenesdiás számára készülő munka legfőbb célja a település saját arculatába, jövőbeli fejlesztési elképzeléseibe illeszkedő komplex stratégia megteremtése lett. Ezáltal lehetőség kínálkozott cégünk számára egy átgondolt és nem pályázati orientációjú településfejlesztési stratégiát készíteni, amely elősegíti a település tervezett hosszú távú, dinamikus fejlődését.

 

 

A készített stratégiai dokumentum a település jövőjét, helyi sajátosságokat figyelembe vevő, részletes helyzetfeltáráson alapuló, településrészeket lehatároló és az akcióterületeket kijelölő, valamint társadalmasításon alapuló munka lett. Mindezek mellett az akcióterületek fejlesztéséhez, megvalósításához már a stratégia készítés folyamatában, a projektek előkészítése során elkészült egy befektetők informálását, megszólítását segítő digitális anyag.

A stratégiaalkotás megalapozásaként Gyenesdiás község esetében is alkalmaztuk a közösségi tervezés módszerét. A közösségi tervezés lényege, hogy a szakmai aktorokon kívül a fejlesztésekben érintett csoportok véleményét is megkérdezi, őket is bevonja a közös gondolkodásba. A települések ember/lakó-központú, primer eszközök általi vizsgálata számos előnnyel járhat mind a stratégia készítése, mind a stratégia megvalósítása során. A lakosság, illetve az érintett célcsoportok véleményét megismerve könnyebben körvonalazódik, hogy a mindennapi gyakorlatban milyen pozitívumok és negatívumok, lehetőségek és hiányosságok jellemzik az adott település működését.

 

 

A stratégiaalkotást még jobban megalapozza, ha a helyzetfeltárás során primer és szekunder kutatási eszközöket egyaránt alkalmazunk. A helyi vélemények, tapasztalatok megismerése egyszerre alátámaszthatja a szakmai koncepciót, valamint új gondolatokat is ébreszthet. Ezen túl a lakosság előzetes bevonása a fejlesztési folyamatokba mintegy előkommunikálja a későbbi munkálatokat, így a kivitelezési szakaszban kevesebb lakossági ellenkezést váltanak majd ki ezek a beruházások. Egy fejlesztés akkor válik hosszú távon fenntarthatóvá és szerves részévé egy településnek, ha azt a társadalom is befogadja és használatba veszi azt. Ennek azonban alapfeltétele a megfelelő időben való tájékoztatás, a bevonás és az érintetté tétel. A közösségi tervezés erre teremt lehetőséget a városfejlesztők és a városvezetők számára.

Gyenesdiáson a közösségi fejlesztés tapasztalatai kifejezetten pozitívak voltak, a megkérdezettek lelkesen válaszoltak a kérdéseinkre, és számos konstruktív ötletet vetettek fel. Bár ezzel a sztereotípiákat erősíthetjük, de az eddigi szakmai tapasztalat is azt mutatja, hogy a kisebb, de erős helyi identitással rendelkező településeken az egyéb – például fővárosi – helyszínekhez képest sokkal könnyebben megszólíthatók az emberek és jobban körülhatárolható, konkrét, egységes véleménnyel bírnak településükről. A munka során figyelembe kellett venni, hogy Gyenesdiás egy olyan Balaton parti identitással bíró nagyközség, ahol a helyieknek erős a településtudata és a lokális ügyekben való tájékozottsága. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy minden helyben élő családban legalább egy fő tagja valamely helyi civil szervezetnek is.

 

 

A különböző célcsoportokat különböző eszközök segítségével kérdeztük meg. A véleményformálók, a helyi civil, szakmai, politikai életben szerepet vállaló emberek számára egy fórumszerű beszélgetést szerveztünk, valamint a mélyinterjú módszerét alkalmaztuk. A helyi vállalkozásokat írásban, egy hosszabb kérdőívvel kerestük fel. A közvéleményt több helyi eseményre kitelepülve egy rövid – a jelenlegi állapotokat és az ideálisnak érzett jövőképet felmérő – kérdőívvel szólítottuk meg.

