A kam(a)ra kincse
A kamarai tagdíjra való felszólításról, az új képzési rendszerről és tarifákról, a Pénzügyi és gazdálkodási szabályzat módosításáról...
Bardóczi Sándor írása
Minden évben egyszer furcsán csönget a postás. Nem mindig kétszer, de valahogy egyre durvábban nyomja a csengőt. Ilyenkor már tudom, hogy nem szerelmes levelet vagy távoli üdvözletet rejt a boríték, hanem a kamarai tagdíjra való felszólítást + azt a számlát, amelynek ellenértékétől a pont egy évvel ezelőtti átutaláskor váltam meg.
Általában csendesen dohogva tűröm ezt a számlázási gyakorlatot és évről-évre nem hívom fel a könyvelőmet, hogy ugyan módosítsa már a bevallásomat, mert valami kis adókedvezményecske járna a kamarai tagdíj után, csak hát a bevallás időszakában még épp nem volt a kezemben a számla. Nem hívom fel a kamarát sem, mert én amúgy alapvetően egy béketűrő ember vagyok. Legyintek, és megy a számla ebek harmincadjára. Ugyan verhetném az asztalt, hogy miért nem képes egy március végi befizetés után a tőlem légvonalban úgy 5 km-re fekvő területi kamarám mondjuk úgy egy-két hónapon belül visszajuttatni hozzám a számlát (akár a Közlönybe is becsúsztathatná), de kezdem belátni, hogy az etológiában klasszikusnak számító csiga-kísérlet rám is igaz. Ha valaki veri a deszkalapot, amin a csiga mászna, a csiga reagál: behúzódik a házába. Ha sokszor veri, egy idő után a csiga már csak álmosan baktat tovább. Megszokás. Baktat akkor is, amikor 30 ezerről 33 ezerre, majd 33-ról 38 ezerre emelik az éves tagdíját.
Baktat a csiga, baktat, aztán egy kelleténél nagyobb ütés éri. Az idei tagdíj végösszege például. Hogyasszongya: „1/2008 (01.25.) sz. MÉK Elnökségi határozat. Az elnökség a 2003. év május 1-jén hatályba lépett Pénzügyi és gazdálkodási szabályzattal összhangban a szabályzat szerinti díjtáblázatot az alábbiak szerint teszi közzé, tekintettel arra, hogy a MÉK Küldöttgyűlése a 2008 évi tagdíjat 44.000.-Ft-ban állapította meg.” ...Fizetés március 31-ig, egy összegben... blablabla. (No legalább valami nem változik). Nos lehet hogy elkerülte a figyelmemet valami (egy ideje nem kapcsolom be a tévét), de úgy tudtam, az infláció mértéke – akármennyire rosszul állunk – még nincs 15,8%-os. Merthogy 38 ezerről 44 ezerre emelni ennyit tesz. Arra gondoltam, hogy bizonyosan a kamarai szolgáltatások minőségének kellett akkor változni: csak ez lehet a magyarázata ennek az emelésnek.
Mondjuk én nem vettem ez utóbbit észre. Mert hát van ugyan az új képzési rendszer, de hát annak is megvannak a külön tarifái. (Talán ez az egy újdonság van a kamarai működésben, ami egyszerű halandó számára érzékelhető. Egyesek számára ez további morgásra ad okot, de én a szabadon választható, kredites rendszert jónak tartom. Végre valami kamaraszerű dolog, valami ami ösztönöz az élethosszig tartó tanulásra. Viszont a kötelező részét ennek a dolognak azért én is totális baklövésnek gondolom.) Aztán van az Építész Közlöny. Ez se lett vastagabb, vagy tartalmasabb, hacsak nem a hirdetési oldalak száma és a közlönybe csúsztatott direkt marketing levelek száma szaporodott fel. Tán kevesebb a névjegyzéket megvásároló reklámügynökség? Ezt se tapasztalom: tele a postaládám szakterületemhez egyáltalán nem tartozó nyílászáró-, tégla-, szigetelés-, és Isten tudja még miféle hirdetésekkel, amik csak akkor jönnek jól, ha éppen valamit a lakásban festek vagy fúrok-faragok, mert összeragasztva kiváló takaró fóliát adnak.
Persze befizetem a 44 ezer forintot, várom jövő évben a késve érkező számlát, de addig is felteszem a kérdést, hogy vajon ez a rejtélyes 2003. év május 1-jén hatályba lépett Pénzügyi és gazdálkodási szabályzat (amiből majd biztosan vizsgáznom kell 2010-ben, és akkorra ígérem, hogy betű szerint megtanulom, bár akkora sem értem majd meg valószínűleg, hogy minek) nem lenne esetleg felcserélhető egy 2008. évire? Például egy olyanra, ami kimondja, hogy a kamara ráébredt, kicsikét másak a jövedelmi viszonyai egy irodavezető építésznek, egy pályakezdő építésznek, egy tájépítésznek, egy belsőépítésznek, egy építőmérnöknek. Ezért a Kamara azt is kimondja, hogy differenciálunk. (Ismerős nem? Szociális érzékenység, méltányosság, differenciált közteherviselés, a gazdag fizesse a többet, a szegény a kevesebbet stb. Elég régi programpontok.) Még az is lehet, hogy egy 44 ezer forintnyi összeget gondot okoz kiköhögni egyik-másik tagtársunknak, de ez csak amolyan megalapozatlan sanda gyanú részemről, hiszen tudjuk, hogy a kamarai díjszabást gyakorlatilag általánosan bevett módon sikerül érvényesíteni a piacon. Ennek ellenére például én ezt a 2008. évi – egyelőre fiktív – szabályzatot Istenuccse’ még szívesen is forgatnám. Sőt: kiszögezem a falra, bekeretezve. Áll az alku?
Bardóczi Sándor
K1-01-5126/05; TR-2 01-5126/05
