A hősök hazatérnek - Az első világháború emlékművének pályázata

Száz év után végre hazánkban is méltó központi emlékhely épülhet az első világháború áldozatai számára. Báry Anikó és Varga Csaba terve az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság ötletpályázatára.

1914. július 28-án megkondultak az első világháború kezdetét jelző harangok. Hiába a remény, hogy „mire a levelek lehullanak” a katonák visszatérhetnek otthonaikba, a háború vége még 1918 november 11-ig váratott magára. Haza sokan ekkor sem tértek. A háborúba induló magyar katonák közül több, mint 600.000 soha nem léphette át újra hazája határait.

Eltelt 100 év. A négy évig tartó borzalmakat bár a történelemkönyvek lapjai őrzik, nemzetünk emlékezetében lassan homályba vesznek. A második világháború „fejlettebb tömegpusztító módszerei” és a napjainkban fejünk felett gyülekező viharfelhők okán lassan feledésbe merül az a több mint 600.000 hősi halált halt katona, aki az első világháborúban életét áldozta a Hazáért. Bár nem szívesen emlékezünk a borzalmakra, feledni azt mégsem lehet, hiszen a múltra emlékeznünk, abból tanulnunk kell. Az első világháború 100 éves évfordulójának alkalmából meghirdetett emlékmű pályázatra, az alábbi koncepció tervvel pályáztunk:

Koncepció

Koncepciónk alapgondolatát az a szomorú tény fogalmazta meg, hogy a hivatásos katonák és a katonának besorozott civilek egyik napról a másikra kényszerültek rövid búcsú után otthonaik elhagyására, és soha többé nem tértek vissza. Nehéz ez az itthon maradottaknak, hiszen nem temethették el szeretteiket, a hősi halált halt katonák pedig idegen földön, szétszóródva Európa hadszínterein, gyakran tömegsírokban lelték meg végső nyughelyüket. Testüket már nem tudjuk hazahozni, azonban lelküknek emelhetünk egy sírboltot, ahova hazatérhetnek, megpihenhetnek méltó helyet foglalva el szeretett hazájuk, büszke népük szívében.

Helyszín

Az emlékmű helyszínéül a Népliget egy központi helyét választottuk, a Lengyel sétány által körbefogott hosszúkás, végein ívvel lezárt parkrészt. A millenniumi készülődés idején hívták életre a második Városligetnek nevezett közparkot, a Népligetet. Mai végső méretét csak 1942-ben érte el a maga több mint 900 000 négyzetméterével. Bár a Népliget mindig is alárendelt helyzetben volt, mint a város második számú, az alsóbb osztályok számára létrehozott közparkja, napjainkban egyre több terv születik fejlesztésére, a város szövetébe való beintegrálására.

A Népliget két funkcionálisan jól elkülönülő részre osztható fel. A körúthoz közelebb eső felében a kultúráé a főszerep. Számos szobor, kisebb emlékmű, a láthatatlan kiállítás és a planetárium is helyet kapott, míg a hátsó, a körúttól távolabb eső terület a sportolás központja. A tenisz-, kézilabda- és focipályák mellett az Építők Sporttelepe számos sportlétesítményével biztosít lehetőséget az ide látogatóknak a számukra legideálisabb sportág kiválasztására.

Az első világháború 100 éves évfordulójára állított emlékmű a park „kulturális részének” egy frekventált, központi helyszínévé válhatna. Részben azért, mert valóban a terület központi tengelyében helyezkedik el, részben pedig monumentális megjelenése és üzenetének súlya okán. Egy hely, amelyet mind a belföldi, mind a külföldi turisták szívesen látogatnának meg, leróni tiszteletüket, megemlékezni a világháború áldozatairól.

A sétány által körülvett térrész méreténél fogva - a maga 2350 négyzetméterével - alkalmas nagyobb tömeget vonzó megemlékezések, katonai tiszteletadások megtartására épp úgy, mint iskolai vagy nagyobb turistacsoportok érkezésére. A park mind gépkocsival, mind tömegközlekedéssel ( 1-es villamos, 3-as metró, 99-es busz) könnyen megközelíthető. Emellett kialakítható lenne a tavaly bevezetett MOL Bubi rendszer bővítéseként a terület északi sarkában egy újabb bicikli állomás.

A környezet megtervezése során ügyeltünk arra, hogy a meglévő fákat integráljuk a tér kialakításának koncepciójába, így a helyszínválasztásunknak egyetlen fa sem esne áldozatául. A tér északkeleti végébe befutó Karl von Linné sétányt a Kárpáti Zoltán sétánnyal kötnénk össze. Az így kialakuló parkrészt új fákkal telepítenénk be, ezzel optikailag leválasztva a teret a Lengyel légionisták emlékművéről. A nyitott tér két oldalán és annak végében a fák alatt elhelyezett padok pedig lehetőséget adnak az ide érkező fáradt turistáknak, s a teret „használó” helyieknek a hűs árnyékban való megpihenésre.

