A hely szelleme visszatért: Alsóörs Marina

A megrendelő bizalmát élvező építész, belsőépítész és tájépítész csapat együttműködése által kompakt kikötői klubépület valósult meg Alsóörsön. A Szilvási Attila és Nóbik Orsolya vezette "legénység" koncepciója egy olyan klubház létrehozása volt, ahol a funkció, a környezet és a már meglévő műhely között is összhang van. 

Hol volt, hol nem volt, a messzi Alsóörs aprócska kikötőjében, a rövidke móló tövében élt egy Dzsinn. Bohém fiatalként örömét lelte a mindennapi mulatozásban a helyi életet jelentő hírhedt Dexionban, mely gyakran visszhangzott a jellegzetes dörgő nevetésétől. Egy átmulatott éjszaka után azonban többnapos ájultságából a végleg elhagyott bárpult mellett ébredt egy ledugózott rumosüvegbe gémberedve. Tulajdonképpen nem bánta a sorsát, beletörődött. Megfáradt már. Hosszú évek csendje után hónapokon át munkagépek zaja hallatszott kedves kis kikötője felől, majd újabb csend következett. Egy napon halk dzsessz szűrődött be kintről. Két macska fújtatva, nyivákolva kergette egymást, az egyik farka nagyot csapott a rumosüvegen...

A frissen átadott új kikötő megnyitóján a zenekar épp a Take Five-ot játszotta, mikor óriási szél támadt a semmiből, melyet mintha dörgő nevetés kísért volna. A szél alábbhagyott, egybesimult a zenével. A jellegzetes dörgő hangot időnként azóta is hallják a helyiek az új parti sétányon és mólószáron sétálva. Egy furcsa, emberszerű árnyat pedig többen látni vélnek olykor-olykor. Hol a régi sólyaöböl parti deszkákon a kiszuperált vitorlából varrt hosszúkás babzsák fotelekben fetrengve, hol a megmaradt öreg fűzfa tövében az egyik asztalnál. Éjszaka általában a mólómenti kőszórásra telepített stégeken heverészve bukkan fel, leggyakrabban a klubház teraszán a hosszan előrenyúló előtető árnyékában, a sarki asztal mellett üldögél a régi társakkal, a hajdan átmulatott éjszakákról anekdotázva. A hely szelleme visszatért.

A megrendelő bizalmát élvező építész, belsőépítész és tájépítész csapat együttműködése egy kompakt objektum létrehozására irányult. A két kis erőtlen mólószár bővítésével létrejött páratlan adottságú kikötőhöz kapcsolódó parti részekhez aránylag kis építési telek kapcsolódott, meglévő, leromlott állapotú, de megtartandó műhelyépülettel és bontandó, nyári használatú üdülőépülettel. A két mólószár voltaképp két önálló kikötő egy öbölben, mely parti sétányként nyitva áll mindenki számára. Jelen épület a meghosszabbított MÁV-mólóra (valamikor az ebben futó csővezetéken szivattyúzott vízzel tankolták a gőzmozdonyokat a Balaton vizével a stratégiai jelentőségű alsóörsi állomáson) fűzött nagyobbik kikötőt szolgálja ki.

A szándék egy part felé erősen kinyíló, környezetével, minden funkciójával és a meglévő műhellyel is egységet képező, klubház létrehozása volt. Étteremmel, klubhangulattal, vendégszobákkal, kikötői vizesblokkal, a közösségi területek transzparens kialakításával, ahol a térrészek egyszerre különülnek el és hatnak át egymásba, ahol a kis hely minden funkciót tud, ami szükséges, de lehetőleg nem aprózódik fel. Az épület utca felőli zártsága csak egy helyen nyílik meg, de ott teljes keresztmetszetben, teljes transzparenciával. Ez a kétszintes galériás „terrárium” integrálja a bejáratokat, klubhelyiséget, közlekedőmagot.

Az újat és régit egybekomponáló koncepció mentén, a meglévő csarnok szükségszerű korszerűsítésével (a teljes külső burok cseréjével) feszesen szerkesztett műhelyépületet terveztünk. A többrétegű polikarbonát héj előtt szűrt fényt adó, hossztoldott-rétegragasztott vörösfenyő pallók alkotta homlokzat feszül (hozzájárulva a külön gépészet nélküli ideális fény és klimatikus viszonyokhoz).

A két épületet átmeneti terek fűzik össze, és itt integrálódik az ideális pozíciójú, panorámás kikötőmesteri helyiség. Innen nyílnak a kikötőhöz kapcsolódó elegáns fürdőszobák is, míg az áttört acél lépcső a főépület kétszintes pillérei mögül, a csarnok előtti kikötőmesteri iroda fölé kifutó, belátástól védett, de teljes panorámával bíró jacuzzis-pihenős teraszra vezet.

A főépület emeletén és tetőterében 6-6 db vendégszoba kapott helyet a két szint magas betonpillérek mögött meghúzódó teraszokkal, hogy a páratlan kilátású vendégszobák lehetőleg ne telepedjenek rá a kikötőre. (Az eltérő kialakítású, önálló emeleti szobák párosával teljes értékű apartmanná alakíthatók, köszönhetően az étkezőként használható tágas, mobilfallal egybenyitott előtérnek és a variálható, egyedileg idetervezett ülő/fekvőbútornak.)

A belsőépítészeti kialakítás szerves egységben alakult az építészettel, hogy a szándék szerint a transzparencia révén erősítsék egymást. Több egyedi elemet terveztünk és gyártottunk ide, melyet az adott helyzet kényszerített ki. Az ipari fakocka jellegű bütü-palló burkolat, felszeletelt hőkezelt pallókból (olajozva, éttermi igénybevételre); az egyedi strapabíró tapéta falburkolatok (óriásfotóval ill. absztrakt sásmintával); a boxok radiátort rejtő hajóköteles térelválasztói; a már említett csiki-csuki szobabútorok.

A belsőépítészet nem állt meg az épület határainál, fontos volt a külső és átmeneti terek belsőépítészete is, ahol a három szakág (külső-, belső- és tájépítészet) összemosódik. A különböző hangulatú teraszok mind belakhatók, és be is lakják őket. Az építtetővel felvásároltatott kiszuperált kék-fehér vitorlából varrt fekvő-babzsákfotel sorozat nagyon bevált a régi sólyaöbölből kialakult „belső-tó” partján a stégteraszon, mely akár színpadként is használható. A település által immár ide szervezett havi jazz-móló rendezvény és a helyszín remekül egymásra találtak.

Délutánonként és esténként a helybélieknek és az itt pihenőknek immár van hol megejteni egy sétát. Akár egy kávéval vagy pohár borral fűszerezve, séta közben megpihenve a mólót végig szegélyező ülőmagasságú padkán vagy a kőszóráson nyugvó kis stégeken.

Szilvási Attila