A pápai Esterházy-kastély újjáépítése és fejlesztése 2009-2015
1996-ban kapcsolódott össze először Kaló Judit Bernadett neve az Esterházy-kastéllyal, aki alapos kutatómunka után kezdte meg a felújítás tervének kidolgozását. A kastély rekonstrukciója több ütemben készült el, most a II. és III. fázist mutatjuk be, melynek köszönhetően ma újra látogatható az épület.
A kastély története
A pápai Esterházy-kastély tulajdonosa az 1740-1750 körül Esterházy Ferenc, Mária Terézia tárnokmestere volt. Ekkor, mint a magyar nemesség vezetői közül sokan, ő is modernizálni kívánta várkastélyát, amit a neves bécsi építésszel, Frantz Anton Pilgrammal tervezett át. Ekkor készült az új kastélykápolna, amit a barokk művészetben szokatlan módon az emeleti lakószobák sorába illesztettek. A főúri rezidencia barokk-rokokó enteriőrjeivel legpazarabbul berendezett kastélyaink sorába tartozott egészen a második világháborúig.
1945-től 1956-ig terjedő időszakban az orosz laktanya funkció időszakában szinte teljes egészében megsemmisültek a bútorok, a katonák az udvaron égették el a berendezési tárgyakat. A kovácsoltvas kapu és kerítés Oroszországba került a szóbeszéd szerint. Kevés tárgy menekült meg, azok, amiket élelmiszerre cseréltek a katonák a helyi lakosság körében. Így néhány bútor, üvegpohár stb. visszakerült a mostani kastélyrekonstrukciós munkák kezdetén. Műtárgymentés kapcsán az Ősök csarnokának képei a Nemzeti Múzeumba kerültek, amiket most eredeti helyükön a kastélyban kívánunk bemutatni. A kápolna berendezései közül Krisztust a kereszten a pápai Szent István diakónus titulusú templom menekítette meg, a tabernákulum a két adoráló angyallal Pesten, a Belvárosi templomban található. Az 1948-ben készült Fügedi jegyzékben szereplő tárgylistából 4118 kötet könyv visszaszerzése folyamatban van.
Az épületet a város élő kastélyként kívánja hasznosítani, a Pegazus színház ezidáig is nívós vezetésekkel vonzotta ide a látogatókat. Az emeleti terekbe az Iparművészeti Múzeum műtárgyaiból válogattuk össze Vadászi Erzsébet szakértő tanácsai alapján a terek berendezéseit.
Pápán az Esterházy-kastély tervezése 1995-ben kezdődött, amikor a Nádor terem stukkóproblémái a figyelmet a fafödémek rossz állapotára irányították. Ekkor könyvtár, múzeum, zeneiskola és művelődési ház működött a kastélyban. Első lépésként a műemlékegyüttesre és szűkebb környezetére is kiterjedő felmérések készültek el a legkorszerűbb vizsgálati módszerekkel alkalmazásával. Hosszabb távú kutatási és tervezési programot dolgoztunk ki, majd nekiláttunk a megvalósításnak.
Első lépésként a stukkómentés, majd 2000-2001 közötti időszakban a teljes födém és tető helyreállítás készült el, a külső vízelvezetési rendszer megújulásával, 2002-ben a stukkók restaurálásával fejeződött be ez az ütem, amelynek összköltsége 400 millió forint volt. 2003-ban a korábbi Esterházy levéltár helyén megvalósultak a múzeumi műtárgy raktárak. 2004. nyarán elkészült a Zeneiskola új épülete, így kiköltözése után 2005-ben megkezdődhetett a kutatás az üressé vált terekben.
2009-2011 között elkészültek a kutatási eredményekre alapozott építészeti, belsőépítészeti, kertépítészeti komplex tervek, amelyek a kastély építéskori tereinek helyreállítását tűzték ki. Megkezdődött a régészeti, művészettörténeti és restaurátori kutatási program, ami sok új ismerettel gazdagította a műemlékegyüttes történetéről alkotott képet. A helyszíni kutatásokon túl a rendelkezésre álló inventáriumok, archív fotók is sokat segítettek a korhű rekonstrukció megalkotásában.
