A sanghaji ismeretlen… Ki volt C.H. Gonda?

Az Építészet Világnapján jelentette be Krizsán András, a MÉSZ elnöke, hogy a Magyar Építőművészek Szövetsége művészettörténeti kutató munkát folytat Gonda Károly építész életútjának és épületeinek feltárására. Az ügy előzményei a nyári sanghaji V4 Építészeti Fórum rendezvényig nyúlnak vissza, amikor nem várt szenzációt is eredményezett a tapasztalatcsere.

Az art deco mestere után kutat a MÉSZ Sanghajban

A Magyar Építőművészek Szövetsége aktív tevékenységet folytat a nemzetközi építész szakmai közéletben, mindenek előtt a V4 országok Építőművész Szövetségeivel és a kínai szakmai szervezetekkel. Ennek keretében már eddig is számos rendezvénnyel igyekeztünk a régió építészetét népszerűsíteni a nemzetközi színtéren. Ezek egyikeke volt a nyáron, Sanghajban megrendezett kétnapos V4 Építészeti Fórum, ahol a négy visegrádi ország építőművész szövetségeinek 2-2 küldötte mutatta be hazája kortárs építészetének eredményeit, illetve ismerkedhetett meg jelentős kínai irodák munkáival.

A sanghajihoz hasonló rangos rendezvények szellemi és gyakorlati hozadéka egyértelmű. A formális és informális kapcsolatok bővülése, a hosszú távú partnerség lehetősége merész álmokra inspirál, és minden esemény közelebb visz ahhoz, hogy ezek az álmok beteljesüljenek. Azt azonban még álmunkban sem mertük remélni, hogy Hudec László mára már alaposan dokumentált életművén túl Sanghajban eddig ismeretlen magyar vonatkozású építészeti szenzációra bukkanunk. Pedig ez történt…

Sanghaji tartózkodásunk idején szembesültünk vele, hogy nem Hudec az egyetlen magyar származású építész, aki gyarapította Sanghaj világhírű art deco örökségét, és nem is akármilyen épületekkel. A Cathay Mozi, a Sun Sun Áruház, a Capitol színház, a Bank of East Asia, a Bank of Communications egytől egyig figyelemre méltó, ízig-vérig a kor szellemét tükröző alkotások, tervezőjük pedig egy magyar származású építész, Gonda Károly volt.

Gonda Károlyról, aki C.H. Gonda néven tevékenykedett és vitt irodát Sanghajban sajnos sokkal kevesebbet tudunk, mint Hudec Lászlóról, dacára annak, hogy ikonikus épületeit a szakirodalom méltán tartja számon. „Felfedezése" a magyar szakma számára a Magyar Építőművészek Szövetsége sanghaji V4 Építészeti Fórumának eredménye, aminek köszönhetően művészettörténeti kutató munkába fogott a MÉSZ, Baldavári Eszter művészettörténész bevonásával, hogy működésének, életútjának részleteit építészettörténeti igénnyel felderítsük. Bár az angol nyelvű szakirodalomban az említett jeles épületek tervezőjeként több helyen is előbukkan a neve, de életéről, szakmai működésének körülményeiről ott sem tudhatunk meg sokat. Egy orosz nyelvű blogon néhány életrajzi adat mellett a portréja is megtalálható, de az életrajzi adatok forrásaként hivatkozott link egy kínai nyelvű oldalra vezet. A fellelhető adatok szerint Gonda 1919-ben érkezett Sanghajba, ahol először a Probst, Hanbury & Co számára dolgozott, mielőtt 1922-ben megnyitotta saját irodáját.

