"A part alatt, a part alatt…"
Olyan kiszámítható, a régióban működő idegenforgalmi beruházásokra van szükség tehát, ahol a magán- és közszféra közös érdekeltségén alapuló partneri viszony valósul meg, s amely hosszútávon is jól működő, haszonnal járó minőségi fejlesztéseket jelent a Balatonnak.
Krizsán András balatonfejlesztési vitaindítója
A Balaton turisztikai fejlesztésének sikere a hosszútávon fenntartható versenyképes turizmus megvalósítása. Olyan idegenforgalmi termékek, szolgáltatások minőségi fejlesztése, amely megalapozza a régió biztos fejlődési alapjait, az idelátogató turisták számára tökéletes élményt nyújt, ugyanakkor maradéktalanul figyelembe veszi a térség ökológiai egyensúlyát. Ennek elérése érdekében a magán és közszféra közös érdekeltségén alapuló partnerségre kell törekedni. A helyi önkormányzatok számára ez, a településrendezés eszközével szabályozott módon történő együttműködést jelenti olyan befektetőkkel, akik mindenek előtt a tartós és fenntartható fejlődés biztosítására törekednek, olyan komplex fejlesztési programok megvalósításával, melyek megteremtik az egész régió gazdasági és társadalmi fejlődésének hátterét.
Ezt az ideális, tankönyvekbe illő fejlesztési stratégiát már számos balatoni konferencián vállalta fel az SCD Holding Zrt., mikor bejelentette, hogy fölvásárolta a Siotour, a Balatonturist, és a Zalatour cégeket, melyek tulajdonába számos vízparti kemping és ingatlan tartozott. Ezzel egy időben a kormány jelentős mértékben módosította a beépítési paramétereket, mikor a Balaton vízpartjának fejlesztéséről szóló 152/2007. (VI.26) korm. rendeletével módosította a balatoni vízpart-rehabilitációs szabályozás követelményeiről szóló korábbi rendeletét. A megengedett beépítést 10%-ról 15%-ra növelte, a maximális építménymagasságot pedig 4,5 méterről 8,00 méterre változtatták az övezetben. Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy egységnyi telek területre vetítve a megvalósítható beruházás szintterülete cca. háromszorosára növekedett. Ez a rendeletmódosítás lényegében megsokszorozta a régió legjelentősebb ingatlanfejlesztőjének, az SCD Holdingnak a fejlesztési beruházásait, de sajnos túlzott mértékű üzleti reményeket is keltve a befektetőkben. Ezt a túlzott fejlesztési lehetőséget azonban a helyi önkormányzatok még vonakodnak megengedni, hiszen az érvényben lévő helyi építési szabályzatukban még a rendeletmódosítás előtti paraméterek szerepelnek. Természetesen a befektetői nyomás ennek megváltoztatására hihetetlen erővel presszionálja az amúgy is kivérzett Balaton parti települések önkormányzatait. Az országos átlagnál alig jobb munkanélküliségű és foglalkoztatottságú régió, egyébként is koncentrált módon az idényjellegű nyári idegenforgalmi szezonból él, és várja fellendülését. A sorozatos törvény- és rendeletmódosítások is egyre inkább a megengedő szabályozások irányába tolják őket. A környezetvédelmi, ökológiai szempontok és előírások fokozatosan háttérbe szorulnak, marginálissá válnak és csak politikai szólamok szintjén jelennek meg. Fügefa levélként fityegnek a nagyüzemi szállodákon, beruházásokon. Ilyen kiszolgáltatott helyzetben szinte borítékolható a jelentős tőke és hitelfedezettel rendelkező SCD Holding Zrt. pozícióinak megerősödése és érdekei érvényre jutása.
A folyamatban lévő fejlesztések és beruházások kockázatát ennek megfelelően a túlzott mértékű koncentráció jelenti, amely együtt jár a megengedő törvényi szabályozással. Ez nem csak hogy kihúzza a szőnyeget a harmonikus mértékű beruházások és fejlesztések alól, de hihetetlen illúziókat táplál a befektetőkben is. A lényegében egy tollvonással milliárdos értéknövekedést elkönyvelő SCD már szinte zsebében is érzi a várható profitokat, aminek realizálásához néhány jól eladható színes látványterv és koncepcióterv is elengedő. Kis marketing munkával feltupírozva kész a jól eladható projekt és máris nagy haszonnal tud túladni az ingatlanokon, nagy költségekkel megterhelve az utána következő tulajdonost. A spirál máris beindul és évek múlva megint ott állunk majd a félig kész „Görög falu” falai előtt, amit csak hihetetlen állami támogatással lehet majd újraéleszteni.
De természetesen ez nem a kötelező forgatókönyv. Az önkormányzatok számára – igaz szinte egyedüli eszközként - ott a helyi építési szabályzat és a településrendezési szerződés, mellyel lehűthetik ezt a túlságosan felpörgött és felforrósodott ingatlanfejlesztői motort. Mindenek előtt olyan tervezett beruházásoknak és projekteknek biztosítva zöld utat, melyek nem csupán ingatlanfejlesztői célokat képviselnek, hanem a leendő működtetőkkel, és azok garantált üzleti terveivel is rendelkeznek. Mindenek előtt világossá kell tenni céljaikat és fejlesztési koncepciójukat. Ez önmagában lehet a vízparti területek ökológiai egyensúlyának megőrzése, a természeti táj védelme, vagy olyan komplex turisztikai fejlesztés, amely hosszú távon biztosítja a település foglalkoztatottságát. Jó példa erre a tó körül immár összeérő kerékpár út, amely vonzza a szelíd turizmus rajongóit, és nem csak a zsúfolt nyári hetekben, hanem az elő és utószezonban is idegenforgalmat jelent a térségben. A biciklisek gyakran jönnek kísérő busszal, és töltenek el több napot a térségben. Nekik megálló pontokra, szálláshelyekre, olcsó éttermekre van szükségük, melyek szintén az itt élők megélhetését biztosítják, fokozatosan bekapcsolva a háttértelepüléseket.
Szintén stratégiai jelentőségű lehet az egyre népszerűbb és igényesebb vitorlás turizmus fejlesztése. A ma már nem kis pénzekbe kerülő vízisport kedvelők nem csak a technikai kiszolgáló létesítményeket, túrakikötőket igénylik, hanem egyre inkább megkövetelik a minőségi szórakozást és vendéglátást is. Számukra a sport és szabadidő elképzelhetetlen a kulturált yacht-kikötők, vitorlás klubok, hotelek, wellness és szabadidő központok sorozata nélkül, körben a part mentén.
Olyan kiszámítható, a régióban működő idegenforgalmi beruházásokra van szükség tehát, ahol a magán- és közszféra közös érdekeltségén alapuló partneri viszony valósul meg, s amely hosszútávon is jól működő, haszonnal járó minőségi fejlesztéseket jelent a Balatonnak.
Krizsán András
