A nekropoliszok aranykora – Art deco temetőművészet
Magyarország legnagyobb zsidó sírkertjében, a Kozma utcai izraelita temetőben a historizáló és szecessziós alkotások mellett nagyszámú art deco síremlék bújik meg a mindent beborító növényzet alatt. Zöldi Anna beszámolója a Magyar Építőművészek Szövetsége művészettörténeti sétájáról.
A MÉSZ legutóbbi építészeti sétájának atmoszférájához a természet is hozzájárult a maga eszközeivel: dermesztő hidegben és borongós, sápadt fények között jártuk végig a Kozma utcai zsidó temető art deco hatást mutató síremlékeit. Az építészeti emlékek közt tett kultúrtörténeti séták népszerűsége töretlen, számos erre szakosodott vállalkozás kínál ilyen programokat a legkülönbözőbb tematikák mentén. A MÉSZ hasonló kezdeményezésének a speciális témaválasztás, és a szűkebb szakmai megközelítés adhat egyedi vonzerőt. Az art deco temetőművészet feltárását ígérő program e szempontból jó választásnak bizonyult: a mostoha időjárás dacára a résztvevők több, mint két órán át kitartóan követték Magyaróvári Fanni művészettörténészt, korábban az Építészeti Múzeum, pillanatnyilag az MMA kutatóját, aki többek között a temetőművészet témakörében végzett kutatásokat. Ahol külön nem jelölöm, ott a cikk jegyzeteiben szereplő adatokat az ő szakdolgozatából idézem.
Az art deco – „art moderne”, „zig-zag style”, „jazz-modern” – nevezzük akárhogy, az utóbbi években került ismét reflektorfénybe. Ahogy neve is utal rá, dekoratív, elegáns, nagyvonalúságot sugárzó stílus, amely elsősorban a díszítésben hozott újat. Egyszerű, stilizált minták váltották fel a viktoriánus kor ruhákon, bútorokon és tárgyakon elburjánzó ornamentikáját, illetve a századforduló kacskaringós, természet ihlette motívumait. Kontrasztos, erős színek, stilizált, geometrikus vonalvezetés jellemzi, továbbá előszeretettel eleveníti fel az egzotikus kultúrák motívumkincsét. A színek és vonalak merész, határozott alkalmazása egyúttal a korai avantgárd új esztétikájának térhódítását is jelzi, de a kubizmus is vitathatatlanul hatott az art decóra, ahogy letagadhatatlan a korabeli filmgyártás, Hollywood látványvilágának erős hatása is. Az ipari formatervezés szókincsét használó új vizuális nyelv emellett már összetéveszthetetlenül egy modern kor életfelfogását sugározta. Az art decót az 1925-ös Párizsi Iparművészeti Világkiállításon az új korszak legdivatosabb irányzataként üdvözölte a közönség.
Ez a stílus messze állt a Horthy-korszak sokáig támogatott neobarokk építészeti világától, s elsősorban az újdonságra jobban nyitott nagyvárosi zsidó nagypolgárság kedvelte. Az új stílus értelemszerűen visszaköszön a zsidó temetők síremlékein is, mind a díszítő motívumok, mind a plasztikus formálás terén. A síremlékművészet műfaja különösen alkalmas volt az art deco megjelenésére, hisz a műfaj kellő tervezői szabadságot biztosít az építész számára, ugyanakkor szinte kiált a stilizált formálásért, amely annyira sajátja az art deconak. A zsidó síremlékek esetében nem alakult ki egyházi kánon, a tervezők saját habitusuknak megfelelően fogalmazhatták meg az emlékezés szimbólumait. A képi ábrázolás tiltásának köszönhetően a zsidó temetőművészetben az évszázadok során kialakult gazdag szimbolika összecsengett mind a szecesszió, mind az art deco formavilágával. A leggyakoribb szimbólumok - a Tóra-tekercs, a szőlőfürt, a szív, a sátor, a sas, az oroszlán, a pálma, a menóra, a korona, a könyvek, a törvénytábla, az áldást osztó kezek, a kancsó, a hal, a Dávid-csillag és a gránátalma - közül sok keleti eredetű, és mivel az art deco kifejezetten kereste az egzotikumot, így a motívumkincs szerencsésen egyezett.