Második ütemben a Norvég alap finanszírozásából, 300 millió forint értékben valósult meg az északi szárny emeletén található barokk-rokokó főúri enteriőr jelleggel helyreállított teremsor amely igazi látványosságot jelent. A földszinten ehhez kapcsolódva elkészültek a vendégfogadás kiegészítő terei, ruhatár, vizesblokkok, jegyvétel, s megvalósult az emeleti terek akadálymentesen történő megközelítése is. A vendégeket a Pegazus színház munkatársai barokk ruhában fogadták, s nívós múzeumpedagógiai foglakozásokat kínáltak kisebbeknek és nagyobbaknak egyaránt. A projekt ezen ütemének költsége 300 millió forint volt, s az ünnepélyes átadásra 2011-ben került sor.
A 2015-ben átadott, harmadik ütemben Európai Uniós támogatással a kastély komplex, környezetbarát üzemeltetését lehetővé tevő turisztikai célú rehabilitációja és családbarát szolgáltatásokkal történő fejlesztése 2,2 milliárd forintból valósult meg. A kutatási tervezési munkákkal párhuzamosan Pápa városa hosszú távú koncepciót dolgozott ki és saját céget hozott létre a műemlékegyüttes üzemeltetésére. Építészeti célkitűzésünk ahol lehetséges a 18. századi térstruktúra helyreállítása volt, amennyire csak lehetséges hitelesen, részletekre is kiterjedően, ahol nem ott a 19. században kialakított tereket tartottuk meg (pl Ősök csarnoka).
A teljes programból még a kastély pincéjének és a 16. századi kazamatának helyreállítása (2908 m²), a kovácsoltvas kapu, kerítés és a park rekonstrukciója, a volt váristálló hasznosítása van hátra.
A helyreállítás főbb szempontjai
A kastély európai szintű hasznosítására megvalósíthatósági tanulmányterv készült (Dr. Gajda Tibor), ami körvonalazta a rentábilis üzemeltethetőség feltételeit. A városvezetés, a gazdasági és turisztikai szakember, tervező, beruházó, üzemeltető workshop jelleggel működtek közre, alakították ki a megvalósult funkciókat, programokat, a gazdaságos üzemeltetéshez szükséges hátteret.
Pápa városa a családbarát szolgáltatásokkal történő fejlesztést preferálta, ami azt jelenti, hogy minden életkorú ember talál magának megfelelő programot, s a kastélyban elhelyezett interaktív eszközök is gyerek és felnőtt méretben készültek, a rajtuk futó program is életkorok bontásában jelenik meg, egyéni, ide tervezett grafikával.
A kastély 20. századi hasznosítása (zeneiskola, könyvtár, művelődési ház) erősen megváltoztatta, feldarabolta a 18. századi térstruktúrát. Döntő többségében a 18. századi térosztás helyreállítására törekedtünk, a jelentősebb 19. századi átalakítások megtartásával.
A terek belsőépítészeti rekonstrukciójánál is hitelességre törekedtünk, már a tervezésnél is bevonva kortárs képző és iparművészeket. A tervezés helyszíni kutatások (építész, régész, művészettörténész, festő-, kő, faszobrász-, fémrestaurátor, természettudományos), inventáriumok áttanulmányozása, archív fotók, levéltári kutatások, korábbi helytörténeti, múzeumi publikációk eredményeinek felhasználásával, szakemberek közös együttgondolkodásával történt. Az emeleti terek berendezésének alapjául szolgált a Pápai Esterházy-kastély inventáriuma 1796-99 , Pápa, Múzeum.ltsz: 63.203. Továbbá Esterházy Tamás által megrendelt fotósorozat 1916 körül. Felhasználtuk a rendelkezésre álló archív anyagokat, Vasárnapi újság képeit, az Esterházy család feldolgozott levelezéseit. Analógiaként tekintettük az általunk tanulmányozott Esterházy kastélyokban (elsősorban Kismarton, Fraknó, Fertőd) látható enteriőröket, berendezési tárgyakat, épülettartozékokat, mobíliákat.
A bútorok tekintetében Vadászi Erzsébet művészettörténész kutatási anyagait, az Iparművészeti Múzeum gyűjteményét és annak leírásait használtuk fel. Az egyes részletek rekonstrukciójához 18. századi analógiákat kerestünk, felkerestük a korábbi gyártóhelyeket, amelyek még ma is üzemelnek, tanulmányoztunk mintakönyveket (falikárpit, stukkó, flamand és kristálycsillárok, laternák, dobozzárak és barokk vasalatok, bútorrekonstrukciók stb).
