A Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Karának megújult épülete

"A városképi védelem alatt álló külső homlokzat által képviselt, higgadt, századfordulós architektúra építészeti kiegészítésekkel kapott hangsúlyt a bejáratoknál, jelzésszerű kiemelést adva az új, középület funkciónak." A Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Karának megújult épülete Koczor György és csapatának munkája. 

Előzmények

A városközpontban, az egyetem Dugonics téri központi épületének szomszédságában lévő telket és felépítményeit (Szeged, Kálvária sugárút 1.) a Jezsuita Rend 1997-ben kapta vissza, mint korábban elvett egyházi ingatlant. A telken négy, különböző korban felépített épület található, amelyek az állami birtokbavétel után egységesen középiskolaként működtek.

A telek városszerkezeti jelentőségét erősíti az az adottság, hogy a Dugonics tér északi térfala a Dáni J. utcánál, a Kálvária sugárút indulásához képest, mintegy 8 méterrel hátrébb áll, így a telek régi ép. I. jelű épületrésze a Dugonics tér építészeti együttesének aktív részévé válik. Többek között ennek tulajdonítható, hogy a telken a régi ép. I. jelű rész helyi védelmet élvez. A telek három főépülete közül kettő a régi ép. I. és régi ép. II., különböző mértékű emeletráépítésével alakult ki, a régi épület III. az 1960-as években készült.

2003. év első negyedévében a tulajdonos állapotvizsgálati és tanulmányterv elkészítését határozta el, tisztázandó a telek hasznosíthatóságát. A tanulmányterv tárgyát képező ingatlan-újrahasznosítási, feltételezett program a telken további beépítési lehetőséget is kínált - például kollégium, vagy oktatási épület elhelyezésére a régi ép. II . és III. jelű részek mögött, egy új, belső épületszárny létesítésével. A tanulmányterv megállapította, hogy egységes programot feltételezve az új épületrészek üvegtetővel fedett aulával csatlakoztathatóaka meglévő részek belső, oldalfolyosós rendszeréhez.

A földszintek vizsgálata alapján lényeges tervezési feladat volt az eltérő padlószintek lehetőség szerinti azonos magasságra hozása, illetve a megmaradó szintkülönbségek praktikus értelmezése. Ennek megfelelően a régi ép. I. földszintjét a legnagyobb területen ma is meglévő –0,63 m-es szintre rendezték úgy, hogy az udvart is erre a szintre mélyítették. Így egy eddig hiányzó nagy tér alakult ki - a teljes épületmagasságában kialakított üvegfedéssel, valamint az oldalfolyosók árkádosításával.

A földszinti terek megközelítésére eredetileg az utca felől mindössze egy, a Kálvária sugárúti bejárat állt rendelkezésre. Újabb lehetőséget a földszint fölötti födém magassága adott lehetőséget oly módon, hogy a födém alatt az utca felől bővítéssel kibontották a meglévő ablakosztások mellvédfalát. További bejáratok - a pihenő szinten érkezve az épület belső terébe - néhány lépcsővel biztosítják a süllyesztett szintek elérését.

Az új homlokzati bejáratok rangjuknak megfelelő építészeti keretezést kaptak: vizuális felnagyítással érik el a figyelem felkeltését. A régi ép. I. udvarának aulás lefedésével a nagy tér kialakításán túl jelentős változás, hogy a belső oldalfolyosók árkádos, elegáns közlekedő és közösségi térré váltak, továbbá fontos plusz érték, hogy az aulán keresztül ki lehet lépni az udvar megmaradt zöldfelületére is.

A nagy ívű belvárosi ingatlanfejlesztés (a régi és új együttes területe mintegy 5500 m²) elvi építési engedéllyel megerősített lehetősége – miután a Jezsuita Rend a teljes felújításhoz anyagi erővel nem rendelkezett - vonzotta az érdeklődőket. A meglévő épületelemek mentén szeletelhető fejlesztési program végül a sarki, városképileg védett főtömeg vonalában megosztásra került. A sarki, meghatározó épülettömeget és a hozzátartozó telekrészt – a fejlesztési lehetőség ismeretében - megvásárolta az egyetem a Gazdaságtudományi Kar részére.

Tervezési program

Az egyetem által megadott vázlatos tervezési program építészi együttműködéssel, többszöri egyeztetés és értelmezés során jutott el a végleges változathoz.

Az épület átalakítás alapvető szándékai

"Jöjjön létre a Gazdaságtudományi Kar központi helye." Az akkori kari vezetés átmeneti helyen működött, külön a tantermi oktatástól. Jelen épület a kar központi funkcióit hivatott befogadni az oktatás számítógépes laborjaival. A cél az volt, hogy alakuljon ki az épület rangos középület jellege, szemben a szűkös térbeli adottságokkal.

