A kulturális turizmus jelene és lehetőségei Budapesten
A turisták a fővárosba elsősorban épített és tájképi örökségei, szórakozóhelyei és gasztronómiája miatt jönnek; Budapest turisztikai vonzerőnek számít olcsósága, bulinegyedei miatt - a múzeumok nem elsődleges látogatási célok. Schultz Éva cikke.
A MUT és az MTA közös szervezésében 2015. április 17-én megrendezett „Mindent a maga helyén!" konferencián elhangzott előadás összegzése. Az előadás célja a budapesti turizmus kulturális szegmensének bemutatása volt a nemzetközi turizmus szempontjából, valamint ezen belül a Liget Budapest Projekt, mint attrakció turisztikai lehetőségeinek a felvázolása. Az adatgyűjtés szekunder módszerekkel történt, a főbb források közé nemzetközi és hazai turizmusstatisztikák, tanulmányok és cikkek, a BTDM turizmusstratégiája és a KPMG hatástanulmánya tartoztak. A problémafelvetés a következőképpen fogalmazódott meg: mennyire megalapozott az elsősorban a befektetés megtérülésével, tehát a turisztikai szemponttal indokolt helyszínválasztás, illetve milyen szerepet játszhat egy „európai rangú családi élménypark" (KPMG hatástanulmány) Budapest turizmusában?
Budapest turizmusa az utóbbi pár évben fellendülést mutat nemcsak a mutatók tükrében, hanem a nemzetközi, meghatározó szerepű utazási portálok, szaklapok által sorra adományozott címekbe, helyezésekben: kijelenthetjük, hogy divatos és népszerű célpontja a city break-eknek - hosszú hétvégi városnéző utazásoknak. Ezek a „legek" – amelyek turizmusgeneráló hatása nem elhanyagolható - főként a főváros épített és tájképi örökségeit, szórakozóhelyeit és gasztronómiáját ismerik el, illetve a város egészét, mint desztinációt emelik ki - városképi elemeivel, programkínálatával, atmoszférájával, nemzetközi vonzásintenzitású fesztiváljaival, ár-érték arányával együtt a turizmus, mint élménygazdaság komplexitásának megfelelően.
Budapest ily módon történő „felfedezése" részben tudatos termékfejlesztés – ennek része a városnegyedek rehabilitációja is -, részben egyfajta spontán, az internet világában gyorsan és nagy hatással terjedő „szájpropaganda", azaz a turistavéleményezés és kevésbé a hivatalos turizmusmarketing eredménye (még a főváros szlogenje is erre utal: „more than expected"). Ahogy a kutatások szerint klasszikus regionális versenytársainkról, Bécsről és Prágáról – amely városokkal gyakran együtt jelenik meg a magyar főváros a szervezett nemzetközi turizmus piacán – nagyon is él egy egyedi, markáns kép a látogatókban, ami önmagában is motiváló tényező, addig Budapestről ez nem mondható el, brandjét inkább külső hatások alakítják. Ez persze elsősorban a lelkesen véleményező vendégeknek köszönhető.
Ugyanakkor tény, hogy a Budapestre látogató turisták jelentős mértékben alacsonyabb fajlagos költést produkálnak, mint a fentebb említett városok bármelyikében - vagyis egyre többen jönnek, de még mindig nem költenek túl sokat. Ennek oka egyfelől a Malév csődje óta bekövetkezett változásokban rejlik: a nemzetközi légiközlekedési kapcsolatok újjáépítése a mai napig nem fejeződött be, a hirtelen beállt hiányt a diszkont légitársaságok szüntették meg. Tehát a magyar főváros nem érhető el könnyen a világ számos pontjáról, a „fapados" vendégek fogyasztói szokásai pedig jellemzően eltérnek a menetrendszerinti járatokon érkezőkétől. Másfelől ez a vonzerőleltár és az általános, valamint turisztikai infra- és szuprastruktúra függvénye is, ami persze a vendégigények hatására is alakul. A viszonylag alacsony költés természetesen megközelíthető abból a szemszögből, hogy a budapesti ár-érték arány a legkedvezőbb a versenytársakéval összevetve és ez önmagában is motivációs tényező lehet pl. a romkocsmákat felkereső és youth hostelekben megszálló bulituristák számára, másrészről ez a fajta olcsóság – ami minden turisztikai szolgáltató, pl. a luxusszállodák árszínvonalát is behatárolja – nem feltétlenül prioritása egy turizmusstratégiának.