A korszerűtlen gépészeti installáció helyett a mai kornak megfelelő technológiát építettünk be, harmonikusan illeszkedve a helyszíni adottságokhoz. Egy ausztriai tanulmányút után az Önkormányzattal arra a döntésre jutottunk, hogy környezetbarát üzemeltetést lehetővé tevő faaprítékos kazánt építünk a Szent István út túloldalán levő egykori pártházban, ez két önkormányzati ingatlan közös fűtését oldaná meg. A kastélyba az energiát hőszigetelt távvezetéken keresztül juttattuk el. Az energialeadók a legreprezentatívabb termekben padlóba süllyesztett radiátorok a táblás parketta osztását is figyelembe vevő, esztétikus elhelyezéssel. Alárendelt terekben burkolatos radiátorok ill. padlófűtés készült.
A jelenleg érvényben lévő OTSZ szerint ezt a pompás enteriőrökkel rendelkező kastélyt csak akkor lehet műemlékhez méltón bemutatni, használni, ha a kastély földszinti és emeleti szintjét egy tűzszakaszként kezeljük (4326 m²), ami a nagy alapterület miatt nem látszott egyszerűen kivitelezhetőnek. Ehhez az OKF-től eltérési engedélyt kellett kérnünk, amit azzal a feltétellel kaptunk meg, hogy ellentételezésként egy zárt szórófejes, magasnyomású vízköddel oltó berendezést létesítünk. Észak Európában ez a védelmi rendszer elterjedt, különösen a nagy értékű műemléki épületek esetén, egy tanulmányút után egy finn rendszert választottunk, a HI FOG szisztémát, ami reményeink szerint hosszú távon biztosítja kastély biztonságos üzemeltetését.
A Norvég Alap finanszírozásából helyreállított terek
Az első ütemben készültek el a kastély északi szárnyának emeletén lévő barokk-rokokó enteriőr rekonstrukciók (kiskabinet, nagyebédlő, vörös szalon, nádor terem, könyvtár, időszaki kiállítóterek, Ősök csarnoka), valamint az északi szárny földszintjének keleti felén található közönségforgalmi terek (jegyvétel, kiadványok, vizesblokkok, akadálymentesítés célját szolgáló lift, ruhatár, valamint a keleti szárny földszintjén található intelligens központ).
A történeti enteriőrökben korábbi ütemben elkészültek a szükséges födémcserék, stukkómentések és visszahelyezések. A terekben készült kutatások, a múzeumban rendelkezésre álló inventáriumok, archív fotók, építészeti felmérések és kutatások alapján igen sok információ birtokában jutottunk. A terekben restauráltuk és a hiányzó helyeken rekonstruáltuk a táblás parkettákat (a könyvtárban még datált 18. századi eredetit is felleltünk), Pilgram-féle falburkolatokat, spalettákat, újragyártottuk az ablakszárnyakat (sajnos a helyszíni tervtanács döntése szerint nem a tervezett korhű barokk, ólmozott öntött üvegű szárnyak, hanem a korábbi helyreállítás vaspálcás álosztós verziójával). Elkészültek a hiányzó stukkátori munkarészek, párkányok, holkerek, mező rekonstrukciók. A holkerek nem a hagyományos faszerkezetű, deszkázott, stukaturnádas szerkezet készültek, hanem mai technológiával fémhálós rabitz szerkezetként. Az ajtók restaurálása tartalmazta a múzeumban megtalálható eredeti vasalatok rekonstrukcióit (barokk doboz zárak, kilincsek, címek, fogantyúk stb.).
A falakra színrekonstrukció szerint Milánóban szőve visszakerült a félselyem damaszt (eredetileg selyem damaszt Lyonban szőve) falikárpit vörös, zöld, arany színekben. A mellékesebb terekben chintzet használtak, ami nyomott pamutvásznat jelent, barokk zsánerképeket használtak. Az inventáriumot követve mi is eszerint készítettük a rekonstrukciót. A tervezés, kárpitozás Hajnal Erika textiltervező iparművész munkája.