Ennek építészeti eszközei

• A bejáratok számának gyarapítása, többek között a Dugonics tér felőli megnyitás, illetve a figyelemfelkeltés biztosítása érdekében.
• Az eredetinél tágasabb földszinti előterek biztosítása.
• Rendezvényekre is alkalmas aulatér kialakítása, teljes magasságú udvari lefedéssel, és korlátozott kínálatú kávézó kapcsolattal.
• A használók létszámának és az intézmény rangjának megfelelő, tágas közlekedő terek biztosítása.
• Az épület kettős, oktatási és kari igazgatási funkcióinak megfelelő, áttekinthető alaprajz kialakítása.

Az építészeti kialakítás jellemzése

A meglévő Kálvária sugárúti saroképület Dáni utca felőli végfalának vonalában, azaz az SZTE által birtokolt épület határvonaláig kialakított, a belső homlokzatokhoz kapcsolódó, teljes magasságú udvarlefedés biztosítja a meglévő épület funkcionális és alapterületi bővítését. Az üres padlásteret a teljes területen beépítették, födémcserével és az eredeti kontúrok közötti új, acél tetőszerkezettel és fa fedélszerkezettel. A tetőtér beépítésének következtében az épület középmagas kategóriájúvá vált. Az erre vonatkozó tűzrendészeti előírásoknak megfelelően a Dáni J. utcai traktus északi végében, a szerkezeti rend által kínálkozó helyen, új lépcsőházat létesítettek, mely megfelel a füstmentesség követelményeinek.

Az épület aulaterébe látványos, szabadon álló lift-tornyot alakítottak ki. A felvonó a tetőtér beépítés szintje alatt áll meg, tehát a fedett aulatéren belül marad. A programban megfogalmazott igényszint alapján - és nem utolsó sorban azért, hogy oldódjon a fedett udvar nagy magasságú térérzete, illetve a részben tömör falas lezárás (az északi oldalon) - a fedett aulatérben elhelyztek egy lábakon álló, egy emelet + galériás attraktív tömeget. Funkciója: kari tanácsterem + folyóirat olvasó, és hidakkal kapcsolódik az épület közlekedőihez. A továbbiakban ezt csak „kábakő"-ként említjük.

A földszint nyugati szárnyában, az egykori kazánház helyén alakították ki a kávézót, amely úgy az aulatérhez, mint a nyitott légudvarhoz is kapcsolódik. Az aula légudvar felőli lehatárolása üvegfalas, a földszinten üvegezett toló-ajtókkal teremtettek kerti kapcsolatot.

Az aulatér rejtett funkcionális tagolását biztosítja a kábakő által kijelölt intimebb belmagasságú és lágyabb, azaz parketta burkolású térrész. E rész berendezése: beszélgetésre alkalmas mobil ülőbútor. A telek északi társtulajdonosa felé néző aula-lehatárolásban, annak várható légudvara vonalában kútfülke, illetve üvegtégla sávot alakítottak ki, amit merevítő támpillérek jelölnek. Az épület további földszinti részén vannak a hallgatók ügyviteli helyiségei, az I. emeleten a számítógépes laborok, további szintjein pedig a dékánátus és tanszéki helyiségek. A tetőtérben – melynek jobb megközelíthetőségére megfordított irányú, új lépcsőszerkezet készült – jutott hely a gépészet és a technikai személyzet tereire. Az egyes szintek területfelhasználását illetően a funkcionális, elvonulásra alkalmas tércsoportok az utcai traktusokba kerültek.

Az épület kettős arculatot hordoz

A városképi védelem alatt álló külső homlokzat által képviselt, higgadt, századfordulós architektúra építészeti kiegészítésekkel kapott hangsúlyt a bejáratoknál, jelzésszerű kiemelést adva az új, középület funkciónak. A tetőteret a külső tetőkontúrok megtartásával, a belső oldali tetősík hajlásának enyhe megemelésével építették be, ami jól használható, egységes tereket biztosít. A tetőtéri helyiségek ablakai a külső oldalakon igazodnak a meglévő ablaktengelyekhez. Többségében síkbeli tetőablakok, viszont a sarokrizalitoknál, a meglehetősen magas, egykori üres attika falakat felhasználva, függőleges síkú ablakokat építettek be.

A belső homlokzat finom tagozati részletképzést és színezést kapott, a századforduló építészeti emlékét idézve, és keretet adva a benne elhelyezett kábakőnek, mely „vendégtömeg" a mai az építési kor hangulatát mutatja az új térben. Az épület belső udvarában az egykori jellegtelen, tagolatlan homlokzat a vizuális térérzékelést javító párkányosztást kapott a földszint, illetve a II. emelet fölött, mely a külső homlokzati tagolást idézi. A jelzett szándék további segítése érdekében a nyugati és keleti oldal III. emeleti, talpig kibontott ablakaiban osztópilléreket helyeztek el, amelyek lőrés-szerű nyílásokat eredményeznek, és a II. emeleti párkány fölött, eltérő homlokzati karakterükkel javítják a vizuális térhatást.

Koczor György