Elképzelésünk szerint éltre hívnánk a Haza Hőseinek Emlékútját, amely biciklivel könnyedén bejárható. A kiindulási pont a II. János Pál pápa tér, ahova M4-es metróval érkezünk meg, majd az itt elhelyezetett Mol Bubi dokkolóból bérelhető kerékpárral indulunk útnak. A II. János Pál pápa tér fontos helyszíne volt az 56-os forradalomnak és az előzetes tervek szerint egy emlékmű is hamarosan elhelyezésre kerül itt. Innen a Fiumei sírkertbe látogatunk, ahol az 52-es parcella, – a Központi Katonai Temető és Kegyeleti Hely - illetve a Második

Világháborús emlékmű előtt idézhetjük meg a hősi halált halt katonák szellemét. Ezután a Sorsok házában a második világháború zsidó gyermekeinek megrázó életét és halálát bemutató kiállítás juttatja eszünkbe, a háborúk legártatlanabb áldozatait és azokat az embereket, akik saját életüket sem féltve igyekeztek megvédeni embertársaikat, a hétköznapi hősöket. Ezt követően érkezünk a Népligetbe, ahol az első világháború áldozatainak állított interaktív emlékmű falai között a Nagy Háború hősei előtt hajthatunk fejet. Innen a Rezső téren álló 56-osok emléktábláját, majd a Ludovika téren a Névtelen hősök emlékművét látogatjuk meg. Az Orczy kertben sétálva az őseink hősiességét felidéző Íjas vitéz szobra és a Tiszti hősi emlékmű zárja Emlékutunkat. A közelben, a SOTE Vendel utcai épülete előtt lévő Bubi állomáson dokkolható a körútra kibérelt kerékpár.

Az emlékút egyrészt összefoglalja és bemutatja Magyarország múlt századi történelmének legjelentősebb csatáit, emlékezik a hősi halált halt katonákra és civilekre, másrészt igyekszik bevonni Budapest vérkeringésébe a városnak egy olyan részét, amely nem kifejezetten turista célpont, mégis aki ismeri Budapestet tudja, hogy mennyi csodát és felfedezi valót rejt.

Formai kialakítás

Az általunk megálmodott emlékmű formai kialakítása abból a kiírásban is megjelenő igényből táplálkozott, hogy egy olyan emlékmű épüljön, amely egyaránt lehetőséget biztosít egy hivatalos katonai felvonulással egybekötött megemlékezésnek és a hozzátartozók, rokonok, a magyarság nyugodt, elmélyült megemlékezésének is. Egy olyan szakrális tér kialakítására törekedtünk, amely befogadja a hazatérő katonák lelkét. Egy hely, ahol az egész nemzet emlékezik, amely a magyarok szellemének együttes erejével hívja haza és teremt végső nyughelyet az első világháborúban elhunytak lelkének.

Ahogyan azt a falba vésett József Attila idézet is mondja:

"Ime, hát megleltem hazámat,
a földet, ahol nevemet
hibátlanul irják fölébem,
ha eltemet, ki eltemet."

A hazatérő katonákat szimbolizálva a téren az emlékmű felé közeledve előbb elszórtan, majd egyre sűrűbben corten acélból készült katonai bakancs nyomokat láthatunk a burkolatban. Az emlékmű tér felé néző nagyméretű pixelbeton falán, hazatérő, az építmény belseje felé tartó katonák sziluettjei rajzolódnak ki megtörve, fáradtan tartva a megnyugvás felé.

Az építmény központjában egy vércsepp rajzolódik ki. A lábnyomok e központi maghoz érve megsokasodnak, majd összeolvadnak vele, egy nagy vércseppként szimbolizálva hazájukért áldozott életüket. A központi magot körülvevő corten acélból készülő falra kerül a 661.000 soha vissza nem tért katona neve, amely oly módon veszi körül a középen állót, hogy nem láthat ki a térre, az íves fal a tekintetnek csak felfelé, az ég felé enged utat. A nevek sokaságát őrző acél fal felett ereszként előre nyúló perembe az első világháború nagy csatáinak helyszínei kerülnek, perforált technológiával. Így amikor a nap rásüt a peremre, a véres csaták helyszínei úgy vetülnek az katonák neveire, ahogy egykor az itt zajló csaták terhe hőseink szívére.