Sanghaji pályafutásának kezdete nem véletlenül hasonlít Hudecéhez – az első világháború idején orosz hadifogságba esett magyar katonák közül sokan próbáltak kelet felé hazajutni. Sanghaj a húszas években igazi világváros volt, ahol különféle nációk laktak, többek között nagyszámú orosz, illetve a századfordulótól részben zsidó gyökerű magyar kolónia is élt a városban, akik segítették a magyar katonákat a hazajutásban. Sokan persze Sanghajban maradtak és ott próbáltak szerencsét. A város világvárosi karakterének kulturális alapja minden bizonnyal a sokszínűség, amely a 19. század közepétől, a brit és francia jelenléttől datálódik. Addig Sanghaj egy volt a sok kis tengerparti halászfalu közül. Az első ópiumháborút lezáró, 1842-ben megkötött nankingi szerződés értelmében azonban a britek és a franciák megkapták a város egy részét, és ez döntő változást hozott a település életébe.

Az 1910-es, ’20-as és ’30-as években Sanghaj a Távol-Kelet nyüzsgő metropoliszává vált, modern gyáriparral rendelkező, zajos, négymillió lakosú világvárossá, a világ ötödik legnagyobb kikötőjévé. Lakossága megkétszereződött, ezzel egyidejűleg egyre nőtt az igény a nyugati építészeti stílusban tervezett, kényelmes, modern épületek iránt: megállíthatatlanul nőttek ki a földből a belváros képét máig meghatározó, részben külföldi tervezőirodák által megálmodott gigászi épületek. Sanghaj, „Kelet Párizsa", „a Távol-Kelet Manhattanje" valódi építészeti aranykorát élte. A külföldi jelenlét központja a Huangpu folyó rakpartján a Bund volt, eredetileg a fallal körülvett óváros vízparti területe. Kezdetben a britek koloniális stílusú épületei határozták meg a Bund arculatát, amely a 19. század végén már Ázsia pénzügyi központja volt. A 20. század második évtizedétől az új építkezések már az új és fényűző stílust, a New York és Chicago modern felhőkarcolóit jellemző art decót honosították meg Sanghajban is. A Bund tizenhét féle stílus jegyeit mutató 52 épülete közül 27 műemléki védelem alatt áll, többségük az 1930-as éveket követően keveset változott. Többek között ennek is köszönhető, hogy valóságos nemzetközi építészeti múzeumként vonult be a köztudatba, és e minőségében maradt fenn mind a mai napig. Az 1990-es években egy tíz sávos úttal elvágták a város testétől, de a 2010-es Expóra készülve az NBBJ Iroda tevei alapján a forgalom nagy részét a föld alá süllyesztették, közterekkel és haránt irányú utcákkal a folyópartot visszakapcsolták a város életébe. A világviszonylatban jelentős építészeti együttes ezzel visszanyerte történeti szerepét.

 

Ebben az építészeti skanzenben az innovatív szemléletű Gonda Károly következetesen a húszas-harmincas években legfrissebbnek számító art decót képviselte – Hudeccel ellentétben, aki szívesen alkalmazkodott a megrendelői igényekhez, és adott esetben visszanyúlt a viktoriánus stílushoz is. Míg a kiváló kapcsolatokkal rendelkező Hudec Lászlónak nem sikerült a Bundon épületet emelnie, addig a Bund utolsóként megépült házát éppen Gonda Károly tervezte. A Bank of Communications tervei ugyan már 1937-ben készültek, de a háború miatt az építkezés meghiúsult. A bank csak 1948-ban épült meg, utolsóként a népi demokratikus Kína 1949-es megalakulása előtt – amely természetesen véget vetett a fényűzésnek.

A két háború között azonban Kelet Párizsában még pezsgő és léha élet folyt, amely megkövetelte magának a luxusszinvonalú építészeti kereteket. A legmenőbb hollywoodi filmeket játszották, világhírű revüsztárok léptek fel, költötték és gyarapították a pénzt, s ez mind új épületeket kívánt magának - mozik, bankok, áruházak, hotelek versengtek az elsőségért a város sugárútjain. Gonda minden műfajban maradandót és kiemelkedőt alkotott és mindig az art deco sítílusában. A progresszív szemlélet munkásságától elválaszthatatlan volt, erről tanúskodik „ADNOG" álnéven a Shanghai Sunday Timesban 1929-ben publikált manifesztuma is, melyben elszántan érvel amellett, hogy az építészetnek is követnie kell saját korának szellemét.¹ 

