A mozdonytól a mobilitásig
A Bem József utcában lévő Öntöde Múzeumban megnyílt az Új Közlekedési Múzeumra 2018-ban kiírt nemzetközi tervpályázat anyagát bemutató kiállítás, amelynek érzékelhetően az a célja, hogy a nagyközönséggel is megismertesse az elképzeléseket és már az építészeti tervek szintjén is társadalmasítsa az eredményeket.
Mint arról már többször beszámoltunk, az Új Közlekedési Múzeumra 2018 nyarán írtak ki nemzetközi pályázatot, a múzeum új helyét Kőbánya ipari zónájában, a MÁV egykori járműjavító telepén határozták meg. Az eredmény kihirdetésekor elhangzott, hogy mind a pályamunkák, mind a zsűrizés folyamata nagyon magas színvonalú volt, ami érdemes a közérdeklődésre is. A 2019. augusztus 7-én megnyílt kiállítás ennek az ígéretnek a beváltása, az anyag szeptember 15-ig látogatható. A témához kapcsolódóan az OCTOGON magazin önálló számmal jelent meg. A megnyitón Vitézy Dávid, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum főigazgatója és a pályázat bírálóbizottságának elnöke, Erő Zoltán építész, a pályázat szakmai anyagának előkészítője és Winkler Nóra művészeti író, zsűritag beszélgetett a zsűrizés folyamatáról, a tervek bírálásának szempontrendszeréről, a technikatörténeti kiállítások lehetőségeiről és a megvalósulás hosszú folyamatáról.
A múzeum előtti kertben lefolytatott beszélgetés egyik fő kérdésköre maga az északi járműjavító helyszíne és az épített örökség volt. A városi vonatkozások kapcsán a hajdani telepnek a kerület többi részébe való aktív bevonása a szándék, tehát a tervezett beruházás remélhetőleg katalizálja majd a tágabban értelmezett környék életét, a környező épületek hasznosítására is visszahat majd. Vitézy zárványként határozta meg a hajdani ipari zónát, amely nincsen rajta még a helyiek mentális térképén sem. Olyan rozsdaövezet ez, amely érthető módon kiesik a hétköznapi városhasználatból. A területen nagyon sok különböző funkciójú, korú és állapotú épület található a hidegháborús óvóhelytől az óvódáig, a pályázati előkészítés ezeket alaposan feltárta, újrahasznosításra felkínálta. A telep megnyílása az egyik nagyhatású következménye lehet egy rangos középület létrehozásának. A beérkezett pályázatok bírálása során is a városi kapcsolódása volt az egyik élénk vitát kiváltó kérdés, különös tekintettel arra, hogy a tervezett múzeum megközelítési iránya a telep szerkezetéhez képest „hátulról” tárul majd fel. A kiíró „turisztikai mágnesként” tekint a beruházásra, tehát olyan attrakcióként képzeli el, amely a belvárosra összpontosuló, egyre növekvő turisztikai fókuszt kimozdítja új városrészek irányába, ezzel egyben Kőbánya megítélését is megemeli.
Erő Zoltán az intenzív és egykor innovatív gépipari tevékenységre utalva úgy fogalmazott, hogy ma „tudás klaszterként” beszélnénk arról a mesterségbeli szakértelemről, ami a telepen összpontosult. A meglévő ipari műemlék, a 110 méter hosszú járműjavító csarnok különlegessége, hogy azt 1958-1962 között építették, ebből a korból még kevés műemléki helyreállítás-átértelmezés történt. Ez a külföldi építészek számára is igazi csemegének bizonyult. Ismételten elhangzott, hogy a tervpályázatok értékelése során a meglévő vasbeton ipari csarnok hasznosítására tett javaslat kiemelt fontosságú szempont volt. A zsűri azokat a felvetéseket találta érvényesnek, amelyek nem mellékfunkcióként (pl. raktározás), de nem is fő attrakcióként tekintettek a Dízelcsarnokra.
A robosztus erejű csarnoképület egyelőre az építészek számára lenyűgöző adottság, de a Közlekedési Múzeum úgy tervezi, hogy még az átalakítást megelőzően, minimális komfort biztosításával talán már jövő nyárra teremtenek olyan ideiglenes helyzetet, hogy a nagyközönség is megtapasztalhassa a nyers szerkezet monumentalitását. Pop-up kiállítást rendeznének az épületben, amely egyben az ipari örökség, tulajdonképpen a technikatörténet népszerűsítését szolgálja. Reméljük, hogy egy év múlva majd a helyszínről jelenhet meg cikk az Építészfórumon.
A jelenre és a jövőre vonatkozó kérdésekre válaszolva Erő Zoltán a folyamatosságot hangsúlyozta: a nyertes pályázóval, a New York-i Diller Scofido + Renfro építészeivel a kapcsolatfelvétel megtörtént, a tervezésben a magyar partner az M-Teampannon Kft., a szerződési eljárás megindult. Az építészeti feladatokon túl, ezzel párhuzamosan a kiállítási tárgyak restaurálása, az állandó kiállítás anyagának átgondolása és egy jövőbemutató interaktív kiállítás tematikájának a létrehozása is megindult. A közlekedési múzeumok jellemzően visszajáró fiatal közönséget, családokat és iskolai csoportokat vonzanak. Vitézy ennek kapcsán több következményt is kiemelt: egyfelől olyan innovatív múzeumtechnológiai módszerekkel lehet csak eredményt elérni, ami a legfiatalabb generáció érdeklődését felkelti, a tárgyi emlékeket és a közlekedési eszközöket számukra vonzóvá teszi, másfelől jó lehetőség egy technikatörténeti múzeum arra, hogy egy érzékeny korcsoport gondolkodását alakítsa a felelősségteljes városi közlekedéssel, mobilitással és a design kultúrával kapcsolatban. Így szándék olyan alternatív víziókat is megfogalmazni, amelyek a dinamikusan változó közlekedéskultúra különböző lehetőségeit és társadalmi következményeit is érzékeltetik.
A Bem utcai Öntödében megnyílt kiállítás is egyértelműen a népszerűsítést és a Közlekedési Múzeumról elindított folyamatos gondolkodás megmutatását szolgálja. A pályaművek bemutatása során a mindenki számára jól olvasható látványtervek dominálnak, az anyag a laikus közönség és a gyerekek számára is befogadható. Ez a szemlélet jól illeszkedik a társadalmasítás és népszerűsítés alapgondolathoz és a témával kapcsolatos folyamatos kommunikáció szándékához.
Somogyi Krisztina
A beérkezett 15 pályaműből álló kiállítás szeptember 15-ig látogatható a Ganz Ábrahám Öntödei Gyűjteményben (1027 Budapest, Bem József u. 20.).