A zsidó temetők ódon hangulata, a málló kő és a buján tenyésző növényzet szimbiózisa a temetkezési hagyományban gyökerezik. „A zsidók, vallási felfogásuknak megfelelően, átadják halottaikat az enyészetnek. Temetnek, mint a szemita népek egyáltalán. De vannak sziklasírjaik is, amelyek nyílásai elé kőlapot helyeztek. Ez a kőlap őse a szabadon álló síremléknek…” - írja Lajta Béla a Magyar Iparművészet, 1914-es számában. A zsidó temetőkben a sírhely örökre szól, az elhunytat nem hantolják ki. Ha a terület elfogyott, új sírkertet nyitnak, így jött létre először a Salgótarjáni úti temető 1874-ben, majd 1893-ban a Kozma utcai. A síremlékek évszázadokon keresztül őrzik a letűnt stílusok emlékét, és ezzel a kutatás kiváló terepéül szolgálnak. Ha azonban a rokonság kihal, a kövek romlásnak indulnak, felszámolásukra nincs mód, felújításukra pedig tulajdonos híján nincs anyagi forrás. Mindehhez hozzájárul, hogy a zsidó hit szerint a növények az elhunyt testéből nőnek, tehát azokat nem irtják, tilos hasznosítani még a lenyírt füvet is, emlékezés gyanánt kavicsokat helyeznek a sírra. A burjánzó vegetáció előbb-utóbb benövi, szó szerint bekebelezi az elhagyott építményeket. Az enyészet és átlényegülés szép szimbóluma a műemlékvédelem szemszögéből visszájára fordul, fenntartó híján páratlan építészeti emlékek pusztulása zajlik a szemünk láttára – ahogy azt a sétán is megtapasztalhattuk. A Kozma utcai temető fala mellett sorakozó mauzóleumok közül csupán kettő védett, mindkettő Lajta Béla alkotása: a Zsolnay kerámiával borított, szecessziós Schmidl – sírbolt (1903), amelyet felújítottak (König és Wagner, 1998) és a Griesz család szintén szecessziós, belül gazdagon díszített mauzóleuma, melynek belső mozaikdíszítése aggasztó állapotban van.
A gazdag zsidó polgárság a századvégtől kezdve mindkét temetőben igényes családi sírboltokat építtetett a falak mentén, többnyire azokkal az építészekkel, akikkel gazdasági tevékenysége során is együttműködött. A zsidó síremlékek sajátossága, hogy alkotójuk neve megtalálható rajtuk valahol: Lajta Béla, Vágó József, Bálint és Jámbor neve mellett Lajta műterméből kikerült tanítványok, Sárkány István, Löffler Sándor és Béla, és kevésbé ismert nevek: Medgyes Alajos, Fodor Gyula és Beutum János szerepetek a séta során felkeresett art deco emlékek alkotóiként.
A zsidó síremlékekre stílusuktól függetlenül jellemző a hajlam a stilizálásra – mind a díszítés, mind a tömegformálás terén. Az építmény jellegű sírboltok gyakran szoborszerű monumentális tömegként jelennek meg, az egyedi síremlékek viszont gyakran kölcsönzik az épületarchitektúra elemeit. (Lukács Zsigmond síremléke, Lajta, 1913 – szecessziós). A ház (-láda-koporsó) archetípus változatosan köszön vissza a zsidó temetőművészetben.1
Megjelenítésének két szélsőséges példája Lajta két munkája. Szabolcsi Miksáné 1911-ben tervezett síremléke a magastetős ház legegyszerűbb ládaformájának szó szerinti adaptálása kőbe, (a héberben az áron főnévnek négy jelentése van – asztal, frigyláda, könyvszekrény, koporsó), míg az 1903-as Schmidl sírbolt esetében a klasszikus architektonika feloldódik, a boltozott építmény plasztikus szoborként rejti magában a teret. „Metszete rövid függőlegesekre helyezett parabola, folyamatos vonal a földtől a csúcsig, majd vissza a földig, a kunyhó, a hajlék egybeszabottságát kifejezendő ... vagy díszíti inkább a mézeskalács puhaságával, kerekdedségével.” - írja Dávid Ferenc művészettörténész2. Hasonló, kívülről is látszó boglyaíves boltozattal fedett sírboltot többet is találunk a temetőben, ezek kifejezetten épületszobor jellegűek. Ugyanez a súlyos, szoborszerű megjelenés jellemzi a klasszikus építmény jellegű mauzóleumok többségét is – köszönhetően arányaiknak, homogén építőanyaguknak és redukált plasztikájuknak.