Főműve, az előbb említett kereskedelmi bank mellett Sanghajban két mozi, és még két további bank és két áruház tervezőjeként ismert. Az 1927-28-ban épült Bank of East Asia tisztán modern homlokzata és kis art deco tornya egyes kritikusok szerint forradalmasította a sanghaji bankok építészetét azzal, hogy első ízben tört ki a klasszikus építészeti hagyomány keretei közül. Gonda még legkésőbbi sanghaji épületén, a Bank of Communications letisztult, fekete-fehér homlokzatán is az art deco jegyeivel élt, bár a háború után ez a grandiózus stílus valójában már idejétmúltnak számított. Épületei alaprajzukat és szerkezeteiket tekintve is sok újdonsággal kísérleteztek. Az 1926-28-ban épült Capitol Theatre - más néven Shahmoon Building - tömegének íves vonalvezetése az út kanyarulatához igazodik, melyet a városvezetés írt elő. Az első épület volt Sanghajban, amelyben az 1000 férőhelyes földszinti moziterem fölött lakások és irodák is helyet kaptak. A hatalmas moziterem mennyezetét nem támasztották alá belül oszlopok, az építési szabványt módosítani kellett, hogy ilyen precedens nélküli épület születhessen. Ez volt az első klimatizált mozi a városban. A Capitol szokatlan, íves tömegét a függőleges homlokzati osztások felett tipkus art deco tornyocska koronázta meg. A gazdag és dekoratív belső kialakításában egy másik honfitársunk, Koppány György díszítőszobrász is részt vett. Az előcsarnokot díszítő húsz szoboralakja a szépséget, a bájt, a harmóniát és egyéb érzéseket szimbolizálták.

A korszerű vázas technológia tette lehetővé, hogy a kortársak szerint is „ultramodern" épületen² megjelenjenek a Gonda stílusára később is jellemző erős vertikális hangsúlyok.³ Ez fémjelzi többek között másik nagyszabású moziját a Cathay Cinemát, illetve a már említett banképületei homlokzatát. A függőleges irány hangsúlyozása a Távol-Keleten újdonságot jelentett, a tradicionális kínai építészet ugyanis a vízszintes irányt preferálja. A Sanghajban szintén sikerrel működő hazai építészek előszeretettel alkalmaztak hagyományos kínai elemeket, saját chinese deco stílust hozva létre a város modern építészetén belül.

A Kína középkori nevét viselő Cathay mozi szintén ikonikus épület, amely a mai napig őrzi eredeti, 1932-es art deco homlokzatát. A hajdani francia koncesszió szívében álló épületnek is óriási, 30 soros, egyterű mozija volt a földszinten, páros zsöllyékkel, ahonnan amerikai vígjátékokat és akciófilmeket élvezhettek a mulatni vágyók. Felső szintjein szálloda kapott helyet. A Kulturális Forradalom alatt a több mint 1000 férőhelyes nagyterem propaganda célokat szolgált. A földszinti termet 2003-ban több, kisebb színházteremre osztották, így a belső art deco kiképzés odaveszett. 2013-ban a Sanghaj Tang nevű divatmárka költözött be a mozi fölé, amely a ´20-as, ´30-as évek kínai divatjából merít inspirációt. Talán ennek is köszönhető, hogy a tervezők igyekeztek az art decóhoz igazodó stílusban megoldani egyes részleteket, például  az előcsarnokból az üzletbe vezető lépcsőt.

