A nem létező város: meg nem épült Budapest

Milyen lenne Budapest és a városban élők viszonya egymáshoz, ha megépültek volna azok a házak, terek, tornyok vagy hidak, melyek végül nem, vagy nem pont úgy születtek meg?
Az Alexandra Könyvesházban pódiumbeszélgetésen jártunk

A beszélgetés címe, ami egyúttal egy kiállítás témája, a „Mi lett volna HA” elsőre teljesen történelmietlennek tűnik. Másodikra pedig egy nagyon izgalmas játéknak; ha tetszik, gondolatkísérlet arra, milyen lenne Budapest és a városban élők viszonya egymáshoz, ha megépültek volna azok a házak, terek, tornyok vagy hidak, melyek végül nem, vagy nem pont úgy születtek meg.

A Körzőgyárban hamarosan bemutatásra kerülő kiállítás ezt a tematikát járja körbe. Olyan budapesti épületeket tár a közönség elé, amelyek csak a tervezőasztalon léteztek. A tervek közszemlére tétele művelődéstörténeti különlegességként is felfogható, hiszen olyan építészeti emlékekről van szó, amelyek fizikai valóságukban soha nem léteztek. Ettől függetlenül a város- és építészettörténetünk szerves részei. A meg nem valósult épületekkel kapcsolatban két érzés foghatja el az embert: az egyik szerint hálát adhatunk a sorsnak, hogy nem épültek meg. Ezek közé sorolható, az a második világháborút követő grandiózus ötlet, amely lebontotta volna a teljes Duna-parti épületsort, helyébe pontházakat emelve. A másik érzés természetesen ennek épp az ellenkezője. A játék tulajdonképpen itt kezdődhet el: vajon más lenne ez a város, mások lennénk-e mi magunk, máshogy alakult volna a kapcsolatunk a várossal és egymással, ha akkor és ott felépül az a valami? Vajon, ha az 1940-es évek Városháza téri pályázatai közül megvalósul az a modernista elképzelés, mely egy óratornyot álmodott meg a térre, akkor is megépültek volna ott (a ma már nem látható) bazársorok? De nem kell ilyen messzire menni.

Káli Béla felelevenítette, hogy nemrégiben létezett egy olyan elgondolás, amely úgy tette volna szellősebbé az Üllői utat, hogy minden második keresztutcát eltávolít. Vajon szellősebb lenne, vagy már rég beépült volna hétemeletes házakkal?
A kérdés valójában könnyen megválaszolható. Természetesen más épületekkel, más lenne a város. Más lenne hozzá a viszonyunk is. Nem csupán hangulatában, hanem az egymáshoz fűződő viszonyunkban is. Ugyanis egy város akkor működik, ha a benne élők egyszerre használják, tisztelik és alakítják. Mi lett volna, ha az eredeti, Erzsébet téri helyszínen épül föl a Nemzeti, és ma nincs Gödör?

Persze az is érdekes kérdés lehet, hogy miért nem valósultak meg ezek a tervek. Mondjuk a háborút követő években az államosított tervezőtevékenység és/vagy anyag- és forráshiány miatt?

A Körzőgyárban október 16-tól tekinthető meg a kiállítás, amely filmek, modellek segítségével mutatja be a meg nem épült várost.

szöveg: Biczó Gabriella
képek: Kresalek Dávid