Bár Lajta 1903-ban egy a Schmidl sírboltéhoz hasonló térfelfogást mutató tervvel megnyerte a temető falához illesztendő árkádsorára kiírt pályázatot, végül anyagiak híján az egységes koncepció nem valósult meg. A későbbiekben gyakorlatilag szabadon választott stíluskavalkád jelent meg a falak mentén, ahogy a temető belsejében is, historizáló, klasszikus, szecessziós és art deco síremlékek készültek szinte egy időben, sokszor a stílusok egymással is keverednek. (Wellisch-sírbolt, Barát Béla- Novák Ede, 1915 – klasszicizáló; Griesz, Schmidl mauzóleumok, Lajta – szecesszió; Konrád-Polnay síremlék, Fodor Gyula, 1910 – art deco; Grósz síremlék, Bálint és Jámbor, 1908 – art deco).
Egyes karakteres stílusjegyek olykor csak a részletformálásban, vagy az arányok terén jelentkeznek. Különösen igaz ez az art decora, amely alapvetően és elsősorban a díszítő funkcióra koncentrált, annak nyelvében hozott újat. A hagyományos épületdíszítés léptéke a kézműves előállításhoz igazodott, a huszadik század elejétől ezt írta felül az ipari gyártás – az art deco a kettő határán egyensúlyoz, a díszítőművészet igényével, az ipari gyártás hátterével. Talán ennek is köszönhető néhol kissé bumfordi stilizáltsága, amely sokszor monumentális hatást kelt a szemlélőben. A Barát Béla- Novák Ede által tervezett Wellisch sírbolt (1915) fekete gránitépülete minden ízében klasszicizáló, arányai mégis az art deco monumentalitását sugallják.
Az art deco karakterjegyeit legteljesebben talán a Sárkány István3 tervezte Halmos-sírbolt4 (1908) mutatja – sajnos ez van a leginkább aggasztó állapotban, gyakorlatilag az összeomlás szélén. Tömege a Schmidl-féle kunyhó-barlang archetípusra rímel, de áramlóan lekerekített formák helyett szögletes, geometrikus vonalvezetés jellemzi. A homlokzata egyetlen hatalmas kapuzat, melyet két oldalról lapos plasztikájú, geometrikus alakzatokból álló, végsőkig stilizált állatalakok őriznek5. A kapuzat lezuhanni készülő zárókövén megjelenik az art deco jellegzetes cikk-cakk motívuma. A tömeg és a részletek arányaiból sugárzó, kissé vaskos, archaikusan primitív megjelenés tipikusan az art deco szellemiségét tükrözi.
Függőlegesen nyújtott arányokkal, fekete, egyszerű vonalú gránittömbje előtt klasszikus oszloppárral készült a Lajta Béla síremlékművészetében egyedi mauzóleum, Propper Samu6 és családjának síremléke (1914). A bejáratot közrefogó, cseppet sem stilizált kannelúrázott fehér kő oszlopok tetején cseppet sem stilizált oroszlánok üldögélnek, ékes példájául az említett stíluskeveredésnek7. Szoros szomszédságában áll a Konrád-Polnay család gazdagon díszített síremléke (Fodor Gyula, 1910)8. A buggyos kucsmával fedett, homlokzatán díszes aranyozást és mozaikot viselő tömeg és Lajta égre törő, zárkózott fenséget sugárzó építménye úgy áll egymás mellett, mint Gimli és Legolas a döntő csata előtt. A dekoratív „szénaboglyához” nagyvonalúan formált fehér kő előlépcső vezet, amely a szecessziós ízű tömeggel és díszítéssel ellentétben ízig-vérig art deco: korlátja, alacsony pillérei mintha egy amerikai felhőkarcolóról léptek volna le. A geometrikus absztrakció együtt él a szecesszió szín- és motívumvilágával.