Ez a belső elzárt, elmélyülésnek teret adó rész, az emlékezés színtere. A mag felé vezető út jobb oldalán nyíló kapun keresztül feltáruló világ pedig a megértésé. A háború szörnyűségeinek, a katonák szívében remegő félelemnek a megértéséé. A kapun átlépve egy első világháborús lövészárokban találjuk magunkat. Magas falai alig engednek át fényt, kiút csak felfelé van, de ki tudja mi van fent, a fal túloldalán. Az íves kialakítás okán a bezártság és bizonytalanság érzése még erősebb, hiszen nem látjuk az út végét, nem tudjuk hova vezet, mi felé tartunk. Az „árok” külső oldali fala betonból készül, ami a zsaluzatnak köszönhetően, a lövészárkok fával megtámasztott, sárral tapasztott falait, míg a belső oldal irányából megjelenő corten acél, a sötét, barátságtalan, durva földet szimbolizálja. A talpunk alatt durva fekete kavics ropog, ahogy tovább haladunk az alagútban, mígnem elérünk az emlékmű tetejére vezető lépcsőig, amely feloldja a bennünk egyre növekvő feszült bezártság-érzést, s immár négy méter magasságból nézhetünk rá a térre, a nappal sötét bakancsnyomként, éjszaka világító pontokként az emlékmű felé közeledő lábnyomok sokaságára. A teraszról levezető lépcsőn keresztül az építmény hátuljához, a Róbert Károly körút folyton nyüzsgő forgatagához jutunk. A hátsó falon megjelenő szögesdrót mező közepén egy kereszt előtt álló gyászoló katona állandó emlékezésre inti a hétköznapokban a park mellett elsuhanó embereket. Emlékezni arra, hogy milyen sok ember, milyen sok magyar áldozta vérét a hazáért, azért hogy mi ma is itt élhessünk.

Anyaghasználtat, biztonságtechnika

Az emlékmű két jellemző anyagból készül, betonból és corten acélból. A corten acél színével és felületének durvaságával alkalmas, a vér által megfestett föld és lövészárkok világának érzékeltetésére. Az emlékmű magjában a vércseppet formáló acél padozat a talaj repedéseit mintázza. Ez egyrészt a központi mag falát alkotó rozsdás acélból készülő falakkal együtt utal az árkokban harcoló embereket minden irányból körülvevő földre, másrészt technológiai szempontból is fontos, hiszen a víz elvezetését segíti. A repedéseken keresztül az esővíz lefolyik a padozat alatti kavicsrétegen keresztül a betonra, ahol a vízelvezetés kialakítása rejtetten oldható meg. A másik domináns anyag, a beton használata során három féle technológiát alkalmaztunk. A tér felé néző oldalon a katonák kirajzolódó alakja perforált betonból készül, amely lehetővé teszi, hogy éjszaka hátulról megvilágítva az emlékmű közepe felé tartó alakok láthatóvá váljanak.

Számunkra azért is fontos volt a perforált beton használata, mivel magyar találmányként tovább erősíti az emlékmű összetartó erejét. A hátsó, Károly Róbert körút irányába forduló oldalon a szögesdróttal átszőtt csatatér és a középen kereszt mellett imádkozó katona látszóbeton felülete matricázott zsaluzattal készül. A harmadik felületi kialakítás az emlékmű belsejében, a lövészárok falát érzékeltető, durva deszkás fa zsaluzattal létrehozott betonfal. A perforált fal mögött egy szerelőjárat kerül elhelyezésre. Ennek bejárata az emlékmű tetejéről levezető lépcső alján található, amelyen keresztül megoldható a világítás karbantartása.

Biztonságtechnikai szempontból éjszakára a „lövészárokba” vezető ajtó és az alagút végén található lépcső teteje lezárható. A hátsó lépcsőn még így is megközelíthetővé válik az emlékmű felső pontja, amelyről a térre, az ott megjelenő világító bakancsnyomokra láthatunk rá.

Kitekintés

A koncepciónak fontos részét képzik a katonai bakancsnyomok, amelyek nem csupán az emlékmű előtti tér betonjában jelennének meg, hanem az első világháború csatáinak helyszínein is. Hiszen a csatatéren elesett katonák sohasem térhettek haza. Így az első lépést ott, az egykori véres harcok helyszínén kell megtenni, valódi köteléket alkotva ezzel hőseink földi maradványai és az emlékmű, az ország szíve között.

A lábnyomok formája szögesdrótból rajzolódik ki, a talp közepén egy nyomattal: Haza. Milyen szép is a magyar nyelv, hiszen ez az egy szó egyszerre két dolgot is jelent. A Hazát, amiért a hősiesen harcoló katonáink elestek, s mind emellett jelenti az utat, a hazafelé vezető utat, amin lelkük visszatér hozzánk, hazájuk szívébe.

Európa számos országában, számos helyszínén megjelenő lábnyomok egyben köteléket jelentenek az oda látogató magyaroknak, és a külföldön élő honfitársainknak is. Hiszen csak mi magyarok értjük meg ezen rövid kis szónak kettős jelentését: haza, édes Hazám.