A kasseli szélhámosok
A németországi Kasselben 1955 óta, ötévente megrendezett documenta Európa egyik legfontosabb művészeti rendezvénye. Az idei documentán az AU Műhely Krespel tanácsos háza című installációja is szerepelt. Krespel tanácsos E. T. A. Hoffmann azonos című novellájának főszereplője, aki tervek nélkül, a munkásokat bevonva, pillanatnyi intuíciók alapján építi fel saját házát. Vajon milyen lenne Krespel háza, és hogyan reagálnának rá az emberek, ha tényleg megépülne?
Aznap este nem sétált senki a Blücherstraßen. Már csak az utcára néző ablakokból szűrődtek ki halk hangok, a lefekvéshez készülődők hangjai. A Fulda felől lusta, meleg szél fújt.
A Fiatalabb talált pár szebb darab kavicsot a pad alatt, ezeket próbálta gondosan egymásra helyezni, úgy, hogy megálljanak.
- Nem kéne sokáig ott lennünk – mondta az Idősebb.
- Miért, félsz?
- Nem. De nem akarok sokáig kint maradni.
Az Idősebb nem jókat hallott a házról. Az apja mesélt neki róla, ő látta építés közben. Minden reggel hétkor elment mellette, mikor a híd irányába hajtott biciklijével, és délután négykor is, amikor hazafelé tartott. Az apja azt mondta, hogy a házat szélhámosok építették.
„Azt mondták valami játszótérféle dolgot csinálnak. Először megörültem, hogy tudnak játszani a gyerekek a folyóparton, jó ötlet, aztán egyre teltek a napok és a dolog nem igazán akart értelmes formát ölteni, az egész úgy nézett ki, mintha mindenféle anyagot szórtak volna egymásra. Az utolsó lépés az volt, hogy kaviccsal öntötték körül a házat és facsonkokat hordtak bele. A vége felé még egyszer odamentem és megkérdeztem, hogy ki itt a tervező vagy ki irányít, mert úgy láttam, hogy az építők elég kontár munkát végeznek, szólni kéne nekik, hogy ez így nem lesz jó, mert a mi városunk rendes és tiszta, ez meg itt egy romhalmaz. Erre az egyik rám mosolygott és azt mondta, hogy itt mindenki tervező és építő egyszerre. Erre nem tudtam mit mondani, úgyhogy hazabicikliztem."
Az Idősebb és a Fiatalabb csendben sétáltak el a csónakház mellett, majd lefordultak a folyó irányába. Egy kis kertbe érkeztek, elnyújtott formájú volt, gondosan nyírt gyeppel. Jobb oldalt sövény, bal oldalt léckerítés. A kis ház a kert végében állt. A folyó mellett lévő fákon keresztül átszűrődő holdfény rávetítette az ágak formáját a bádogfalára. A borításnak szép mintája volt. Három lyuk volt rajta, az egyik egy ajtó, és egy kisebb és egy nagyobb ablak, ahol vágás után a bádogot felnyitották. A negyedik oldalon egy szinuszgörbe formájú eresz állt ki a falból. A tető olyan volt, mintha csak rádobtak volna egy gumilepedőt a házra, a közepén kis kéményszerű felülvilágító. A ház körül kavics, mellette elszórtan homokkupacok, bennük pvc cső, fadarabok, tákolt sámlik, maradékok.
A Fiatalabb besétált a házba, bent is kavicsot talált, benne méhviasz krétákat, a falat rajzok és feliratok borították. Az Idősebb pár lépéssel a ház előtt megállt. Ismerős volt neki ez az épület. Eszébe jutott, hogy régebben mennyi építkezésre lógott be, szerette a befejezetlen házakat, valahogy kedvesek voltak neki, lehetőségeket és szabadságot látott bennük, a falaik mindig rajztáblává alakultak, a szobáik labirintussá vagy búvóhellyé. Látott pár rosszul megcsinált házat is, amelyekből a lustaság és a nemtörődömség áradt, de ezek teljesen másmilyenek voltak, mint a befejezetlenek. Egyszer el is gondolkodott ezen, hogy vajon miért lát szépnek egy olyan betonfalat, amely néhol csúnyán van zsaluzva, és miért lát csúnyának egy olyan lécborítást, ahol a fák nem szépen, rendezetten vannak levágva. Az anyagok sajátosságaira gondolt. A beton folyik: így ha engedjük láttatni megszilárdult formájában is ezt az akaratát, akkor nem teszünk erőszakot rajta. A bádog felvágása, meghajtása, a gumi hanyagul lelógó sarkai hasonlóan az anyagok saját viselkedését mutatják. Ezután tekintete átvándorolt a homokkupacokra. Ezek is ismerősek voltak neki építkezésekről, lehetett bennük várat építeni, valahogy jó érzés volt a felnőttek komoly dolgait elvenni tőlük és játékra használni. Az Idősebb érezte, hogy nincs igaza az apjának, itt a kertben rend és tisztaság van. Arra gondolt, hogy minden, ami befejezetlen, félbehagyott vagy maradék, kiszabadul eredeti jelentésének kényszere alól, és készen áll arra, hogy újraértelmezhető legyen egy másik világban.
A Fiatalabb kavicsot lapátolt fel az ajtó fölött lévő ereszbe, aztán az alsó részét lezáró lécet kihúzta, így a kavics vékony függönyként elkezdett leperegni.
- Nem jössz? – kiáltotta a zuhatag mögül.
Az apró szemű kavics halk kopogása betöltötte az éjszakát. Az Idősebb már tudta, hogy nehezen fog tudni elaludni az izgatottságtól.
Kustra Vencel
ARCHITECTURE UNCOMFORTABLE WORKSHOP
Krespel tanácsos háza, 2022
installáció (fenyőfa, bádog, kavics, homok, üveg, forgácslap, EPDM gumi, méhviasz)
A documenta fifteen és az OFF-Biennále Budapest produkciója
Szerk.: Winkler Márk
