A megújult Óbudai Zsinagóga

Nem jellemző, hogy elárvult zsinagógák több évtized után visszakapják eredeti funkciójukat, Óbudán azonban tavasszal adták át a Szécsi Zsolt tervei alapján felújított Óbudai Zsinagóga belső terét. Negyela László Márk Köves Slomó rabbival a felújítási munkálatokról, nehézségekről, pozitívumokról, és további fejlesztésekről beszélgetett. 

Köves Slomó vezető rabbit (Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség) arról kérdeztük, hogy a felújítási koncepciójukban mennyire volt fontos a régi elemek hiteles helyreállítása, új elemek behelyezése, és egyáltalán: teológiailag nehéz-e egy zsinagógát (újjá) építeni.

Egy épületnek lelke van. Egy épület nem csak tégla és vakolat, hanem attól kel életre, hogy lélek van benne. Ez egy zsinagógára különösen igaz, ahol a közösség mindennapjai formálják az épületet egy élő valamivé. Ennek az épületnek az különlegessége, hogy hosszú téli álom után újra van benne közösségi élet. Az a legtermészetesebb dolog, hogy minden közösség a saját világlátásából, a saját korából a mindennapjaiban is belevisz a falakba, ha erre van lehetőség. Ennek van egy organikus formája is. Egy olyan zsinagóga, amiben nem szakad meg az élet, ott is valamilyen formában egy kicsit mindig nyomot hagy egy aktuális kor. Ennek a zsinagógának volt egy 1821-es megépítése. Valószínűleg már egy kibővítése volt a korábbi falaknak. Feltehetően ez korábban egy barokk zsinagóga lehetett, mindenesetre 1821-ben egy klasszicista épület jött létre. Ha a belső festési kutatásokat nézzük, akkor a plafonnak ez az eklektikus formája nem eredeti, hanem az 1900-as felújítás nyoma. Akkor is egy kicsit megváltoztatták, akkor is az adott kort tették hozzá. Attól válik valami élővé, ha mi is valamit hozzá teszünk. Természetesen tiszteletben tartva azt, ami fellelhető a dologból. Ez volt a koncepció – mondta el Köves Slomó rabbi.





Éf: Nehéz teológiailag zsinagógát építeni vagy felújítani?

KS: Nem, szerintem nem nehéz feladat. A zsinagóga építésnél van egy-két alapszabály: az épületnek kelet felé kell néznie, megadott helye van a Tóraszekrénynek és a bimának, valamint a nőket és férfiakat külön kell választani. Ezt a néhány kikötést leszámítva a zsinagóga építészet kötetlen.
Érdekes Klein Rudolf magyarországi zsinagógákról szóló könyve. Először olvastam olyan könyvet, amely művészettörténeti szempontból is összefoglalja a stílusokat és azoknak az esetleges értelmezését, kategóriákra bontja őket. Ebből is kiderül, hogy nem teológiai kérdés.

Számunkra ez a zsinagóga nagyon testhez álló, jól kifejezi a közösséget, van egy nagyon komoly tiszteletadása a múltnak. Ami elkészült, azt sikerült korhűen visszaállítani. Van egy erős tisztelet a hagyományok iránt, ugyanakkor modern elemek is helyet kaptak. Mindez kifejezi azt, hogy van egyfajta nyitottság a mai világra is.





Éf: Könnyű volt a közösséggel együttműködni, úgy hogy ők vehették újra birtokba a zsinagógát és nem voltak szubjektív emlékek, amik zavarták volna az átalakítást?

KS: Őszintén szólva még végig sem gondoltam, hogy mekkora könnyebbséget jelent. Egy kicsit olyan volt, mint egy új zsinagógát építeni a meglévőben. Egy folyamatosan működő zsinagógának megvannak a kialakult mechanizmusai praktikum szempontjából.

A közösségnek többségében tetszik a felújítás eredménye, persze nyilván vannak olyanok, akiknek valami nem tetszett. Például az idősebb korosztálynak szokatlan lépés volt a modern csillárok elhelyezése az épületben, ugyanakkor teljes bizalmat kaptam a közösségtől a vitás kérdések megoldása kapcsán. A korlát és a karzatok kibontása is vita tárgyát képezte. Az épület építészeti formáit nem lehet nem figyelembe venni. Értelmezhetetlen, ha egy karzat le van falazva, másrészről változott a használat, női karzatként már a II. világháború előtt is ritkán használták. Mi behoztuk a közösségi funkciót a zsinagógába - ami korábban feltehetően nem volt – ez konyhát, irodát, közösségi tereket szükségeltetett. A korlátok kapcsán kérdéses volt, mennyire állítsuk vissza a fából készült, aranyozott korlátot, vagy annak mintájára az üvegkorlátokat.
Amikor a zsinagógát építették, más volt a funkciója, mint manapság - most ugyanis a zsinagógának nagyon fontos közösségi szerepe is van. A zsinagóga egy lehetőség, hogy egyáltalán megéljék a zsidóságukat. Olyan funkciókat kell bele helyezni, melyek hagyományos esetben nem voltak a XIX. században. Egy ilyen épületnek a közösséget kell kiszolgálnia, nem a múltat.





A legnagyobb munkán túl vagyunk, a boltívek és a belső terek restaurálása befejeződött. A falak helyreállítása még várat magára, ami körülbelül még egy hónapos munka. Azáltal, hogy kibontottuk az első emeleten a karzatot, át kellett alakítanunk a tereket. A konyha lekerül a régi téli imaház helyére. Az emeleten egy iroda és tároló helyiség is helyet kap, és ott a korlát üvege a boltív teljes egészében be lesz üvegezve. A második emeleten ugyanilyen beépítéssel gyerek játszóház és 4 tanterem kialakítása valósul meg. Ha ezzel végzünk, akkor a nyílászárók felújítása és a külső felújítás lesz még a feladatunk. Azt remélem, hogy ez az elkövetkezendő másfél évben megvalósul.

Az itt található bima méreteiben és formájában egyezik az eredetiével, ami márványból, műmárványból és kőből készült. Ezt a bimát szeretnénk újra építeni olyanra, amilyen az eredeti volt. Noha a Tóraszekrényt már felújítottuk, szeretnénk azt is az eredetihez hű anyagokkal helyreállítani, ahogy az egykori padokat visszaállítani.





Negyela László Márk

Óbudai zsinagóga

Klasszicista stílus
Épült: 1820-ban Landherr András tervei szerint. Első felújítására az 1900-as években került sor. Az 1960-as végén a hitközség eladja. Előbb a Textil múzeum, majd az 1980-as évektől a Magyar Televízió V. stúdiója. 2010-től az EMIH újra eredeti rendeltetése szerint használja.