Elkészült a hiányzó 5 db konzolasztal újrafaragása is tölgyfából, aranyozva, márványlappal, egyelőre terv maradt a három darab nagyméretű gazdagon faragott, aranyozott tükörkeret pótlása, a könyvtári bútorok rekonstrukciós újrakészítése az archív fotó és egy megmaradt eredeti alapján.
Az Ősök Csarnokának rekonstrukciója szintén ezen ütem része volt. Az eredeti állapothoz képest csak néhány darab van a helyén, a többi Magyar Nemzeti Múzeumban található, ebben az ütemben további 8 db kép restaurálása is elkészült. A teljes befejezés, lámpa és bútorrekonstrukcióval a következő ütem része.
Ebben az ütemben egy helyen történt jelentősebb szerkezeti beavatkozás. Az északi szárnyban teljes körű akadálymentesítés céljából egy 60 cm süllyesztékkel készülő hidraulikus liftet építettünk, külső megjelenésében modern rozsdamentes szálcsiszolt felülettel, belül tölgyfával burkoltan, az emeleti Pilgram-féle burkolatokkal összhangban, de modern megjelenéssel.
Az Európai Uniós támogatásból megvalósult terek helyreállításáról
A kiemelt ütemben elkészült a nyugati szárny földszintje, ahol két pápai származású festőművész, Nemcsics Antal színdinamika kutató, valamint Cziráki Lajos életmű kiállítása látható. A színdinamika tanulmányozására is lehetőség nyílik a későbbiekben, s az interaktív eszközökkel játszhat és tanulhat a színekről minden korosztály. Az egykori kocsiáthajtón keresztül kijuthatunk a parkba. Ebben a szárnyban található a kiállítóterekhez és kávézóhoz tartozó vizesblokk, pelenkázóval.
Az északi szárnyban található az információs pont, ahol a jegyvételre várakozók a falon levő képernyőkön a kastély programjairól értesülhetnek, illetve nyerhetnek betekintést a vezetéssel megtekinthető terekben zajló főúri életbe. A kávézó megnyitására sajnos még várni kell.
A keleti szárny földszintjén a ruhatár mellett van a kastély konyhája, ami kézműves foglakoztatóként üzemel, az ifjabb korosztály a mézeskalács sütés és csokoládé öntés rejtelmeivel ismerkedhet. A múzeumnak gazdag 18. századi mézeskalács verőfa gyűjteménye van, ami egyedivé teszi majd ezt a foglalatosságot, ha elkészülnek a kópiák és a gyerekek is használhatják azokat.
A Sala Terrenából az üvegezett ajtón kilátás nyílik a parkra és betekinthetünk a LEGO kiállítás tereibe. A gyár elkészítette a pápai várkastély modelljét, de emellett egyéb várakat is bemutatnak, s a toronyaljban nagy gyermekfoglalkoztató várja a LEGO iránt érdeklődőket.
A nyugati szárny emeletén egy barokk Marionett színházat alakítottunk ki az egykori „sárga szoba" területén, változtatható magasságú színpaddal (egykor „melyékes zöld szoba") Marionett bábos és élőalakos színpadi lehetőséggel. A nappali előadások férőhely száma 49 fő taburettel, este 42 fő fér majd el barokk karosszékekben. A színházhoz múzeumpedagógiai foglakoztató kapcsolódik az egykori „madaras vendégszoba" helyén, ahol a bábkészítéssel, a bábozás történetével és kultúrájával ismerkedhet az ifjabb nemzedék. A színészöltözőt („Régi komornyik szoba") 18. századi bútormásolatokkal rendeztük be, itt bepillanthat a látogató a barokk színházi öltöző miliőjébe. A pápai kastélyban nem volt Marionett színház, de a marionett bábozás kor jellemző szórakoztató műfaja, ez indokolja kialakítását.
Újra eredeti helyükön láthatók az Ősök csarnokának olajképei, amit a Nemzeti Múzeum eredeti helyére kihelyezve mutat be, elkészültek a 19. századi flamand csillárok igényes rekonstrukcióban.
A keleti szárny elején található egy 3D mozi, barokk enteriőrben, 36 fő elhelyezésére ad lehetőséget. A kárpit színe itt eltér a színrekonstrukciótól, sötét igazodva a vetítés technológiájához, elrejti az alatta levő hangelnyelő réteget. Mögötte van a vetítőtér. A vetítés a vezetés része, a projekt keretében készült hozzá három kisfilm, a későbbiekben a repertoár nyilván bővül.
