A salgótarjáni öblösüveggyár revitalizálása – Tácsik Tamás diplomaterve

Salgótarján városát, az ország egyik nehézipari központjaként nagy mértékben érintette a gazdaság 20. század második felében történő átalakulása. Ennek esett áldozatul az egykor híres öblösüveggyár is. Tácsik Tamás diplomatervében a gyár területének újrahasznosításával foglalkozott, mely az elképzelés szerint kulturális- és rendezvényközpontként újulhatna meg. 

Történelem

Salgótarján a rendszerváltást követően gyors hanyatlásnak indult. Mozgatórugói, azok a nehézipari vállalatok voltak, melyek a szocializmus alatt váltak igazán naggyá és határozták meg működésükkel a város identitását. Mára azonban a technológia gyors fejlődése elhaladt a város mellett. A korábban használt géppark elavult, az épített környezet pedig nem elégíti ki a mai gyártástechnológiai és dolgozói komfortigényeket.

Az 1990-es évektől kezdődően a nyugati-európai gazdasági nyitás legfőképp az ország középső és északnyugati területeinek kedvez. Ezzel párhuzamosan az Észak-Magyarországi Régió azóta is tartó folyamatos leszakadásba kezdett. Elindult egy visszafordíthatatlannak látszó gazdasági, majd ennek következményeképp kulturális és társadalmi jelentőségű folyamat. Ennek a három évtizedes folyamatnak esett áldozatául a volt palackgyár területe is.

A régi Öblösüveggyár helyszíne az észak-déli irányú, tölcséralakban a városszövetbe ékelődő ipari terület északi csúcsán található. Ez a belvároshoz legközelebb eső nyolc hektáros rozsdaövezeti terület, amely jelenlegi mivoltában egy izolált zárványként jelenik meg a város szerkezetében, teljes mértékben használaton kívül van. Az üveggyár területe sok potenciált hordoz magában. Bevonásával a belváros déli irányban meghosszabbodik, így újabb taggal bővül a már meglévő közterek láncolata.

Új funkció

A régi hutacsarnok egy új, multifunkcionális központként születik újjá. A komplexum része lesz a belvárosból ide költöző Zenthe Ferenc Színház, a Nógrád Táncegyüttes által működtetett táncház, továbbá egy minden igényt kielégítő, nagy közösségi- és rendezvénytér, amely városi báloknak, gálavacsoráknak, kiállításoknak, konferenciáknak és egyéb rendezvények ad otthont.

Koncepció

A csarnoképület újragondolásának alapkoncepciója a bazilikális jellegű bütühomlokzat megőrzése mellett, az új tömegek óvatos, visszafogott, mégis egyértelmű megmutatása volt. Az északkeleti homlokzat reprezentatív, középület jellegű megjelenését biztosítani kellett, vigyázva, hogy a ráépítés mögött egyértelműen megjelenjen a meglévő épület habitusa.

Fontos irányelv volt a terv kidolgozása alatt a működés és a vendégforgalom bizonyos mértékű téri és vizuális keverése, hogy egy térben ugyan, de elkülönítve, egymást nem zavarva mozogjanak a dolgozók és a vendégek.  A kettő funkció közös halmazaként jött létre a főhajó erkélye és a belső megjelenést meghatározó hidak, amelyek a színészek és táncosok közlekedését hivatottak biztosítani.

A vendégforgalmi terek és az úgynevezett „backstage" közötti markáns határvonal transzparensé tételével – azonban határozott megőrzésével –, ezáltal a színház misztikumának feszegetésével olyan folyamatok indulhatnak el, amelyek a fiatal generációk a művészetek iránti érdeklődését fokozzák.

Belső térszervezés

Az új építésű hátsó blokkban kapott helyet a teljes színpadtechnika, forgószínpad-gépház és zsinórpadlás, a díszlet-, jelmez- és kellékraktárak, a szabóság és a szociális részlegek. A díszletraktár melletti déli traktusban helyezkednek el a műhelyek.

A meglévő épületbe bekúszó nézőtér pozíciója a klasszikus európai színház-sémán alapszik. A nézőtér két oldalról szimmetrikusan közelíthető meg. A közönségforgalmi terek, úgymint a kávézó, ruhatár és vizesblokkok ennek megfelelően lettek pozícionálva. Ezáltal a reprezentatív terekben az előadások idején kívül a nézők egyenletes áramlására lehet számítani.

Az északkeleti hajóban létrehozott új tömegben, az első emeleten kaptak helyet a színház és a táncház irodái, a tárgyaló és a teakonyha. Külső lépcső vezet a táncház előteréhez és az öltözőkhöz, ezzel biztosítva az elkülönülő működését. A második emeleten találhatók a színészöltözők és a variálható színészapartmanok.

Belsőépítészeti koncepció

Ahogyan a külső tömegformálásnál, úgy a belső terek kialakításánál is a meglévő épület karakterének megőrzése és az új épületrészek mértéktartó megmutatása volt a cél. Ahol szükséges, ott additív módon új elemekkel, ahol nem, ott az eredeti felhasználásával jön létre a belsőépítészet. Egyaránt megjelenik a nyers vasbeton, a sötét acél, a fehér festés, a kopottas téglaburkolat. Ahogy a színpad a darabnak, úgy az épület is mindössze hátteret ad és nem próbálja felülmúlni a funkciót.

Tácsik Tamás