A lakótelep-rehabilitáció lehetőségei

A „panel“ nem „hungarikum”. Franciaországban például a bevándorlás vezetett a lakótelepek felhúzásához. Magyarországon a lakótelepek kérdése mindenekelőtt műszaki vonatkozásban merül fel, bár a magyar lakótelepek helyzete messze nem olyan rossz, mint más kelet-európai országokban.

A Studio Metropolitana Urbanisztikai Kutató Központ Kht. és a Political Capital Institute közös tanulmánya a fővárosi lakótelepek állapotát az ott élők saját lakóhelyükről kialakított véleménye alapján mutatja be, továbbá ismerteti a különböző panelfelújítási programokat és a lakótelepek rehabilitációjának különböző lehetőségeit. A téma szakirodalmát és a panelben élőkkel készített mélyinterjúkat felhasználó tanulmány legfontosabb megállapításait Ongjerth Richárd, a Studio Metropolitana ügyvezető igazgatója ismertette. A kutatás a témában megjelent műszaki, szociológiai, urbanisztikai, gazdasági szakirodalomra és különböző lakótelepeken élő, 20 és 40 év közötti, egyedülálló, illetve szüleivel, vagy saját családjával élő fiatalokkal készített mélyinterjúkra épül.

A magyar panelállomány nemzetközi viszonylatban
A „panel“ nem „hungarikum”. Nyugat-Európában is számos lakótelep épült, a Kelet-Közép-Európában található lakások állományon belüli aránya azonban meghaladja ezt a szintet.
Franciaországban például a bevándorlás vezetett a lakótelepek felhúzásához. A rossz minőségű paneltömbök egy eleve reménytelen szegénységet próbáltak ügyetlenül felszámolni. A berlini tapasztalatok vegyesek, viszont tanulságosak. A lakótelepek komplex rehabilitációjára utalnak azon törekvések, amelyek a környezet gondozását és új városközpontok kialakítását kezdeményezték, vannak azonban negatív tapasztalatok is: néhány lakótelep a felújítás után néptelenedett el.
A volt szocialista országokban, köztük Magyarországon a lakótelepek infrastruktúrája egy politikai ideológiának volt hivatott megfelelni. Magyarországon a lakótelepek kérdése mindenekelőtt műszaki vonatkozásban merül fel, bár a magyar lakótelepek helyzete messze nem olyan rossz, mint más kelet-európai országokban.

A budapesti lakótelepek generációi
A lakótelepek első generációja az 1950-es években épült. A főleg kis alapterületű lakások beépültek a város struktúrájába, vagy saját kiszolgáló létesítményekkel rendelkeztek. Az 1960-as években épült házak már egyre kevésbé, vagy egyáltalán nem épültek be a város szerkezetébe. Az 1970-es években kezdődött meg az óriás, 5 000 -15 000 lakásos lakótelepek építése. A nyolcvanas évek közepén Nyugat-Európában már visszaszorult a lakótelep-építés, Közép-Kelet-Európában viszont folytatódtak az építkezések.

A lakótelepen élők véleménye
Az interjúalanyok kiválasztásánál fontos szempont volt, hogy eltérő státusú lakótelepek bemutatását tegye lehetővé, ezért a tanulmány készítői különböző helyszíneken, Budapest III., IV., X., XI., XVIII., XIX., XXI. és XXII. kerületében összesen 14 mélyinterjút készítettek.
A budapesti lakótelepeken élők gyakran nyilatkoztak negatívan a lakótelepekről összességében, de majdnem mindenki hozzáteszi, hogy ahol ő él, az nem olyan kellemetlen hely. A lakóteleppel szemben gyakran felhozott vádak közül a magas népsűrűséget csak egy válaszadó említette, a lakótelepek egyhangú külsejét annál többen felhozták.
A lakótelepi otthon bizonyos értelemben kényelmesnek számít, mivel kevés gondozást igényel. A beszámolók a lakások kis méretét és ügyetlen elrendezését említik kellemetlen tényezőkként. Sokszor elhangzik, hogy a „panellakás“ csak egy bizonyos korig, státusig felel meg, később minden értelemben kinövik a családok.
Gyakori probléma a falak vékonysága, ami nem teszi lehetővé a lakók saját, intim terének kialakulását. Ami a fenntartási költségeket illeti általános vélemény, hogy a magas költségek nem állnak egyenes arányban a nyújtott komforttal.
A lakótelepen elérhető szolgáltatások – bevásárlás, szórakozás – tekintetében az alanyok beszámolói alapján nagy különbségek tapasztalhatók. Összességében elmondható, hogy a hiányzó szolgáltatásokért mindenki a belvárosba megy, de igényelnék, hogy legyenek városias hangulatot keltő szolgáltatások.
A tömegközlekedést elsősorban azok dicsérték, akik közelében van HÉV- vagy metrómegálló, vagy jók a busz- illetve villamosjáratok. A közbiztonságot a nagy többség jónak ítélte, és nem is gondolja, hogy veszélyben lenne a lakóhelyén.

A tanulmány készítői arra is kíváncsiak voltak, hogy a lakótelepen élők a gyermeknevelés szempontjából milyennek ítélik lakóhelyüket. Az interjúalanyok, akik gyermekkorukat a lakótelepen töltötték, nagyrészt pozitívan nyilatkoztak életük ezen időszakáról. A gyermeknevelési feltételeket a gyermekesek közül csak egyetlen fiatal (Csepel-Erdősor) tartotta maximálisan kielégítőnek, van, aki nem tartja elég biztonságosnak (Havanna), vannak, mások a játszóterek állapotával nem elégedettek, más pedig túl szűkösnek érzi a lakást.
Amit egységesen értékeltek az alanyok, az a gyermeknevelés infrastrukturális feltételeinek a megfelelő kiépítettsége a lakótelepeken: mindenütt van elég bölcsőde, óvoda, iskola, gyermekorvosi rendelő. Játszótér, park is van a legtöbb lakótelepen, csak a minőségük mutat nagy eltéréseket.
A kommunikáció és közösségi összetartás hiányáról a többség beszámol. Ami a lakók potenciális összefogását illeti, a nagy többség nem nyilatkozott bizakodóan. Sokan nyilatkozták, hogy nem érzik felelősnek magukat a közös területekért, de ügyelnek rá, hogy ne rontsanak az állapotán.
Két alany számolt be a panelprogramban való sikeres részvételről (Kőbánya, Budafok). A sikert a közös képviselői aktivitásnak, a lakóközösség döntésképességének tudják be. Jellemző a panelprogrammal kapcsolatos tájékozatlanság: nagyon keveset tudnak a lakók arról, hogy milyen lehetőségeik vannak.

A lakóhelyek összevetése kapcsán sokszor elhangzott, hogy szívesebben laknak lakótelepen, mint egy belvárosi bérházban, de itt is akadnak kivételek. A másik viszonyítási pont a családi ház, ezzel kapcsolatban már sokkal inkább megoszlott az alanyok véleménye. Volt, aki egyáltalán nem költözne kertes házba, van, aki legfeljebb egy kis kertre vágyik. Elmondható, hogy a családos fiatalok közül mindenki szívesen elfogadna egy kertet. A költözés akadálya azonban a többi közt az, hogy megfelelő áron nehéz eladni a lakótelepi lakást.

sajtóanyag: Studio Metropolitana