A városi turizmus fejlesztésének célja egy olyan, minőségi turizmus megteremtése, ami a magasabb fajlagos költés felé elmozduló szegmenst célozza meg. Ehhez Budapesten a szakma eléggé egybehangzó véleménye szerint elsősorban infrastrukturális fejlesztések szükségesek, konkrétan egy, a jelenleginél nagyobb kapacitású konferenciaközpont létrehozása a ráépülő turisztikai szolgáltatásokkal, tehát a hivatásturizmus fejlesztése az amúgy is erős kulturális városlátogató turizmus helyett. Az így beutazó üzleti réteg kísérőprogramjai alatt és/vagy pozitív élményei hatására később visszatérve szabadidős, magasabb árú szolgáltatásokat igénybevevő, kulturális motivációjú turistaként is megjelenhet. A fent említett célt szolgálhatja még többek között a Budapest nemzetközi viszonylatban is egyedülálló adottságaira épülő egészségturizmusának – azon belül kiemelten gyógyturizmusának – a fejlesztése, illetve és a közelmúltban látványos eredményeket elérő műemléki felújítások és a megkezdett városnegyed-rehabilitációk folytatása.
Egy családi élményt nyújtó múzeumi negyed korántsem segíti biztos hatékonysággal a fenti cél elérését. Az európai városok versenyében – történelmi okokból – számottevően nem a múzeumaival van jelen Budapest, hanem összképével, hangulatával – az idelátogató turisták első helyen az építészetet említik, mint vonzerőt – és ez akkor sem változik jelentősen, ha egy helyen számos régi és új intézmény várja majd a látogatókat. A szinergiahatás egy olyan fővárosban, amely – pl. Prágával ellentétben – nem egy helyen koncentrálódó műemléki városmaggal, hanem „bokrokban" kínálja az attrakciókat, az odavezető útnak, mint az élmény részének megszűnéséhez is vezethet – ami pedig fontos eleme a budapesti kínálatnak az alternatív/tematikus séták növekvő népszerűségét tekintve -, ugyanakkor számos felfedezendő részről vonhatja el a figyelmet.
A már ismert attrakcióhoz, világörökségi helyszínhez való kapcsolás nem szükséges ahhoz, hogy a turista megtalálja számára érdekes látnivalót – a mai városlátogatók jelentős része tudatosan utazik, és az okostelefonos alkalmazások korában nem is jelent problémát egy város feltérképezése, a túlságos zsúfoltság viszont egyre inkább. A kortárs építészet, mint vonzerő Európában, ma főként posztindusztriális városok imázsváltásának, történelmi építészeti „jelek" újraértelmezésének/újraalkotásának, illetve ikonikus múzeumépületek bővítésének elterjedt eszköze és esetenként a magassági rekordok – a turizmus szempontjából cseppet sem érdektelen - versenyének a terepe; a Liget Projekt egyik kategóriába sem illeszkedik igazán. A cél egyedülálló attrakció létrehozása, és valóban, a KPMG hatástanulmányában hozott külföldi példák funkciójuk, elhelyezkedésük és nem utolsósorban az adott városok turizmusában játszott szerepük okán sem vehetők mintaként.
Összegzésképpen leszögezhető, hogy a Liget Budapest Projekt elsődlegesen turisztikai célú megvalósításának létjogosultsága és a helyszínválasztás ezzel való indoklása a fentiek ismeretében korántsem bizonyítható egyértelműen.
Schultz Éva
