A szalma mint energiaforrás

Ez a kiadvány azt mutatja be, hogy hogyan vált Dániában a szalma - amelynek korábban majdnem a fele felesleges hulladékanyagnak számított - környezetbarát, CO2-semleges energiaforrássá. A könyv fontos útmutató a hazai mezőgazdasági, energetikai gépgyártóknak és fejlesztőknek is.
Könyvajánló a Cser Kiadó jóvoltából

Előszó a magyar kiadáshoz

A szalma mint energiaforrás az első olyan magyarországi kiadvány, amely széles olvasóközönségnek mutatja be azt a két évtizedes, eredményekben gazdag energiapolitikai, energetikusi tevékenységet, amelyet a dán kutatók, mérnökök, vállalkozók végeztek a szalma energetikai hasznosításának területén.

A szalma mint ipari energiaforrás alkalmazása jelentős szelete a megújuló energiák újszerű használatbavételének. A dán energiaminisztérium minden külső kényszer (pl. EU-normatíva) nélkül 1987-ben nemzeti öszszefogást kovácsolt össze annak érdekében, hogy a megújuló energiák fokozottan teret nyerjenek az ország energiafelhasználásában, ezzel csökkentve a globális felmelegedést okozó széndioxid emissziót és az egyéb környezeti ártalmakat. A szalmának a tarlón való elégetését 1989-ben be is tiltották.

A fél Magyarországnyi területű és lakosságú Dánia régóta mintája a magyar mezőgazdáknak. Magyarországon az elmúlt negyed században volt néhány eredményes üzemi kísérlet szalma, kukoricaszár energetikai alkalmazására, szakmai berkekben tucatnyi kiadvány is keletkezett, de a mezőgazdasági melléktermékek energetikai hasznosítása helyett döntően a tűzifa erőművi alkalmazása lett a honi biomasszaprogram gerince.

Holott a 2 millió t/év körüli tűzifa-kitermelés alig fokozható, és a tűzifának háztartási energiahordozóként meglenne a helye, ugyanakkor ennek évente átlagosan négyszerese a szalma- és kukoricaszár-feleslegünk (ez energiaértékben kétszerese a hazai összes energiahordozó-termelésnek), amelyből beszántva a talajba kb. ugyanannyi széndioxid keletkezik, mintha kazántűztérben, például hőszolgáltatásra felhasználva égetnék el.

A szalmának önmagában igen kicsi a trágyaértéke, a kukoricaszárnál ez az érték jobb, de a beszántott felesleg egynegyede a tarló- és gyökérmaradványokkal együtt elegendő lenne efféle talajerő-visszapótlásra.

Napjainkban a dán hőközpontok és szalmaerőművek 1 millió tonna szalmát használnak fel évente és még 2 millió tonna szalmafelesleg-tartalékuk van. A hőt is szolgáltató szalmaerőművek összes villamos teljesítménye 150 MW. A dán energiaminisztérium irányítása alatt tíz intézet működik, amelyek tevékenységi területe a megújuló energiák alkalmazásba vétele. Ez a könyv hasznos olvasmánya lehet a hőközponti, az erőművi, az agroenergetikai, valamint a településgazdálkodási szakembereknek. Új távlatokat mutat a mezőgazdasági termelőknek, hiszen lehetőséget ad, hogy például fele búzaáron lehessen szalmát értékesíteni, ez azonban különösen gondos betakarítási, tárolási kezelési technológiát igényel, viszont igen jó a várható gazdasági hozadéka.

A könyv fontos útmutató a hazai mezőgazdasági, energetikai gépgyártóknak és fejlesztőknek is, hiszen az adaptáció, a licencvásárlás, a fejlesztés lehetőségei mind-mind gazdaságnövekedést elősegítő tényezők.

Végezetül ajánlom ezt a könyvet azoknak a környezetvédelemért tenni kész és érdeklődő olvasóknak, akik hisznek abban, vagy most erősödik meg a hitük, hogy Magyarország sajátos mezőgazdasági kultúrája jelentős mértékben hozzájárulhat egy egészségesebb, emberközelibb és gazdaságos energetikai struktúra meghonosításához.

Zvolenszky István

Terjedelem: 91 oldal
Ár: 2998,-Ft
ISBN szám: 963 9666 10 6
Cser Kiadó