A keleti szárny emeletén levő időszaki kiállítóterekben jelenleg Herendi kiállítás látható. Pápa városa, az ajkai kristály és herendi porcelán gyár együttműködési megállapodást írt alá, újra gyártják az Esterházy kollekciókat. Ezeket az ebédlőben vitrinekben a látogatók is megcsodálhatják, igény szerint megvásárolhatják.
A pápai Esterházy-kastély kápolnáját Pilgram a keleti szárny emeletén alakította ki. A négyszögletű teret a sarkok levágásával nyolcszögletű térré formálta. A főpárkánnyal a teret kettéosztotta, az oltárnál a párkányt ívesen kapuszerűen megemelte. Az alsó teret falpillérekkel tagolta, oratóriumot kapcsolt hozzá, a visszafogott építészeti tagozatok mellett festészeti eszközökkel tette elegánssá az összképet. A háttérbe simul az oltár együttese, egyszerű menzán állt a barokk-rokokó tabernákulum két adoráló angyallal körülvéve. A tabernákulum fölött magasodik Jézus Krisztus aranyozott keresztje, a kereszthalált szenvedett Krisztusé, az alkotóművész itt a megváltás lényegére koncentrál.
Kiemelkedik a magyarországi barokk művészet átlagából, készítése feltételezhetően Ludwig Gode osztrák szobrász egyik tanítványához köthető. A mennyezetkép, amely Krisztus mennybemenetelét ábrázolja, Joseph Ignaz Mildorfernek, a bécsi Akadémia professzorának alkotása. Nagy szenzáció, hogy 70 év után Szalay György farestaurátor a Belvárosi templom Pócsi Mária oltárán felismerte a Pápáról menekített tabernákulumot a két adoráló angyallal. Egyelőre az összetartozó műtárgy e töredékét nem sikerült visszakapni. A csodálatos 18. századi Krisztus korpuszt a kereszten ( a kápolna titulusa Aranyos Szent Kereszt ) a Szent István diakónusról elnevezett főtemplom sekrestyéjében őrizte meg az egyház és most visszahelyezhettük méltó helyére.
A kastélykápolnát a könyvtár kiköltözése után eredeti funkciójában lehetett helyreállítani, s az 1991-ben helyreállított kápolnához tartozó oratórium most a festőrestaurátorok munkája nyomán eredeti megjelenését visszakapta. A kápolna táblás parkettája rekonstrukcióban készült, az oltárasztal, dobogó és tabernákulum másolatban készült el. Hiteles másolatként elkészült két pad térdeplővel, 2 db kis asztal a szertartásokhoz. 2015. április 25-én dr. Márfi Gyula veszprémi érsek felszentelte a kápolnát, így az 70 év után újra szakrális térré változott.
A kápolnában szentmiséket, esküvőket és egyházzenei rendezvényeket tartanak majd, ehhez kapcsolódó fogadóterek a DK-i toronyban találhatók. Itt a festőrestaurátori kutatások bizonyították azt az eddig csak sejtett tényt, hogy itt volt a kastély 18. századi Ősök galériája. Az olajképeket a falra megfestett képkeretekbe akasztották, az ajtók fölött supraportával.
Az emeleti terek Pilgram-féle burkolatainak, ajtóknak, spalettáknak, ablakszárnyaknak a restaurálása, rekonstrukciója a norvég ütemhez hasonlóan készült, de az oldalszárnyakban a tölgyön nincs aranyozás. A földszinten összesen egy barokk ajtó maradt meg, ennek alapján készültek a 18. századi tölgyfa ajtó rekonstrukciók a földszinten. Az ajtókon levő vasalatokból a múzeum tulajdonában volt néhány eredeti részlet, máshol a vasalatoknak csak lenyomata maradt meg. Az eredeti darabok restaurálása után rekonstrukcióban készítette el a 18. századi vasalatokat Lehoczky János és Lehoczky Tivadar. A külső nagy kapuk vasalatostól szintén rekonstrukcióban készülhettek el.
