A ”Rolling Stones” - készen

Elkészült a pécsi Science Building, hivatalos nevén a Szentágothai János Tudományos és Kutatóközpont, amely az egyetemi Doktori Iskola fiatal építész csapatának tervei szerint, a Bachman & Bachmann Építésziroda irányításával született meg. A "zöld" koncepcióról, a tervezők és kivitelezők példaszerű együttműködéséről, az intelligens épületben alkalmazott "okosságokról és ökoságokról" dr. Bachmann Bálint DLA felelős tervező írt. 

A Science Buildingre szóló megbízatás, amelyet Dr. Gábriel Róbert rektor úrtól kaptunk, a PTE PMMIK Doktori Iskola és az én életemben is fordulópontot jelentett. Először nyílott alkalom arra, hogy a Doktori Iskola fiatal építészcsapata „zöld beruházás" keretében megmutassa a korszerű építészetben rejlő új lehetőségeket, s hogy miként érvényesülhetnek egy intelligens ház rendszerén belül az ökoépítészet és a fenntarthatóság építészeti és gépészeti elemei.  A helyszín, amely a Mecsek lábánál elterülő erős déli lejtő, szintén inspiráló volt, így adódott a ház koncepciójára és tömegére vonatkozó első gondolat: a Mecsekről leguruló sziklatömbök, kövek illúzióját keltő tömegformálás – kedvenc zenekarom nevét is idézve –, a „Rolling Stones"

Az építészeti gondolat funkcionális vizsgálata során kiderült, hogy három, szinte teljesen egyforma épülettömeg („kocka" alakú épület) vált szükségessé, amelyekből az első és a második „kocka" épületet egy, egy előadótermet is magába rejtő populáris tér, míg a másodikat és harmadikat az egyetemi kampuszok nélkülözhetetlen kelléke, a „sóhajok hídja" köti össze. A gondolat további kifejtése kapcsán jött elő a Doktori Iskola és az alkotótársaim tervezési módszerében rejlő új erő, az interdiszciplinaritás. Az EU-s pályázat is feltételül szabta az ökoház szisztémát, melyet itt úgy fejlesztettünk tovább, hogy a három egyforma tömegű épületrészt felhasználva, mérhetővé, ellenőrizhetővé tettük a három különféle energiahordozóval táplált épületeket. Meg is nyertük a pályázatot, amely majdnem 7 milliárdot jelentett az egyetem számára (természetesen mi a pályázatban az építészeti dokumentációt készítettük, amelynek léte a pályázat beadásának feltétele volt). A munka során orvos és természettudós kollégák 10 000 m²-nél is nagyobb épületegyüttest álmodtak meg, azonban csak 7-8000 m² –re volt elegendő a megnyerhető pénz. Könnyen felvetheti valaki, hogy miért nem csökkentettük a 7 milliárdos összeg műszer támogatási részét, hiszen maga az épület csak 3 milliárdból valósulhatott meg. Az alkotó csapat azonban feladatául tűzte ki, hogy reprezentatív, de nagyon olcsó házat épít, ami megint csak a korszerűséget képviseli. A Gordiuszi csomót a beruházásban a tekintélyes négyzetmétert követelő épületgépészeti berendezések újszerű elhelyezésével vágtuk át.

Az épületgépészeti, nagy keresztmetszetű csöveket az épület homlokzatán helyeztük el, a hatalmas méretű, speciálisan szabályozható berendezéseket pedig az épületek tetején. Ezzel 2000m²-nyi alapterületet nyertünk vissza, teljesítve a tudósok négyzetméter-igényét is. Az épületgépészet által kezelt energiaforrások egyike a pécsi távhő, ami az ún. nehéz laboratóriumok - a C épület - fűtését biztosítja. A számítógéppel segített laboratóriumi blokkot képező középső B épület energiaellátását több mint 100, a földbe 100 m mélyre lehajtott szonda által közvetített energiával biztosítjuk, ill. a C és a B épület energiáinak összekeverésével fűtjük, hűtjük. Ezeknek a „hulladék" energiája az A épület energiaszolgáltatásában is szerepet játszik, amit az A épület déli homlokzatára helyezett, a nap energiáját hasznosító klímafal egészít ki. (Az A épület a létesítmény adminisztratív, irodai blokkját képezi.)