A huszas évek Hollywood-i filmdíszleteit és a közelgő modernizmust egyszerre idézi a Grósz-síremlék (Bálint Zoltán és Jámbor Lajos, 1908)9. A klasszikus építészeti idézetekkel megformált, szélsőségesen nyújtott arányú építmény kapuzata fölött a kitárt szárny birodalmi asszociációkat idéz, míg a belső gazdag mozaikdíszítése és színes üvegablakokkal áttört lanternás kupolája egy érzelmesebb világba repít vissza.
A zsidó síremlékek kedvelt anyaga, a fekete gránit az art deco ízlésnek remekül megfelel, az épülettel összenőtt szobordíszek az art deco sajátos vonását jelentik. A Lajta műtermében dolgozó Löffler Sándor és Löffler Béla által tervezett Mayer Salamon síremlékén, (1915 körül) a stilizált állatalakokban egyértelműen a Vas utcai iskola hangulata köszön vissza10. A legelvontabb absztrakció Milch Dávid sírboltjának kialakítását jellemzi, amely már a kubizmus irányába mutat: kizárólag fekete gránitból faragott szabálytalan kristályalakzatok sokasága díszíti a síremléket (Messinger (Medgyes) Alajos, 1908).
A felkeresett síremlékek közül a legkésőbbi, a Lichtschein sírbolt (Beutum János11 1928 körül) mind anyagát és színét (sárga és vörös kő), mind megformálást (Dávid-csillagra emlékeztető cikk-cakkos kontúr) illetően eltér az előzőektől. Bár időben ez esik az art deco stílus tényleges időszakára, és formája valóban visszaköszön a korszak épületdíszein, kissé súlytalan a korábbi, tízes években készült síremlékekhez képest, a sírhely körüli sárga keramitlap burkolattal együtt pedig enyhe szocreál milliő lengi körül. Ezzel együtt, vagy ennek ellenére ez az „igazi”, az építészetből és a tárgykultúrából ismert art deco, minden frivolságával és nyugtalanságával.
A temető területén található egyedi síremlékek között is fellelhetők az art deco nyomai, elsősorban a plasztikus tömegformálás terén. A legkülönlegesebb közülük Fayer Zsigmond sírjele12 (Sárkány István, 1908), mely csónak alakú fejfára emlékeztet. A fehér kőből faragott, szoborszerű obeliszk felső része jellegzetes geometrikus plasztikával lépcsőzik vissza, előlapját valaha rátét díszként menóra díszítette. Hiánya akaratlanul is költői emléket állít az elmúlásnak. A közelében állt – most már fekszik – Dr. Fayer László13 síremléke (Sárkány István, 1907), egy újraértelmezett fekete gránit obeliszk, mely lekerekített csúcsával, két nézetre komponált formájával a hagyományos sírsztélék emlékét is idézi.
Különleges formájával és anyagával hívja fel magára a figyelmet az omladozó Lőwy síremlék, Vágó József alkotása. A sötétkék, majdnem fekete mázas pirogránittal burkolt kettős sírjel direkt szimbolikával él: Mózes kőtábláinak formáját jeleníti meg. Felületét lapos plasztikájú, stilizált növényi ornamentika - fűzfa, középen vázával és indás motívumokkal - díszíti, amely a népi szecesszió motívumait juttatja eszünkbe – példát adva ismét a stílusok jóízű keveredésére. Lajta Béla tervezte 1912-ben Kudelka Jakab síremlékét, amely – bár felületét tipikus, Lajtára jellemző növényi ornamentika díszíti14 – hasábokból komponált tömegét tekintve akár már a modernizmus alkotása is lehetne, monumentalitása viszont az art decohoz köti.
A tucatnyi felkeresett, art deco jegyeket mutató síremlék a temető stílusokban gazdag emlék-állományába ágyazva érthetően definiálta, hogy miben hozott újat a századforduló után kialakuló új stílus. Az art deco otthonra talált a síremlékművészetben, korábban, mint az építészetben. Érdemes a Kozma utcai temetőt még időben felkeresni, míg állnak az emlékek - nem csak az art deco stílustörténeti túra okán, amit remélhetőleg jobb időben a MÉSZ is megismétel.
