A pajta helye

Adott volt egy tipikus keresztház, hosszanti irányban csatlakozó melléképületekkel. Papp László saját házának tervezésénél a környéken gyakori beépítési módot és tömeget megtartotta, funkcionálisan pedig a hagyományos tagolódást a mai igényekhez újra szervezte. A tervezett bővítmény egyfajta előképe a legkarakteresebb elem, az épületet záró faszerkezetű és faburkolatú pajtaépület lett.

Egy rábaközi kisvárosban, a központ közelében lévő viszonylag széles, hosszú telken áll egy családi örökségből kapott 1930-as években épített, azóta többszöri átépítésen átesett, tipikus keresztház, hosszanti irányban csatlakozó melléképületekkel. Itt képzeltük el családommal hosszabb távon otthonunk kialakítását. Olyan házat szerettünk volna építeni, ami ezt a környéken gyakori beépítési módot és tömeget megtartja, funkcionálisan pedig a hagyományos tagolódást a mai igényekhez újra szervezi.

A kiinduló állapot szerint a lakóház-istálló-pajta hármasból, a lakórész teljesen megtartható, a mögötte lévő, még falazott szerkezetű, egykori istállórész szerkezeti problémák miatt elbontandó. A legkarakteresebb elem az épületet záró faszerkezetű és faburkolatú pajtaépület, ezért ez lett a tervezett bővítménynek egyfajta előképe.

A szükséges funkciókat három csoportra osztottuk. Az éjszakai zónát - három szobát és a vizes blokkot - a megtartott lakórészben helyeztük el. A konyha-étkező-nappali rész egy háztartási helyiséggel kiegészítve a pajta helyére, annak méretével és tömegével azonos térbe került. A bővítmény egy könnyed nyaktaggal és a mellette kialakuló, az elbontott istálló hiányát is finoman jelző, belső bevilágító átriummal kapcsolódik a megmaradó épülethez, ez a bejárati rész.

A tervezés során fő szempont volt a meglévő szerkezet minél kisebb módosításával járó átalakítás, a telek adottságaiból adódó déli benapozottság lehetőség szerinti kihasználása és pénztárcakímélő megvalósíthatóság. A megmaradó épületrészben az átalakítás során az eredetileg épített 4 db utcai homlokzati nyílás visszaállításán kívül, nyílásbefalazásokat, belső munkálatokat, tetőhéjalás cseréjét és külső homlokzati hőszigetelési munkákat végeztünk. A bővítmény belső vízszintes födém nélkül, magas légtérrel, hagyományos faszerkezetű magastetővel készült, a falazatok nagy részénél az elbontott téglát használtuk fel.

A homlokzati megjelenítésnél szándék volt a tiszta felületek és tömbök megjelenítése, a megmaradó rész határozott tömegét a rejtett ereszcsatorna szegélye és az oromszegélyek erőteljesen rajzolják ki. Mivel a korábbi átalakítások során az eredeti utcai homlokzati díszítés elveszett, a tagozatlan homlokzati kialakítás mellett döntöttünk, az utcai nyílászárók egykori szemöldökpárkányára csupán egy enyhén ferde síkban történő behúzás utal. A megtartott épületrészt homogén vakolt falfelületekkel és cserépfedéssel, a mögé csatlakozó bővített részt a pajtaépület faburkolatának struktúráját lekövető függőleges deszkaburkolattal készítettük.

Az épület tervezésénél fontos volt az energiahatékony működés, télen a déli tájolású üvegfelületek és a hőszigetelés segít, nyáron a régi részben a megmaradó vastag falak és a nagytömegű csapos gerendafödém biztosítják a megfelelően hűvös klímát, az új részben a magas légtér, a külső átszellőztetett fa homlokzat- és tetőburkolat, valamint a passzív árnyékolóként működő előtető segít a nyári felmelegedés ellen.

A belső terek kialakításánál is az anyagszerűség megjelenésére törekedtünk, az egyszerű festett falfelületek mellett az eredetileg is hajópadlós helyiségek fapadlót, a korábban betonozott, illetve cementlapos helyiségek áttetsző dekorpadló burkolatot kaptak az aljzatbeton felett. Ezt az anyaghasználatot terjesztettük ki a nappali részben is. A falfelületeket helyenként a besüllyesztett fa polcok, illetve szekrényfrontok oldják. A homlokzati nyílászárókat igyekeztünk egy-egy élő faliképként kezelni, amire néhány esetben a keretek elburkolásával erősítettünk rá. Így sikerült az időközben a telek végébe daruzott pajtaépülettel a nappaliból egy nagyon intenzív vizuális kapcsolatot kialakítani, ezáltal napjaink részévé vált örökségünk.

Papp László