A falikárpitok rekonstrukciója is a korábban megkezdett módon folytatódott. A táblás parketták rekonstrukciója mellett a földszinten egységesen svédpadló burkolat készült, de vastag tölgyfa svartnival 7 rétegű nyírfa alapszerkezettel. Említést érdemelnek még ezen ütem kőrekonstrukciós munkái. Elkészült az ENY-i sarokban a 18. századi „gerengő garádics" mészkőből, a nyugati lépcsőház 18. századi profilos kőlépcsőfokai, a kastélykonyha barokk kőből készült kiöntője, az erkélyrekonstrukció kőkorlátja, burkolata, a hátsó teraszlépcsők. A homok szórt felülettel történő kivitelezés miatt a rekonstrukcióban készült elemek szépen illeszkednek a történeti terekbe. Megújult a keleti melléklépcsőház is, amely 1871 táján készült, öntöttvas korláttal.
A földszinti terek kiállítás világítása mai hangvételű, ERCO sínes világítás, az emeleti enteriőrökbe rekonstrukciót terveztünk. A lámparekonstrukcióknál a rendelkezésünkre álló inventáriumok és archív fotók, levelezések alapján törekszünk korhű csillárok alkalmazására, amelyek egy barokk kastély fényviszonyainak felelnek meg. Rendezvények esetén azok kiegészítő világításáról az erre a célra tervezett padlódobozokból történő energiavétellel kell gondoskodni. Háromféle alaptípust használunk, kristálycsillárokat, flamand csillárokat és laternákat, különböző szintámmal és karszámmal kialakítva. A gyertyák helyett energiatakarékos, színhelyes fényforrást alkalmazzuk. Az 1:1 gyártmányrajzokat Mohos Károly és Szalóczy Gábor készítette.
A 18.században színes selyemzsinóron lógtak a lámpák, a mai elektromos árammal készülő rekonstrukciók vezetéket rejtő csövezését ilyen módon húztuk be. A laternák három típusát különböztetjük meg, kicsi lépcsőházi, nagy lépcsőház előterébe való és a földszinten alkalmazott savazott üveg hengerbe rejtett energiatakarékos, nagyobb teljesítményű fényforrással készülőt. A laternák menekülési útvonalon találhatók, ezért központi akkumulátorról kell őket üzemeltetni.
Az emeleti terekbe az Iparművészeti Múzeum műtárgyaiból válogattuk össze Vadászi Erzsébet szakértő tanácsai alapján a terek berendezéseit. A tárgyakról hiteles másolatok készülnek, a falra tervezett félselyem damasztokkal húzzuk be a kárpitozott bútorokat. Így az elkészült másolatok használhatók, a barokk rokokó életvitelbe bepillanthat mindenki, aki a kastélyba ellátogat. A bútorok között a 18. század közepére jellemző típusukat válogattuk össze, amik vagy az Esterházy családhoz kötődnek, vagy magyar termékek, vagy az Esterházy Ferenc által kedvelt franciás vonulat részét képezik. Bemutatjuk az ülőbútorok típusait, ülőke, karos és hátas székek, pamlagok, heverők. Megismerhetjük ezek felületeit, nádazottak párnával, kárpitozottak, bőrrel bevontak. Egyelőre a tervezett bútormásolatoknak töredéke készült el, a helyszínen az eredeti tárgyak is láthatók az Iparművészeti Múzeum tulajdonából.
Ebben az ütemben valósult meg a távvezeték kiépítése, s a fogadására szolgáló hőközpont, valamint a HI FOG központ a pinceszinten.
A homlokzatokon a Pilgram koncepcióján néhány helyen változtattak az idők során. A kereszt irányú tengelyben levő két kocsiáthajtót a nagy kapukkal megszüntették, egyiket még a 18. században Esterházy Károly püspök, aki a helyén Sala Terrénát alakíttatott ki, a másikat későbbiek folyamán. A homlokzat kompozíciója azonban igényli az igényes kőfaragványokkal díszített kapuzat motívumokat, így ezeket bemutatjuk, a nyugati szárnyban levőt meg is nyitottuk. Az északi szárny déli homlokzata előtt az archív fotókon látható módon kocsibeálló készült.
1864-1871 között Esterházy Pál végeztetett korszerűsítési munkálatokat. Ekkor készültek a Nádor terem északi nagy kőablakai, az Ősök csarnoka a déli folyosón előtte az udvar felé a kőbaluszteres erkély a díszes kőkeretes kijárattal, ekkor építenek egy szintet mindkét toronyra. 1964-ben a kő erkély helyett vasbeton lemez készült, ami kissé disszonáns látványt eredményezett, ezért a kutatások alapján az egykori erkély-beálló rekonstrukció készül el. Ennek emeleti mellvédje csakúgy, mint a hátsó terasz kőbábokkal készül, kő könyöklővel, kőlábazattal, kőburkolattal.
