Varga Csilla: Milyen szempontok alapján válogattátok ki az idén látható projekteket?
Németh Gabriella: A legfrissebb ötleteket szerettük volna kiállítani, alapvető szempontunk az, hogy mindig újdonságot mutassunk. Ennek a standnak az egész kiállításba illeszkedően van egy olyan szerepe, hogy a trendeket, a magyar design aktuális történéseit, naprakész módon mutassa be.
VCS: Mik a legjellegzetesebb trendek?
NG: Ha végignézünk a standon, ez már nem az első év, hogy a faanyag markánsan van jelen, sokszor nyersen, festetlenül. Másrészt a pasztellszínek, illetve a skandinávos, leegyszerűsödött formák. Divatos lett a skandináv design kifejezés, de tulajdonképpen ezt takarja – a letisztultságot, lehetőleg végtelenségig leegyszerűsítettséget, és az anyag egyfajta tiszteletét, mely megmutatja annak jellegzetességeit. Minden évben vannak olyanok is, akik új anyagokat, szokatlan megoldásokat hoznak, mint például a Codolagni aranyszínű asztala.
A funkció előtérbe kerülése is érzékelhető, egyetemi munkákon látható, hogy valamiféle felhasználói igényből indulnak ki. Például az Arnold tárolóbútornál szempont volt, hogy moduláris legyen, szerszám nélkül össze lehessen szerelni, vagy egy kis lakásba is jól illeszkedhessen. A tervezők elképzelnek egy élethelyzetet, és oda próbálnak tervezni egy ügyes bútort. Ugyanilyen a Hannabi is, a tervező, Rácz Anikó ugyanilyen típusú választ hozott az új bútorkollekcióval, például az első lakásba költözőknek. Ha akarom, alszom rajta, ha akarom, ülök, hátradőlök, elfekszem. Ez is trend.
VCS: A kiállított bútorok többsége felső kategóriás, a „csináld magad” jellegű bútorok pedig általában olcsóbbnak számítanak. Eddig is volt itt helyük?
NG: Novák Gergely említett tárolója éppenséggel egy prototípus, így nem tudni, hogy mi lesz még belőle. Minden évben vannak egyetemi munkák, prototípusok, évközi projektek. Ezek konkrét szempontrendszerrel rendelkező feladatokra adott megoldások, ahol eléggé be van határolva a felhasználható anyagok köre is, de mindig van bennük valami gondolat, amiért érdemes őket megmutatni a közönségnek. Egyáltalán nem biztos, hogy valaha is lesz belőlük termék.
VCS: A szociális vonal azért maradt ki, mert a Construmára nem illik, vagy csak idén nem alakult így?
NG: Tavaly voltak ilyen jellegű tárgyak is. Legutóbb itt volt a MAACRAFT egyik kollekciója, amit miskolci autistákkal közösen valósítottak meg, vagy a Tervhivatal Varrat nevű széke, amit szándékosan olyanra terveztek, hogy megváltozott munkaképességű emberek bevonásával is előállítható legyen. Tavaly volt egy ilyen vonulat, és az újrahasznosítás is megjelent. Az idei kiállítottak nem ezt az irányt képviselik, de az általános tendenciákban szerintem a társadalmi szerepvállalás attól még egyre erősebben benne van. Nem emlékszem, hogy ez öt éve felmerült volna.
VCS: Mennyire cél itt összekötni a tervezőket a potenciális vásárlókkal, gyártókkal, befektetőkkel?
NG: Igen, ezt a lehetőséget kínálja a stand a kiállítóknak, mivel jellemzően ezek a lakberendezési tárgyak és bútorok egyébként olyan helyeken, kiállításokon jelennek meg, ahova olyanok járnak, akiket az ilyesmi érdekel. Egy olyan olyan kereskedelmi szakvásáron, mint a Construma viszont lehetőség van arra, hogy kiállítsák őket és így a szakmai mellett a nagyközönséggel is szembesülnek, akik lehet, hogy sose láttak hasonló bútorokat. Szakmai szóval élve ez a piaci validálás első lépése.
A tárgyak mellé kitett táblák segítik megérteni a látogatóknak, hogyan juthatott eszébe valakinek ilyen tárgyat tervezni. Van egy ilyen összekötő szerepe is ennek a kiállításnak, ezért bíztatom a tervezőket, hogy jöjjenek ki, és beszélgessenek a látogatókkal, mert nagyon különböző emberek állnak meg a standnál, hasznos tapasztalatokat lehet szerezni. Ez is jó ebben a standban, hogy kicsit közelebb hozza a designt azokhoz, akik nem találkoznak ilyen termékekkel, itt viszont elég sokan megállnak, megnézik, kérdeznek.
Varga Csilla
A Magyar Design kiállítása 2016. április 6-10. között a Construma Otthon Design kiállításán, a G pavilon 305A standján található.