További információ: Magyaróvári Fanni Izabella: Sárkány István korai art deco síremlékművészete. In: P. Kovács Klára, Pál Emese (szerk.): Képváltás. Tanulmányok a Fiatal művészettörténészek V. konferenciájának előadásaiból. Enzt Géza Művelődéstörténeti Alapítvány - Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 2017. A kötet Kolozsvárott már elérhető, hamarosan Magyarországon is.
Zöldi Anna
1. „Archetípusról van szó: asztal-láda-koporsó- gabonatároló szuszék a világ minden táján hasonlatosak…”
SZEGŐ György: A Schmidl-család sírboltja a pesti zsidó temetőben, http://www.pointernet.pds.hu/kissendre/judaisztika/20060729134631250000005020.html
2. Dávid Ferenc (1999): Lajta Béla: Schmidl-sírbolt. Új Magyar Építőművészet, 1. 11.
3. Sárkány (Schweiger) István életútjáról keveset tudunk. 1882-ben született Budapesten, zsidó családban. Édesapja Dr. Schweiger Vilmos (1847-1928) ügyvéd, édesanyja Schweiger Karolin (1853-1936). 1905 végén került Lajta Béla irodájába, ahol a Wechselmann Ignác és neje, Neuschloss Zsófia Vakok Intézetének részletterveit dolgozta ki. Lajta Bélát 1904-ben a Chevra Kadisa („szentegylet”, a zsidó hitközségen belül a temetéseket intézi) felkérte a zsidó temetők műszaki tanácsosának. Lajta nagy hatással lehetett a fiatal Sárkányra, és talán megbízásokhoz is hozzásegíthette, bár erre konkrét forrásunk nincsen. Az első világháború előtti időszakból négy síremlék (Fayar László, Fayer Zsigmond, Halmos család síremléke a Kozma utcában és a Schweiger család síremléke Kecskeméten), egy emlékmű (Andrássy-emlékmű, Tiszadob, 1909), valamint pályatervek ismeretesek Sárkánytól.
4. Halmos Izor családja számára készült. Halmos Izor földbirtokos, mecénás volt, a színház, képzőművészetek és irodalom támogatója, az Otthon Írók és Hírlapírók Körének alapító tagja, 1932-ben hunyt el.
5. Nehéz meghatározni, hogy pontosan milyen élőlények ezek, talán sasok, esetleg kerubok. Az Ószövetségben szereplő leírás szerint a Frigyládán két kerub faragott alakja volt, amelyek egymás felé néztek, kitárt szárnyakkal (Móz. II. 37, 7-9.). Talán az asszír-babiloni művészetből ismert kapuőrző szárnyas oroszlánokhoz, vagy lamasszukhoz hasonlítanak leginkább. Hasonló stilizált alakok jelennek meg a Lajta Béla által tervezett Sváb Jakab és fiainak síremlékén (Salgótarjáni utcai zsidó temető).
6. Propper Samunak gazdasági gépkereskedő cége volt Budapesten. Az angol Sack-féle hármas ekéket kezdte Magyarországon forgalmazni, amelyeket előzőleg turai birtokán tesztelt.
7. Lajta egyik legegyedibb síremléke, hatalmas méretei, és a fekete-fehér kontrasztja drámai hatást kelt. Fekete gránitból készült, zárt, kubusos építmény, a kapu mellett két fehér oszlop, tetejükön egy-egy ülő oroszlánnal.
Szinte teljesen mellőzi a szecessziós jegyeket, csupán a belsőben látható virágládát díszítik ilyen motívumok, ezek Kozma Lajos stílusához köthetők. Az építész egyetlen megépült síremlékével sem rokonítható.