Építészeti szempontból fontos volt az A és B épületet összekötő nagy előadóterem építészeti megoldása. A három, szigorúan ható kocka tömegei közé egy 300 fő befogadására képes kavics formájú teret képzeltünk el. Ez a kavics szinte becsapódik két kockaépület közé, fénykaréjt vágva az előcsarnok födémszerkezetébe. A három tömeg hófehér alumínium burkolata, szépségén és esztétikai értékén túl olyan dupla homlokzatot eredményezett, amely egyrészt eltakarja a homlokzaton futó épületgépészeti csőrendszert, másrészt pedig mérhető és ellenőrizhető árnyékoló szerkezetet képez. Ebbe a feszes építészeti szerkesztésbe Zsolnay színű és csillogású burkolatot képzeltünk el a kavicsra, amely végül az épület marketing design tervezése során a Szentágothai János Tudományos Kutatóközpont szimbólumává is vált. Az együttest zöldbe ágyazott parkoló egészíti ki és teszi kontrasztossá.

Mivel az épületet 3 évvel ezelőtt terveztük és azóta sok újszerű anyag és technológia megjelent, a munka során több módosítást is végre kellett hajtanunk. Mindez egy feszes és mindennapi munkakapcsolatot igényelt a tervezők és a kivitelezők között. Dr. Kukai Tibornak és az általa vezetett -immár szakmai műhellyé nőtt- heti kooperációs tanácskozásoknak köszönhetően, ez a szoros határidő összehozta az egyetem menedzsmentjét, a kivitelezőket és a tervezőket.

Annak ellenére, hogy a Magyarországon szokásos közbeszerzési eljárás 3 évet igényelt, de a kivitelezésre csak 300 nap jutott, az épület hihetetlen gyorsasággal nőtt ki a földből, és a gyors ütemű munka még a beruházásokkal szemben igencsak kritikus pécsiek között is elismerést váltott ki. A Doktori Iskola sikerének könyvelhető el, hogy a kivitelezést végző Grabarics Gábor cégénél csupa volt „Pollackos" munkahelyi mérnök vezette az építkezést, így az egész tervezés és építkezés menetéről elmondható, hogy példaszerű együttműködés és összhang alakult ki az egyes munkákban résztvevők között.

Ahogy az épület végső formája mind jobban körvonalazódott, a rektori vezetésben felmerült  egy  előcsarnokhoz tartozó reprezentatív murália készítésének igénye is. Azonban ez a tétel nem képezte a beruházás tárgyát, így itt a „semmiből aranyat csinálni" feladatával kerültünk szembe. Ezt megint a Breuer Marcell Doktori Iskola oldotta meg egy nagyszerű ötlettel. Mivel az épület alumíniumburkolatának rasztere ferde szerkesztésű trapéz elemekből áll, a téglalap alakú gyártási alaplemezekből több mint 100 m² hulladék keletkezett, amelynek többsége 4,5 m magas, hegyesszögben végződő 20-40 cm szélességű elem volt. Ezeknek az elemeknek a gondos és művészi átválogatásával ill. összerakásával, az elemekbe hajlított hullámok által megkapó és finom  25x5 méteres kompozíció született, amely Bachmann Erzsébetet és kétkezi munkáját dicséri.

Remélem, hogy a Szentágothai János Tudományos és Kutatóközpont együttese méltóképpen képviseli a jövő zálogát is jelentő egyetemi szintű együttműködések és kutatások, tudományos sikerek világát. Végezetül szeretnék köszönetet mondani a munkában résztvevőknek, alkotótársaimnak, az egyetem vezetésének, Dr. Gábriel Róbert rektor emeritusnak a sikeres pályázat levezényléséért és Dr. Bódis József rektornak, a beruházás sikeres megvalósításáért.

Dr. Habil. Bachmann Bálint DLA
PTE PMMIK dékánja, felelős tervező

Többek között a Pécsi Tudományegyetem Szentágothai János Kutatóközpont is megtalálható az Építészfórum kortárs építészeti térképén, melyet itt lehet böngészni további munkákért és cikkekért.