A soproni Papréti Zsinagóga - Major György, Szántay Zsófia, Lévai Magdolna II. díjas munkája

Bemutatjuk Major György DLA, Szántay Zsófia, Lévai Magdolna a soproni Papréti Zsinagóga ötletpályázatára benyújtott pályaművét. A Bíráló Bizottság a tervet mély gondolatiságáért, bátor hangvételéért és építészeti értékeiért II. díjban részesíti.

Feltételes mód

Ha normális lenne a világ, akkor egy ortodox zsinagógának ortodox zsingógának kellene lennie, és legfeljebb az lehetne a kérdés, hogyan kellene bővíteni, hogy a gyarapodó közösség a helyet megillető méltósággal élje itt imádságos és közösségi életét.

A huszadik század óta nehéz lenne meghatározni, hogy pontosan vagy megközelítőleg mit értsünk normalitás alatt, az elmúlt század történései vélhetően olyan mélységben sértettek fel valamit a létezés rendjében, amelynek pontos hatásait, következményeit még nem láthatjuk tisztán. Annyit biztosan mondhatunk, hogy a múlt század első éveinek érzéseiben sokféle módon, formában és intenzitással fogalmazott meg a "minden egész eltörött" élménye, és ez csak erősödött a század végére.

A kibontakozó új valóságról - globalizáció kultúrája - pedig nagyon nehéz eldönteni, hogy valójában miféle új rend irányába mozog, valójában milyen értékrend formálódik a jelenleg követhetetlennek tűnő sokszínűség mögött.

Lehetséges-e, és ha igen, milyen lesz ennek az új egésznek az arca? (Kérdés, hogy a jelen emberének szüksége van-e az egészről alkotott képre, vagy már ez a töredezett, sokszor összefüggéstelennek ható darabokra tört kép számára a normális.)

Ha elfogadjuk, hogy az építészeti produktumokban és azok egyik sűrűsödési halmazában, városaink képében egy-egy korszak legpontosabb önképe valósul meg, akkor a mára kialakult városképek csak fokozzák ezt a bizonytalanságot.

Az előbbi állítás érvényességét sokban megkérdőjelezi, hogy városaink képe folyamatosan változik, és ennek a változásnak a mértéke, üteme azt elmúlt század második felében a korábbiakhoz képest annyira felgyorsulni látszik, hogy nehéz egyetlen jól meghatározható korszakot megragadni benne.

A soproni papréti ortodox zsinagóga példája azt jelzi - miközben a kép alig módosult 120 év alatt, hogy a képek és a képek mögötti élet két eltérő valóság.
A huszadik század pusztító indulatainak következtében a képet létrehozó élet megszűnt, de a pusztítás a képet kikerülte, ami pusztulás magán a képen van, az már természetesnek mondható: a magara maradt kép természetes erodálása.

A kérdés az, hogy közel hatvan év magárahagyottság után újra kell-e értelmezni egy képet, és ha az értelmezésben csak egy fiktív élet reménye van, akkor mi a teendő. El szabad-e tüntetni a képben létrejött sorsot az egykori kép retusálásával, rekonstruálásával, amely mögött a létrehívás eredendősége már nem lesz jelen, vagy olyan többszörösen módosult mértékben, amely bizonytalan hatású a kép eredetére nézve?

Egyszerűbben fogalmazva:
a jólnevelt és műemléki gondossággal visszaállított kép nem lesz-e hasonlatossá a múzeumokba került, restaurátori lelkiismeretességgel felújított oltárképekhez, amelyek mögül már rég elveszett az őket létrehozó áhítat, és hit?

Ha elfogadjuk, hogy lenne más út is, azaz az újraélesztés során nem akarjuk eltüntetni a természetes pusztulásban manifesztálódott sorsot, akkor azzal a dilemmával kerülünk szembe, hogy a jelen valós, helybéli társadalom közfelfogásában elfogadható-e a lét könyörtelensége őszintének szánt megjelenítése. Meg lehet-e találni ilyen bizonytalan feltételek között az elméletileg lehetséges megoldásra - legalább a felvetés szintjén - az itt és most, és vala-mennyire is hosszabb távon érvényes térben, anyagban realizálható választ?