Sanghaj híres bevásárló utcáján, a Nanjing Roadon épült fel Gonda Károly tervei alapján 1926-ban még a Sun Sun Áruház is. A kétszintes boltocskák helyén négy nagy áruház versengett a vevők pénzéért és kegyeiért. A régi Kína koppottas és zsúfolt romantikáját elsöpörték a modern épületek égbe törő, egyenes vonalakkal kérkedő tömbjei – a műemlékvédelem óvatos kora még messze volt, a modern önmaga dicsőségét hirdette. A nagy áruházak közül harmadikként felépült Sun Sun jelzője beszédes: „az áruház, tűhegyes toronnyal". A méregdrága telkeken épülő modern nagyáruházak igyekeztek olyasmivel előrukkolni, amivel lefőzhették versenytársaikat. A North-China Herald című újság így jellemezte a Sun Sunt 1926-os megnyitásakor: „Tágas, kényelmes, és nagyon más… Az épület tisztelgés Sanghaj növekedése, és jövőbeni fejlődése előtt." Az akkori kritikus dicséri a sok ablakot, a természetes fényt, a kényelmes lifteket és praktikus pultokat, melyek „a vásárlást élménnyé varázsolják." A Sun Sun art deco homlokzatképzése modernebb volt elődeinél, a kortárs kínai építészettörténet a Chicagói Iskola hatását véli rajta felfedezni. A húsz főt befogadó liftek, a belépőkre parfümöt permetező pumpák és a folytonos promóció mellett a Sun Sun fő vevőcsalogató attrakciója az üvegfalú rádióállomás volt. A rádiózás, a drót nélkül érkező hang még újdonságnak számított a huszas években, nem csoda, hogy sokan megbámulták a napi hat órán át hagyományos operával tarkított reklámokat szolgáltató bemondónőket az üvegkalickában. Ma a Sun Sun tradicionális sanghaji ételeket árul gazdag választékban.

 

1930-ban Gonda egy másik áruház, a Whiteaway Laidlaw & Co Ltd épületét is felújította art deco stílusban. A North China Herald korabeli tudósítása dicséri a korszerű felfogást, amellyel „eltávolítják a falakról az idejétmúlt dekorációt, és a tömör falat modern acélszerkezetű ablakokra cserélik a lehető legtöbb természetes fényt és szellőzést biztosítva." Az akkori újságíró ismét tanúbizonyságot tesz Gonda progresszivitásáról, amikor kiemeli: „A szerkezeti átalakítással összhangban az épület modern külsőt kap, amely a külföldön már elfogadott új stílust követi. Egyszerű vonalak, méltóság és hatékonyság fémjelzi majd az új épületet." Az eredetileg árkádos épület art deco díszítést kapott, még az üzletek nevét is art deco stílusban írták ki. Fennállása során azonban két tűzvész is pusztított benne, 1986-ban az art deco részletek nagy része elpusztult. A jelenlegi bérlő hajlandó reklám-költségvetésének egy részét a korhű restaurálásra áldozni, így az áruház visszakaphatná régi fényét, Gonda Károly nevét és tehetségét pedig egy további nagyszerű munkája hirdethetné.

A jelenleg biztosan a nevéhez köthető épületek azonban így is egytől egyig arról vallanak, hogy a korszellemre rendkívül érzékeny alkotót sikerült felfedeznünk a magyar építészettörténet számára, aki jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy Sanghaj igazi világvárossá, Kelet Párizsává váljon.

Krizsán András DLA
a MÉSZ elnöke

1 “No one ever asked his motor car dealer for a motor car in Italian Renaissance style, the request for residences in that style are frequent … And people of our modern age do not think how utterly ridiculous it is to see the lady of the house in her drawing room Louis XIV, with shingled hair, boyish figure and short skirt, shaking a cocktail for a sun-burned, athletic gentleman in plus-fours and a tweed jacket over a chequered pullover." /„Senki nem kér az autókereskedőtől reneszánsz járgányt, házat viszont sokszor…És a mai, modern ember nem gondol bele, milyen végtelenül nevetséges, amikor a fiús külsejű és frizurájú, miniszoknyás háziasszony 14. Lajos korabeli szobájában kever koktélt egy napbarnított, atléta külsejű úrnak, aki tweed zakót visel a pulóverje fölött."/

2 http://www.virtualshanghai.net/Asset/Source/bnBook_ID-1963_No-01.pdf   174. p

3  The China Architects and Builders Compendium (1927)