A rendezvényeken megkérdezett válaszadókat négy csoportra bontottuk:

• A gyenesdiási lakosok,
• a komoly helyi kötődéssel rendelkező, de csak az év egy részében itt élő/vállalkozó emberek, nyaralótulajdonosok,
• a környező településről érkezett, de jó helyismerettel rendelkezők,
• valamint a klasszikus értelemben vett turisták, akiknek még nincsenek jelentős gyenesi tapasztalatai.

A kitelepülés helyszínei is különböző jellegű programok voltak: egy favágóverseny, amelyre sokan érkeztek az ország különböző pontjairól, a keszegfesztivál, amelyen a fellépő együttesek, tánccsoportok tagjai közül többen szomszédos települések lakói voltak - ez a közönség összetételét is meghatározta -, valamint a helyiek számára oly fontosnak számító borfesztivál.

Bár több típusú kérdőívvel dolgoztunk, a leghatékonyabbnak ezeken az eseményeken egy rövid, 2 perces beszélgetés alatt kitölthető kérdőív bizonyult, amely a fejlesztési prioritásokra, az értékek és a büszkeségfaktor megismerésére, valamint a tapasztalt hiányosságokra keresett választ. A kutatás során összességében pozitív visszajelzéseket kaptunk a településről. Ahogyan előzetesen is sejteni lehetett, szinte minden megkérdezett számára a legnagyobb érték, büszkeség a Balaton és a természeti környezet szépsége. Az emberek szeretnek itt élni, igazi otthonuknak érzik Gyenesdiást és erősnek, aktívnak a helyi közösségi életet. A szervezett és önszerveződő közösségi élet meghatározó forrása a gyenesiek helyi ügyekről való tájékozottságának és láthatóan identitásépítő hatású. A településfejlesztési kérdésekben prioritásnak a jelenlegi értékek megőrzésével a gazdasági élet fellendülését, valamint a munkalehetőségek gyarapodását tekintik.

 

 

Érdekes, hogy bár településfejlesztési szempontból vizsgálandó kérdés, hogy egy olyan nagyobb város, mint Keszthely közelsége milyen negatív hatásokkal bírhat a kistelepülésre nézve – például agglomerációs övezetté válás, identitásvesztés, településhatárok elmosódása stb. – a helyiek mégis úgy látják, ez jót tesz a településnek, mert ezáltal több szolgáltatás elérhető, mégis megtartható a nyugodt, falusias hangulat. A környező településen élők közül is a keszthelyiek nyilatkoztak legpozitívabban Gyenesdiásról, élhetőnek, karakteresnek és hangulatosnak érzik a nagyközséget.

A nyaralók véleménye ugyancsak egységes volt, pozitív visszajelzést kapott a település családbarát imázsa és az ehhez kapcsolódó szolgáltatások. Azonban többen arra a hiányosságra hívták fel a figyelmet, hogy a településen való tájékozódás idegenként nehézkes, több, a települést és a programhelyszíneket promotáló felületre, térképre, megállító táblára lenne szükség, első sorban a főút mentén.  

A Gyenesdiáson és környezetében élők körében arra kérdésre, hogy mi az, amit legjobban hiányolnak a településen, négy igény jelent meg legerősebben. A település tömegközlekedés – vasút, busz – általi elérhetőségének javítása mind országosan, mind a szomszédos településekkel való jobb összeköttetések tekintetében; szórakozóhelyek és mozi létesítése, uszoda a téli úszáslehetőségek megteremtése, valamint egy olyan állandó korzó, találkozóhely kialakítása, amit igazán birtokba vehetnének az emberek, és ennek részeként a Balaton part tudatosabb bevonása a helyiek életébe a strand funkción túl.