A homlokzat eredeti színét Bartos György művészettörténész és Maracskó Izabella kutatásai tisztázták. A kastély teljes egészében törtfehér színű volt, a falfelületek mellett a párkányok, nyíláskeretek és azok szemöldök faragványai is. Utóbbiakat gondosan glettelték, azután festették. A korábbi helyreállítás a kor divatja szerint a kőkeretekről a glettelést drótkefével alaposan letisztította. A nyugati szárny kibontott kapuján ez az állapot megtekinthető. A helyszíni tervtanácson nagy vita alakult ki a homlokzat színezésével kapcsolatosan. Tervezőként a város főépítészével dr. Winkler Gáborral azt az álláspontot képviseltük, hogy a szépen restaurált, natúr felületű, kellemes színvilágú homokkő kereteket megtartjuk, a homlokzatot törtfehérre színezzük.
Előzetesen kipróbáltuk a kőkeretek lazúros fehér meszelését, de ez esztétikailag kedvezőtlennek bizonyult és kidobta a kőhibákat is. Szép felületet csak a teljes kőfelület glettelése utáni festéssel érhettünk volna el, ami azonban jelentős többletköltséget eredményezne, és fedezetére nem látszott lehetőség. Ez a döntés okozott némi fejtörést, amelynek a következő okai voltak. Bartos György kutató felfedezése volt ebben az ütemben, hogy a déli szárnyat 1839-es bontották el, (tehát a Nádor termi „látványterv" megvalósítása a város felőli szárny felépítésével mégis elkezdődött, ellentétben az eddigi hiedelemmel, hogy csak a pince valósult meg). A belsőudvari és a külső homlokzati architektúra kissé különbözik, ami addig nem volt zavaró, mivel a déli szárny elválasztotta őket egymástól. A szárny bontása után viszont a belső udvari homlokzat és a külső homlokzat összeér! Másik probléma az volt, hogy az osztópárkány felső harmada (az időjárásnak jobban kitett felületen) kő, alatta a párkány kétharmada vakolt - építészetileg ez egy szerkezet, egy színű kell legyen.
Az emeleti ablakok a külső homlokzatokon kő köténnyel készültek, a belső homlokzatokon a kötény (ill. a tornyok belső oldalain is) vakolatból készült. Építészetileg összetartozó elemekről van szó, így a vakolt kötényeket a kőkeretekhez kellene színezni, különben a látvány a főtér felől nézve különösen zavaró. A földszinti ablakok feletti dísz és az alatta levő kőkeret szintén egy elem. Sőt az ablak fölötti dísz kapcsolódik formailag az osztópárkányhoz, arról "lóg le." A tornyokon levő nagy kör ablakok profilja a zárópárkány vonalában kifordul egy métert, aztán vakolatból folytatódik. Itt is zavaró a színváltás, ezért ezt is a kőhöz kellene színezni. A zárópárkány az osztópárkánnyal azonos színű, a barokk épületeknél (amikor nem egy színű épületről van szó), a fríz pedig megegyezik a homlokzati színnel.
A színezést díszítőfestő készítené festőrestaurátor irányítással, nem merev festésben gondolkoztunk, hanem "hanyag" festéssel, ami némi játékot jelent. Az alapszín és a kőszín között kellemes tónuskülönbség van, nem disszonáns kontraszt. A homlokzatkutatás eredménye még az ablakok feletti téglából kialakított később lefaragott zárókő motívum eredetisége, amitől a belső udvar visszakapta barokk stílusát.
A kastély környezetének helyreállítására kertépítészeti terv készült, a belső udvar ennek megfelelően díszburkolatot kapott, trentói porfirt választottunk a hazai homokkő korlátozott színválasztéka miatt, a porfir kiskockakő burkolatnál alkalmazott színválogatás az épülethomlokzaton megjelenő homokkövek árnyalataival harmonikus egységben van. Az udvaron elhelyezett padok és virágtartók a kiskockakő burkolat őrleményével és fehér cementtel készült műkő elemek.
