A miskolci Ferenczi Sándor Egészségügyi Szakközépiskola bővítése

A bővítés folytatja az eredeti épület aulás szerkesztését – most, a megnövekedett létszámnak megfelelő nagyobb aulával. A régi, felújított aula új szerepet kap. Az együttes Miskolc legnagyobb középiskolája lett. Az építész vezető tervező Bodonyi Csaba és csapata volt.

Az Egészségügyi szakközépiskolát tervezői életpályám második önálló épületeként terveztem, s amikor 30 éve, 1977-ben megvalósult, Ybl-díjjal ismerték el. Az akkor sok tekintetben kísérletinek mondható épület a központi aulás középiskolák egyik első példája volt, mely ötvözte a tömbösített és pavilonos rendszer előnyeit.

Szervezetileg ezen iskolához tartozott a Megyei Kórház területén lévő másik egészségügyi szakképző iskola, nagyságrendileg az 1977-ben felépülttel azonos létszámmal. Ez az iskolarészleg a kórház területéről most átkerült a szakközépiskola területére, az intézmények összevonása céljából. Szerencsére a nagy telek erre lehetőséget adott.

A létesítmények összevonására a város meghívásos tervpályázatot írt ki, a szerzői jogokat is felülbírálva. Így különös módon volt tanítványaimmal kellett versenyeznem saját munkám bővítésére. A régi épület építészeti-térszervezési és közlekedési logikáját szerzőként jól ismerve, a szerves illesztés nagyobb esélyével végül is sikerült a bővítésre olyan koncepciót kialakítani, mely szoros egységet képez az eredeti épülettel. Munkám a Bíráló Bizottság egyetértését is elnyerte, a tervpályázatot megnyertük, s így irodánk kapott megbízást a továbbtervezésre.

A bővítés építészeti lényege a kontinuitáson alapul. Úgy éreztem, a harminc éves épület alapgondolata nem évült el, ma is életképes. Ezért a bővítés folytatja az eredeti épület aulás szerkesztését – most, a megnövekedett létszámnak megfelelő nagyobb aulával. A régi, felújított aula új szerepet kap. Az új épület folytatja a régi belső közlekedési–lépcsőházi rendszert, a terephez való igazodást a teljes szinteltolással, és tartja a régi épület szintszámát és homlokzatképzését, szerkezeti rendszerét és méretrendjét.

A régi épület homlokzata teljes felületen a Pécsi Zsolnay Gyár kicsit színjátszó vörös pirogránit lapjaival volt burkolva, mely időjárásállónak bizonyult és ma szinte sértetlen. Sajnos ugyanilyen pirogránitot a Zsolnay Gyár már nem gyárt, az alapanyag, a színek, az ár sem a régi, így a meglévőhöz legjobban hasonlító klinkerlap homlokzati burkolat készült.
A bővítéssel együtt a régi épület aulája és folyosója, étterme, konyhája, tetőszigetelése, felülvilágítója is felújításra került. Az új és régi épületszárnyak padlóburkolata, színezése azonos lett, döntően a meleg, barátságos színek alkalmazásával.

Az aula egyben előadóterem is, mobil színpadi elemekkel, alkalmi eltolható kétszintes háttér fallal. Az egy szint magas lépcsőzet parafa alátétes parkettával burkolt, s a diákság kedvenc, laza ücsörgő–gyülekező (fekvő) helyévé vált. A bővített iskola Miskolc legnagyobb középiskolája lett.

Bodonyi Csaba DLA