A munka során néhány tanácsadói elgondolás a település vezetőiből kis ellenállást váltott ki, azaz a szakemberek gondolatai döntéshozói szinten több szakmai érv és alátámasztó munka után találtak csak támogatásra. Ilyen volt például a település jövőképének és fejlődési irányának kidolgozását követően - az akcióterületek cél-hierarchia rendszerének meghatározása alkalmával - a gyenesdiási ipari park felvetése. Ezen ötlet alapja a mára már telített keszthelyi ipari park gyenesdiási prosperitásának lehetősége. A klasszikus értelemben vett ipari park funkció befogadása ellen nagy volt a nyomás a település részéről, annak ellenére, hogy a funkció a település identitásába és céljainak elérésébe egyáltalán nem illeszkedett. Másik ilyen neuralgikus kérdésként a rehabilitálásra szoruló településközpont és ezzel egyidejűleg a 71-es út revitalizációja, arculati megújítása merült fel, együttműködésben a szomszédos településekkel. A 71-es út a gyenesiek által egy szükségesen elfogadott, rossz adottságként szerepelt. Ebben a gondolatkörben az általa megjelenő forgalom nyűgként élt a helyiekben, mindazonáltal hatalmas gazdasági potenciált rejt magában. Ennek a megjelenő turista-, és egyéb forgalomnak a helyi hasznosulása, csak a településen belül való megállítással lehetséges, amelynek legjobb eszköze az útszakasz megújítása, egy főutca-program keretében. Egy helyszínen a jövőképet nem a tanácsadói elképzelések, hanem egy befektető és az önkormányzat közötti megállapodás határozta meg. Ezen akcióterület fejlesztési elképzeléseit ezáltal nem a település érdekeit figyelembe vevő hosszú távú jövőkép felvázolása és a meglévő potenciálok teljes kihasználása mellett határozták meg, hanem a befektető és az önkormányzat egymás közti megállapodása alapján, tollbamondás-szerűen történt.

 

 

Gyenesdiás helyzeti előnnyel és megfelelő építőkövekkel rendelkezik, jó úton halad az egészségturisztikai, szépségiparra épülő preventív kezelési központtá válás terén, mindamellett, hogy egy mikro-térségi központi szerepkört is betölt. Mivel a település eddigi hosszú távú fejlesztési elképzeléseiben nem szerepelt az előbb felsorolt elgondolások egyike sem, ezért a helyi munkacsoport többször elvetette és kétkedéssel fogadott vízióként szemlélte ezeket. Később a szakmai érvek és a felsőbbrendű célok elérése érdekében teendő lépések megfogalmazása meggyőző érvként szolgált ezen települési funkciók befogadására. A munka alkalmával többször elhangzott: projekt ötletre nem lehet egy teljes akcióterületi funkciót építeni, ennek megértését a teljes munka során való folyamatos kölcsönös tanulási folyamat segítette.

Mivel a stratégiai anyag elkészítésére megfelelő idő állt a rendelkezésünkre, így nem maradtak nyitott és a testület ellenállásához vezető kérdések. Ezzel szemben a klasszikus IVS tapasztalatok azt mutatják, hogy a gyakorlatban a tervezések során inkább úgy élték meg a tervkészítők és a megrendelők egyaránt, hogy rohamtempóban kell olyan anyagokat előállítani, amikre jó esetben minimum fél, de inkább egy évet kellene szánni, amennyiben komolyan vesszük a stratégiakészítést. Az elvárt eredmény a partnerség kialakítása, az ágazati elképzelések közötti összehangolás és egyfajta generalista látásmód meghonosítása az IVS metodika alkalmazása során nem jöhetett létre. Azt hisszük, és tudjuk, hogy az elkészített gyenesdiási stratégia megfelelő mintaként szolgálhat a kisebb települések számára ahhoz, hogy megújítsák és lendületbe hozzák magukat!

Jáki Mónika (a projekt vezető tervezője), Fodor Gabriella

Kapcsolódó oldal
Gyenesdiás Önkormányzatának honlapja