8. Polnay (Pollacsek) Jenő (1873-1963) egy szegény családból származott, majd fiatalon elment gyakornoknak egy vállalathoz. Innen Londonba küldték. Hazatérve hozta létre az Atlantica Tengerhajózási Társaságot (Trust). Ezután változtatta nevét Polnay-ra. 1919-ben közélelmezési miniszter lett. Elvette Budapest leggazdagabb posztókereskedőjének a lányát, Kohn Margitot, akitől négy gyermeke született. (Margit fiatalon elhunyt). 1944-ben a Gyermekkert Egylet vezetője volt, és közel 400 üldözött gyermeket mentett meg (pedig ő is üldözött volt). Az Atlanticának Fodor Gyula volt az építésze, így ipari létesítmények tervezésével is foglalkozott. Fodor tervezte a Társaság székházát is a Falk Miksa utca 18-20. alatt (1911), szecessziós stílusban.
9. Bálint és Jámbor 1897-ben nyitottak közös irodát, és együtt egy sor alkotást hoztak létre, díjat nyertek a Kossuth-mauzóleum tervpályázatán is. A Grósz mauzóleum art deco és premodern jegyeket hordoz, a bejárat fölött széttárt szárnyakat ábrázoló dombormű egyiptizáló. Belül, a kupolában a mozaikdíszítés már erősen stilizált, geometrizáló, a zsidó valláshoz kapcsolódó motívumokkal: szőlő és kalász, fölöttük fűzfa.
10. Erősen érezhető Lajta Béla hatása a síremléken, az architektúrával egybeolvadó állatalakok miatt. Ez egyébként az art deco építészet, épületszobrászat egyik jellegzetessége.
11. Beutum János az építészet mellett belsőépítészettel is foglalkozott, az ő tervei alapján készült el Fried Pál lakásának berendezése. Rákos Pállal együtt tervezte a Savoy kávéház belső berendezését. Díszlettervezéssel is foglalkozott.
12. Egyszerű, geometrikus elemekből áll össze, nélkülöz minden hagyományos építészeti tagozást. Állított csónakformára emlékeztet, felső része ívesen előrehajlik. Szinte szobor karakterű. Kétoldalt egyfajta redőződő, lépcsőző felületképzés fut rajta végig. A fejrészen egy gyámkő-szerű elem található, amelyen stilizált arc rajzolódik ki. Ezáltal az egész síremlék szárnyas lény hatását kelti. A sírfelirat alatt egy eozinmázas Zsolnay-kerámiából készült menóra lehetett, sajnos ez az elem mára elveszett. A menóra szára nagyon hosszú volt, és az elemet hullámvonalak és cikk-cakk vonalak díszíthették, valószínűleg a két évvel később elkészült Schweiger-síremléken látható kerámiabetéthez lehetett hasonló.
A síremlék ívesen előrehajló formája antropomorf vagy zoomorf jellege miatt a fejfákkal is összefüggésbe hozható, méghozzá azoknak egy speciális csoportjával, a szatmárcsekei csónakos fejfákkal. A 19. század végén élénk érdeklődés indult az ősi eredetű fejfák iránt. Könnyen elképzelhető, hogy ha személyesen nem is, de fotókon, rajzokon Sárkány is találkozhatott ilyen fejfákkal. Ezt valószínűsíti, hogy mestere, Lajta Béla is foglalkozott fejfák gyűjtésével, sőt Szabolcs megyei fejfagyűjteménnyel is rendelkezett.
13. Alapformája obeliszk, amely a síremlékművészet – különösen a 19. századtól – elterjedt alapmotívuma. Ekkor egyre inkább elszaporodtak valamennyi felekezet temetőiben az általában fekete gránitból készülő obeliszkek. A századfordulón éppen ezek egyhangúsága és személytelensége ellen léptek fel a művészek és kritikusok a temetőművészet-vita kapcsán. Ezt dolgozta át Sárkány: a háromszöges lezárású fejrészt alátámasztó két kis hengeres oszlop vésett motívumai Lajta alkotásait juttathatják eszünkbe. Fayer László mint ügyvéd kezdte pályafutását, de hamar a jogelmélet felé fordult. A budapesti egyetemen büntetőjogot és bűnvádi eljárást tanított, szerkesztője volt a Jogtudományi Közlönynek.
14. Ez az ornamentika az 1910-es években gyakori Lajtánál, mind a grafikáin, mind az épületein, például a Vas utcai Kereskedelmi Iskola részletein vagy Lajta Henrik és Rezső üzletbérházán (a Szervita téren), amely szintén ebben az időszakban készült.
