A Janus-projekt – Rapperswil-Jona Városi Múzeum, bővítés-felújítás
A Zürichi-tó partja mellett fekvő, történelmi múlttal rendelkező településen található a Rapperswil-Jona Városi Múzeum. A 13. századból származó erődítmény-együttest a megváltozott funkció, korszerű követelmények és a leromlott műszaki állapot okán kellett felújítani, bővíteni. A városi szövethez, régi épületekhez nem csak fizikai, de szellemi pluszt is adó tervet az :mlzd architects építészei készítették.
Janus-projekt: A Rapperswil-Jona Városi Múzeum felújítása és bővítése
A mai Rapperswil-Jona Városi Múzeum együttesét alkotó épületek története több mint 700 évre nyúlik vissza, a múzeum átszervezésére, bővítésére és felújítására 2010-2011-ben kerülhetett sor.
A Zürichi-tó partja melletti város, Rapperswil falain belül a 13. század végén kezdték el felépíteni a kis erődített együttest. Eredetileg egy megerősített toronyból és egy lakóházból állt, melyeket a városfal tövében emelt kiszolgálóegység kötött össze. A 16. századig hozzáépült számtalan helyiség nagy része napjainkig megmaradt, és belőlük hozták létre a múzeumot 1943-ban. A múzeumként való újfajta használat több beavatkozást is igényelt, melyek közül az egyik legjelentősebb az 1960-ban végzett átalakítás volt. Ekkor kapott az összekötő épület egy historikus, „középkori” álhomlokzatot favázas, nyitott galériás utánzattal.
2002-re nyilvánvalóvá vált, hogy az ingatlan, melyet utolsó tulajdonosa után „Breny” néven ismertek, alapos felújításra szorul. Mindemellett jelentős szerkezetbeli hiányosságokra is fény derült, főleg az összekötő épület 1960-as átalakításához kapcsolódóan. Másik megoldandó probléma az volt, hogy az épületek alaprajza, mely az idők folyamán fokozatosan bővült, alakult, meglehetősen bonyolulttá tette a közlekedést, ellehetetlenítve a biztonsági szabályok betartását vagy a mai muzeológiai követelmények kielégítését. Ezzel párhuzamosan a politikai döntés, azaz a két város, Rapperswil és Jona egymáshoz csatolása egyre gyorsabban öltött alakot, s meg is valósult 2007-ben. Így tehát a múzeum felújítása a két település első közös munkája volt, mellyel a jövő helyi kultúrpolitikájának alapjait is lefektették.
A Janus-projekt 2007-ben nyerte meg a tervezésre kiírt pályázatot, koncepciója a Rapperswil-Jona Városi Múzeum közösségi életben betöltött szerepéhez méltó, új profilt biztosított az intézménynek. Építészeti kialakításának célja, hogy a kultúra iránt érdeklődő emberek figyelmét megragadja, akik nem torpannak meg a városhatárnál, emellett feltett szándéka, hogy a múzeum és a város a kirándulások vonzó célpontjává váljon. Az újonnan emelt épületrész érzékenyen illeszkedik a történelmi szövetbe. A város sziluettjét, vizuális hatását befolyásoló északi látvány érintetlen maradt. A ház visszafogottan simul a keskeny óvárosi utcácskák által meghatározott historikus háttérbe. A megváltozott terepkialakítással és az ízléses bronz homlokzatburkolattal az épület új hangsúlyt helyez közvetlen környezetére, s a kortárs múzeumegyüttes jól felismerhető főbejáratává válik.
Azonkívül, hogy új főbejáratnak ad helyet, a most elkészült épületrész a Breny-ház és a Breny-torony számára is akadálymentes megközelítést biztosít. A teljes komplexum új elemeként a „Janus” egy korszerű, egész évben működő múzeum minden épületüzemeltetési és működtetési igényét kielégíti, így téve lehetővé a múltból örökül megmaradt épületrészeknek, hogy koruk hiteles szemtanúiként létük ma is indokolt legyen. Ez a történelem tiszteletén alapuló szemléletmód határozta meg az új épület formáját is, mely a régi részek oldalhomlokzataiból bontakozott ki. Homlokzatát és tetőzetét úgy alakították ki, hogy a meglévő nyílászárókat sehol se keresztezzék.
A most létrehozott helyiségek tovább gazdagítják a múzeum spektrumát mind a terek, mind a tájolás, mind a kurátorok rendelkezésére álló lehetőségek tekintetében. A földszint például számtalan funkciónak tesz eleget. Miután beléptek az épületegyüttesbe, a látogatók rögtön a két szint magas fő helyiségbe mennek át. Központi helyzetéből fakadóan, és mivel itt van elhelyezve a város makettje, ez a szoba különösen alkalmas kiindulópont a vezetett látogatások kezdetéhez, vezessenek akár a múzeumon belül, akár ki, a városba. Jelentősebb rendezvények esetén a termet az elő-udvarral vagy a galériaszinttel együtt is lehet használni.
A központi termet sok különböző helyiség egészíti ki, melyek számtalan eltérő kiállítási funkció megvalósítását biztosítják. Jó példa erre a második emelet, ahol a szobák falait rengeteg ablakkal látták el, csodálatos kilátást nyújtva a városra. A harmadik szint fényárban fürdik, ami egyrészről lehetővé teszi, hogy a Breny-ház korábban nem látható, lenyűgöző ácsszerkezetében gyönyörködjünk, másrészről pedig a kortárs tartalmak modern bemutatására ad alkalmat. A természetes fény különböző minőségeinek játéka újabb érdekes dimenzióval látja el az épületet a nap és az évszakok váltakozása folyamán.
A tetőn át bejutó szórt fény és a szintek között áramló világosság szándékosan teremt kontrasztot a régi épületekkel. Először is ez megkönnyíti az embereknek az épületegyüttesen belüli tájékozódást, másodszor pedig az új elem tisztán elválik a régitől, hogy kihangsúlyozza az utóbbit. Így mikor a régi épületekbe lépünk, egy élvezetes időutazás veszi kezdetét, vissza a múltba. A téri utalások segítségével az új rész felkelti a látogatók kíváncsiságát, és arra ösztönzi őket, hogy a felfedezés útjára lépjenek. A változatos, irányított kitekintés váratlan perspektívából és látvánnyal tárja elénk a várost. Arra motiválja az embert, hogy felkerekedjen, járja körül a múzeumot, ismerje meg az épületeket és a bennük megrendezett kiállítást.
földszinti alapterület: 370 m2 (régi épületek 290 m2, új épület 80 m2)
összes alapterület: 990 m2 ( régi épületek 820 m2, új épület 170 m2)
új épület homlokzata: 200 m2
kivitelezés költsége (a kiállítással együtt) 5,8 millió CHF
tervezők: :mlzd architects építésziroda
kivitelezés éve: 2011
Tervezők: Pat Tanner, Andreas Frank, Monica Udrea, Daniele Di Giacinto, Carol Hutmacher, Claude Marbach, Roman Lehmann, Regina Tadorian, Réne Robeck, Julia Wurst, Beat Junker, Frederike Kluth
fotók: Dominique Marc Wehrli
