"A modern otthon megfelelő díszei"

A hatvanas-hetvenes évek vitrindíszeiből nyílik kiállítás a Mezőtúri Fazekas Múzeumban Sebők Judit és Borbély Tamás magángyűjteményének a belföldi turizmust népszerűsítő és megörökítő darabjaiból. A kiállítás nyújtotta időutazás nem csak a retro szerelmeseinek lehet élvezetes, bepillantást nyújt az adott kor társadalmi változásaiba is. A szakszervezeti üdülésen beszerzett emléktárgyak, a Panni-fal és a lakótelepi öröklakás ugyanaz a kép, csak a fókusztávolság más.

„Meg kell találni azokat a formákat, amelyek eléggé aprólékosan kidolgozottak, hogy intim hatást keltsenek, s elég közvetlen hangulatúak ahhoz, hogy egy modern otthon megfelelő díszei legyenek.” (Török János, Dunántúli Napló 1969. november 23.)

„Abból indultam ki, hogy a porcelán kisplasztika akkor találja meg helyét a mai enteriőrben, a korszerű lakásban, ha észrevétlenül simul a környezethez, ha alkalmazkodik a lakás egyéb tárgyaihoz és az építészeti sajátosságokhoz. … Az iparban dolgozó tervezőművész akkor végzi jól a munkáját, ha az ipar, kereskedelem és művészet hármas egységét tudja létrehozni. Mindig abból indulok ki, hogy amit tervezek, az használható, szép és gazdaságosan gyártható legyen.” (Veress Miklós, Lakáskultúra, 1969. január)



„Jó nekünk itthon! Szuvenírek és vitrindíszek a hatvanas-hetvenes évekből” címmel nyílik kiállítás a Túri Fazekas Múzeumban Sebők Judit és Borbély Tamás gyűjteményeiből. A válogatás szempontja kettős: egyszerre mutatja be a belföldi turizmushoz kapcsolódó emléktárgyakat és állít emléket a korszak két meghatározó mezőtúri születésű tervezőjének Veress Miklósnak és Török Jánosnak. Szőnyeg-Szegvári Eszter művészettörténész szerint a két – alighanem Mezőtúr fazekas hagyományaitól is ihletett – tervező „...a modern szemléletű, megújulásra vágyó porcelán tervezés képviselői, akik a szakma vezető egyéniségeivé váltak: Veress közel tíz évig a Finomkerámiaipari Művek iparági művészeti vezetőjeként, míg Török 1972-től a Zsolnay gyár művészeti vezetőjeként képviselte és nevelte a nagyiparban dolgozó tervezőgenerációkat.”

„A kiállításon bemutatott szuvenírek (...) nem csupán az üdülő-nemzedékek kollektív élményeit őrző időkapszulák, hanem presztízs tárgyak, a “megtehetem-érzés” reprezentációi is. A tömeges építkezések, a lakótelepi létforma megjelenése gyökeres változásokat hozott a lakberendezési szokások terén. A korszerű háziasszony háztartásában a díszműáru elengedhetetlen kellékké vált: a nappaliszoba vitrines beépített szekrénye kisplasztikák, nippek és szuvenírek valóságos szentélyéül szolgált. A vitrintárgyak termékpalettája nagyon széles skálán mozgott, a stilizált állatfigurák mellett, aktok, bonbonierek, vázák és dísztálak sorakoztak szép rendben a Panni-fal csipke terítővel borított szabad polcán, majd a televízió tetején” – írja le érzékletesen Szőnyeg-Szegvári a korszakot, amelyben a bemutatott lakberendezési tárgyak születtek.



Sebők Judit leginkább figurális porcelánokat gyűjt a hatvanas-hetvenes évekből. Gyűjtőként nem csak a tárgyakat értékeli, a történetüket legalább olyan fontosnak érzi. Úgy gondolja egy gyűjtő feladatai közé tartozik a gyűjtemény dokumentálása, az ismeretek átadása és lehetőség szerint a gyűjtemény bemutatása. Gyűjteményének darabjai megtekinthetők voltak korábban a Kispesti Helytörténeti Gyűjtemény kiállításán és Óbudán. Mindkét helyen a városrész életében egykor meghatározó, mára már bezárt kerámia- és porcelángyárak – kispesti Porcelán- Kőedény- és Kályhagyár, azaz a Gránit és az Aquincumi – állítottak emléket. Az óbudai kiállítást például például a Hüttl-féle porcelán festöde alapításának 110-edik évfordulójára időzítették, bizonyságául annak, hogy pótolhatatlan tudás és hagyomány veszett el a külvárosi üzemek bezárásával. „Herend címeres, a Zsolnay öttornyos vagy Hollóháza fenyőfás - időről-időre változó, de jól azonosítható - márkajelzései alapján egy szenvedélyes vitrin galerista könnyedén számon tudta tartani gyűjteményét. Aligha tudhatta azonban, hogy ki formálta, tervezte és díszítette ezeket a tárgyakat. A fokozódó gyűjtői érdeklődésnek, a napjainkban uralkodó retró romantikának és az új művészettörténeti kutatásoknak köszönhetően ma már egyre többet tudunk az alkotók munkásságáról”- emeli ki Szőnyeg-Szegvári kiállítás prospektusában a magángyűjtők által végzett munka értékmentő voltát.



Borbély Tamás érdeklődése a vázák, készletek és egyéb díszműáruk felé fordult ebből a korszakból. Fontosnak tartja, hogy az esztétikumon kívül a tárgyak funkciója is megjelenjen, hiszen a porcelán akkor tölti be igazán a szerepét, ha használatban van, és nem kizárólag egy asztalt, vagy szekrényt díszít. „Az azóta bezárt üzemek tervezői a hatvanas-hetvenes években még sztárok voltak, tele voltak velük és a munkáikkal a magazinok, hogy aztán a kilencvenes években a szó szoros és átvitt értelmében is a kukába kerüljön az életművük” – beszél átéléssel Borbély Tamás arról, miért fordult érdeklődése a sokak által értéktelennek tartott tárgyak felé. Pénzből kevesebb is elegendő, mint más gyűjtőszenvedélyekhez, viszont nagyon sok hajnali négy órás kelés és kutatómunka kell hozzá, sok darabot beazonosítani is nehéz, mert nem mindegyiken található márkajelzés – avat be a részletekbe.



„A vitrin díszeket a köznyelv gyakran titulálja – a tárgy típusát egységesen megbélyegezve – giccsesnek. Ez a vélekedés a lakáskulturális forradalomban felvirágzó díszműáruk korában éppúgy jelen volt, mint manapság. Azonban a giccsadó a szakma ösztönzésére, a kereskedelem és ipar elvtársi paktumain nevelődő népízlés javítására irányult és egyáltalán nem korlátozta a kiemelkedő tervezői darabok megszületését” – értékeli a kiállított darabokat Szőnyeg-Szegvári. Érdemes tehát ellátogatni Mezőtúrra a Fazekas Múzeumba, hiszen – mint azt a korabeli IBUSZ hirdetésből tudjuk - „Pihenés egy napra - új erő egy hétre! Utazzék hétről-hétre más vidékre.”



Megnyitó: 2019. május 23. 15 óra

Helyszín: Túri Fazekas Múzeum – Mezőtúr, Bajcsy-Zsilinszky E. út 41.

A kiállítás 2019. augusztus 25-ig megtekinthető.