Ennek az útnak másik kockázata az lehet, hogy a sors manifesztált terhe és a beköltöztetendő új élet elevensége kerülhet disszonáns viszonyba egymással.

A rendeltetés megtalálásának is több nehézsége van - egyrészt ahhoz hogy a város jelen valóságának megfelelően életképes rendeltetés megfogalmazható legyen, pontosan kellene ismerni azokat az okokat, amelyek miatt az első látásra jó élőhelynek látszó környezet pillanatnyilag - és a jövőképeket leíró dokumentumok állítása szerint is - kevésbé eleven hely.

A szóba jöhető rendeltetések és a rendelkezésre álló tér viszonyának megfelelősége akkor lenne nagy biztonsággal megítélhető, ha az előbbi ismeretlenből kinyerhető információ valamilyen biztonsággal a jövőre nézve is alapadatot adhatna.

Kitérő
hipotetikusan azt tartanánk normálisnak egy város életében, ha az ott élők aktivitása, igényei és lehetőségei teremtenék meg azokat a városi helyeket, amelyek megvalósulásukkal téri-anyagi létrejöttükben formálnák a város arcát, akkor ez esetben is egy ilyen meglévő belső indíttatás lenne a legpontosabb alapadat. (A városok önszerveződésének lehetséges szereplői a helyi foglalkozási ágak egyletei, az egyes vallási közösségek, esetleg a közösség tehetősebb tagjainak kulturális igényeiből fakadó közérdeklődésre számottartó gyűjtemények, akció terek stb., vagy a jelen kortárs formációk valamelyike - alapítvány, társulás stb.)

Rendeltetés
A korábbi megfogalmazott elképzelések művészeti központként határozták meg a lehetséges hasznosítás irányát, a tervlapokon bemutatott vázlat nem határoz meg konkrét rendeltetést, helyette a rendelkezésre álló tér, annak emlékezetét és jelen állapotának valóságát figyelembe véve egy lehetséges újraértelmezését adja, amely többcélú állandó és időszakos használatnak adhat keretet.

A javasolt megoldás olyan beavatkozásokat jelent, amelyek egy későbbi változás esetén lehetővé teszik akár az eredeti állapot teljes visszaállítását is.

Koncepció
Vázlatunk másik feltételezése, hogy egy háznak nem feltétlenül kell a házság mai értelembe vett és elvárt komfortját biztosítani ahhoz, hogy városi értelemben jó hely legyen, azaz vázlatunk olyan kísérlet, amely a rendelkezésre álló kép rögzítése mellett próbál egy városi teret létrehozni. Egyszerűbben fogalmazva, a meglévő anyagi valóságot egy fedett-nyitott tér kereteként tekinti, és annak csak egyes pontjait, időszakosan teszi komfortossá a folyamatos használat számára.

Ez a megközelítés reményünk szerint alkalmas arra, hogy a képben megjelenő sors a megújulásban is jelenlévő, ill. a használók számára átélhető lehessen.

Az érintés
Két eltérő entitás kapcsolatának egyik alapkérdése a kétféleség érintkezése, egymásba hatolása, átmetszése - ez esetben az eredeti rendeltetés és az új érintkezése. Ezt vázlatunkban a közelség, közeledés mentén próbáljuk építészetileg értelmezni.

Az eredeti térlehatárolás és térrendszer egyetlen rendeltetés és annak legszükségesebb kiszolgálását - a vertikális közlekedés elválasztott rendjét biztosító tereket vette körül nagyméretű tömör téglafalaival, boltövekkel kiváltott nyílásaival. Az egyéb kiszolgáló terek a telken önálló épületekben voltak elhelyezve.

A közbenső födémek és a karzatra vezető egyik lépcső elpusztult, a tetőszerkezet új, a főlépcső helyreállítható állapotú.

