A Santo Stefano Rotondo Szent István Kápolnája

Az egész templom területén egyedül a Szent István kápolnában megmaradt, színes márványkockákból álló egyedi aljzat helyreállítását és kiegészítését követően 2007-ben a felújítási munkálatok a falakon folytatódnak tovább.

A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal 2004-ben kezdte meg a római Santo Stefano Rotondo Szent István Kápolnájának helyreállítását, nemzetközi együttműködések keretében.

A Santo Stefano Rotondot a latin kereszténység építészetében ritka kör alakú alaprajza (rotondo) emeli az épületkülönlegességek sorába és Itália legszebb kör alaprajzú bazilikájaként ismert. A templom az V. században épült egy Krisztus idejében keletkezett Mithras-szentély romjaira. Az első vértanú, Szent István diakónus tiszteletére szentelt templom 1454 óta szorosan kapcsolódik a magyar történelemhez. Ekkor épült meg mellette a magyar pálosok rendháza. 1578-ban a jezsuiták vették át, s megalapították a magyar kollégiumot magyar kispapok részére. Mivel azonban a török időkben csak igen kevesen tudtak Magyarországról Rómába jönni, XIII. Gergely pápa összevonta a német nyelvterület papképző intézményével, s megalapította a Collegium Germanicum et Hungaricumot. A Santo Stefano Rotondo „kétszeresen is István”. A Szent István király által alapított római magyar zarándokházat ugyanis lebontották a Szent Péter bazilika sekrestyéjének építése miatt. Kárpótlásul épülhetett meg 1750-ben a gyönyörű körtemplom Szent István király tiszteletére szentelt magyar kápolnája. Ide temették el 1523-ban Lászai János fõesperest, gyulafehérvári kanonokot is, aki szentföldi és római zarándokútjai hatására, egy nevezetes reneszánsz emlék, a gyulafehérvári székesegyház Lászai-kápolnájának megépítése után, erdélyi stallumát odahagyva római magyar gyóntatói megbízást fogadott el. „Roma est patria omnium”, vagyis „Róma mindenki hazája” olvasható ma is Lászay János pápai gyóntató kanonok sírfeliratán.

---

Hosszú szakmai vita, kutatások után – az ókeresztény korral foglalkozó neves német régész, Hugo Brandenburg professzor közreműködésével – 2006 tavaszára sikerült teljes egészében feltárni és restaurálni a bazilika magyar kápolnájának római kori padlózatát, mintegy 22 millió forintos ráfordítással. A templom teljes belső területén dolgozó olasz és német szakemberekkel egyetértésben született meg az a döntés, mely szerint a templom egész területén a római kori padlószintet kell bemutatni, melyhez a magyar kápolna padlószintjének is értelemszerűen igazodnia kell. Az eredeti padló restaurálási feladatait – Wierdl Zsuzsanna restaurátor vezetésével – a nemzetközi szakemberekből álló Studiolo Restaurátor Műhely végezte el. (A padlómunkákkal párhuzamosan elkészült a főoltár fehér carrarai márványtagozatának tisztítása is.)

Az egész templom területén egyedül a Szent István kápolnában megmaradt, színes márványkockákból álló egyedi aljzat helyreállítását és kiegészítését követően 2007-ben a felújítási munkálatok a falakon folytatódnak tovább, előreláthatólag 10-12 millió forintos keretben. Úgy tűnik, a falak kutatása is újabb meglepetésekkel szolgálhat: az előzetes vizsgálatok során beigazolódott a falképes szakértők azon feltételezése, mely szerint az 1776-ban készült falfestések alatt más rétegek is találhatók. A megkezdett rétegkutatások függvényében kerül sor az egyes falképek, falképegyüttesek restaurálására, és a számítások szerint – várhatóan két-három év múlva – eredeti pompájában fogadhatja majd a látogatókat a Szent István királyunk tiszteletére a XVIII. században kialakított magyar kápolna.

Forrás: KÖH
fotók: Wierdl Zsuzsa