A korhűen helyreállított terekben elhelyezett 21. századi interaktív eszközök (3D mozi, érintőképernyős asztalok) harmonikus összképet mutatnak és minden korosztály érdeklődését felkeltő információt hordoznak.
A bútorozás tekintetében a megrendelői szándék az élő kastély bemutatása volt, ezért az emeleti terek berendezését 18. századi, az iparművészeti múzeum tulajdonában levő műtárgyakról készült bútormásolatokkal terveztük Vadászi Erzsébet segítségével válogatva. A földszinti terek berendezése inkább mai hangvételű.
Ebben az ütemben az építészeti terek készültek el, a berendezések beszerzése folyamatosan történik.
Kaló Judit Bernadett
A kastély felújításáról bővebben olvashat, letölthető az első ütemről szóló cikk, mely a Műemlékvédelem XLVII. évf.2003. 1. számában megjelent.
Barokk kort megidéző világ: az Esterházy Kastély története
A pápai Esterházy-kastély épülete nem előzmény nélküli, ugyanis a Garaiak által a 15. század első felében emelt vár állt a helyén. Amikor hazánkra békésebb évszázadok köszöntöttek, a védelmi funkciók iránti igények csökkenése helyett a kényelmi szempontok kerültek előtérbe. A főúri reprezentáció így a masszív, de általában kényelmetlen várak, várkastélyok helyett a kastélyok építését helyezte előtérbe, mely folyamat során számos várkastély épült át kastéllyá. Ennek egyik szép példája az Esterházy család fraknói (pápai) ága által emeltetett pápai kastély.
Az 1500-as évek folyamán a vár és a város körül erős falakat építettek. A későbbiekben a korszak híres várépítő mesterei, Giulio Turco és Bernardo Magno is dolgozott a pápai vár építésén, amely ekkor egy viszonylag modern erődnek számított.
Vár állott, ma kastély
Pápa város eredete I. (Szent) István király korába nyúlik vissza. Ekkor alakították át az egész belváros térszerkezetét oly módon, hogy annak tengelyében, középpontjában az új kastély álljon. A kastély külsejében ezt követően alig történt változás. Gróf Esterházy Pál csak a kastélykaput állította fel, amelyet Párizsban vett, a szóbeszéd szerint a Tuileriák egyik, akkor leszerelt kapuja volt, amelyet 1750 körül készítettek Versailles-ban.
A kastély sorsa 1945-ben viszont tragikusra fordult. Ekkor a szovjet hadsereg szállta meg, a bútorzatot elszállítatták, elégették, tönkretették. Ma már csak nagyon kevés berendezési tárgy található meg, az épületben is komoly károk keletkeztek. A szovjet megszállás a kastélyban 1959-ben ért véget, azóta a várost szolgálja az épület. Ekkor került sor a külső homlokzat renoválására, majd az 1990-es évek elején a kastélykápolna helyreállítására, melynek színvonalát az Europa Nostra-díj mutatja.
A barokk kastély eredeti pompában, avagy egy nagyszerű beruházás, kiváló kivitelezők, minőségi termékek
A teljes rekonstrukció alapvető célja az eredeti barokk kastély rekonstrukciója, valamint az épület környezetbarát és gazdaságos működtetését lehetővé tevő felszereltség kialakítása volt. A tervek részét képezte az épületre vonatkozó kutatások elvégzése, ami részben megelőzte a kivitelezés megkezdését, részben párhuzamosan zajlott a felújítással, újra és újra új helyzeteket, feladatokat eredményezve, amelyeket meg kellett oldani. A kivitelezők annak érdekében, hogy a folyamat igazodhasson a kutatások felfedezéseihez, heti rendszerességgel folytattak megbeszéléseket a tervezőkkel és a műemlék felügyeleti szakemberekkel.
Az épület belső tereiben, bár a térszerkezetet nem bántották, de bontásokat, mélyebb javításokat hajtottak végre, hiszen jó néhány terem új funkciót kapott, valamint az épületgépészet is megújult, és új vakolati és burkolati rétegrendek kerültek kialakításra. Szintén sor került az épület alépítmény szigetelésére, a teljes homlokzati felújításra, a stukkó, fa- és kőrestaurálási feladatok elvégzésére, új falikárpitok kialakítására, valamint a homlokzati nyílászárók, nyílószárnyainak cseréjére.