A javasolt új térrendszer szerkesztési elve kettős:
- a jelen komfortját biztosító helyiségek - akadálymentességet biztosító lift, mosdók wc, gépészet, stb. - az eredeti térrendszeren kívül a szomszédos lakóház és a zsinagóga épülete közötti térbe épülő új egységbe kerül,
a javasolt új elem a meglévő falaktól eltartott önálló vasbeton szerkezeti egység
- a meglévő épületben az elpusztult födémeket a felmenő szerkezetektől eltartott fa-acél szerkezetű elemekkel újra értelmezett felületekkel pótoljuk, a használható lépcső felújítva biztosítja az új rendeletetés vertikális közlekedését

A kívánt liturgikus tér
az eredeti tértől elemelt, annak bimája alapjára épült alátámasztású új használati szint a zsinagóga terében, amely az új épületrészben lévő lépcsőről (és a liftről) közelíthető meg, függetlenül a többi tértől. Lehatárolását az új vasbetonkoszorúra szerkesztett gerendázatról lelógatott üvegbeton köpeny és a gerendázatra támasztott fedés adja.

Az egyes terek használata
- a bővítés vertikális kiszolgáló elemének alsó szintjén a közönséget és az üzemeltetést kiszolgáló mosdók, wc-k, takarítószer tároló kap helyet, a közlekedőkön és az új bejárat recepciót befogadó előterén túl.
- a zsinagóga földszintje többcélú tér, amely a megmaradt lépcsőház terén át közelíthető meg:
A volt előcsarnok vagy akként, vagy önálló kisteremként használható (kiállítás, előadás, vetítés stb.) - max. 20 fő.
A nagy tér, amelyből a karzat megmaradt szerkezetét kibontjuk, és az új liturgikus tér alapozását jelentő támaszokkal megosztott többcélú használatú köztér - max. 100 fő.

Az elpusztult lépcső tere az elbontott karzatelemekből szerkezetett állandó installációnak ad helyet, megközelíteni csak a nagy térből lehet, a volt bejárati ajtó csak betekintésre szolgáló nyílásként újul meg.

- a karzat szintje lehetne az emlékezés tere (helyismereti gyűjtemény), három térből áll a lépcsőház terén túl:

Az újraértelmezett karzat a lépcsőház teréből közvetlenül bejárható kiállítási tér, amelyből a másik két tér is felnyílna. Az előcsarnok terébe épült többcélú kisterem (15 fő). Az elpusztult lépcső terébe nyúló erkély, amelyről rálátni a volt karzatelemekből készült installációra.

- az új liturgikus tér lehetne ortodox zsinagóga, ha a meglévő közösség számára ez elfogadható, ill. ha a javasolt téri helyzet megfelel ennek a rendeltetésnek (vázlatunkon berendezésben ezt feltételeztük Jeruzsálem irányába forgatott tengellyel).

Műszaki megoldások:

A javasolt bővítés a meglévő épülettől eldilatált monolit vasbeton szerkezet látszóbeton minőségben, kettős kiszellőztetett üvegfedéssel, alsó síkon, és a homlokzati felületeken egyedi maratott üvegfelületekkel. A tér temperálását szerkezetbe épített fűtés adja.

A meglévő épületet jelen állapotában a szükséges szerkezeti bontásokkal, anyagazonos pótlásokkal, felülettisztításokkal, minimális kiegészítésekkel konzerváljuk. A jelenleg befalazott nyílásokat új réteges síküvegkiültetésű perforálásokkal újra falazzuk, a bedeszkázott nyílásokat új acél-fa szerkezetű ablaktáblákkal újítjuk fel, megmaradt ablakokat felújítva vagy újragyártva építjük be.

Az új elemek részben a helyszínen előregyártott beton, acél szerkezetek, részben fa-acél szerkezetek. A szüksége korlátok lakkozott acél szerkezetek keményfa kézfogóval (a vázlatokon nem ábrázoltak).

Alapadatok:
övezet: KL-3
telek területe: 1114 m2
max. beépítés: 40 %
445,6 m2
jelenlegi beépítettség: 341,2 m2
30,63%
tervezett bővítés: 76,4 m2
6,86%
meglévő+tervezett: 37,49% (megfelel az övezeti előírásoknak)
szintenkénti adatokat l. a tervlapokon!