A Szentháromság téri zöldterületek megújítása – A Deichler Jakab Stúdió és az Újirány Csoport pályaműve

Az I. kerületi Önkormányzat márciusban írta ki azt a pályázatot, amely a Mátyás-templom körül elterülő parkos területet revitalizálná. A nyílt tervpályázaton megvételt nyert a Deichler Jakab Stúdió és az Újirány Csoport közös pályaműve, mely egy almafa raszterrel teremtene békés szigetet a Budai Várnegyedben.

A Szentháromság tér, a Budai vár egyik legkitüntetettebb találkozóhelye, egy olyan tér, amely évszázadok óta a hatalmi és egyházi reprezentáció szerepét tölti be a város életében. Fontos számunkra, hogy a hagyományok megőrzése mellett a helyi közösségek használói perspektíváját is szem előtt tartsuk, tervünk e kettős szándék megfogalmazását tűzte ki célul.

A Szentháromság tér építészeti telítettsége miatt a park rendezéséhez minél egyszerűbb, egyértelműbb eszközöket kerestünk. Két egymással összefüggő elemet hoztunk létre: egy raszteren elhelyezkedő almafákból álló tömeget és a területet körülölelő mészkő keretet.

Az almafalraszter térfala, a növényzet folyamatosan változó tulajdonságát használva, bizonytalan vonallal idézi meg az elmúlt idők beépítési rétegeit. Mind a helyiek, mind a turisták által szabadon használható árnyékos zöldterület nyugodt szigetet képez a sűrűn beépített területen, ahol a pihenés, kikapcsolódás mellett különböző méretű rendezvények is helyet kaphatnak. A használat sokszínűsége mellett lényeges szempont, hogy a terület térfalainak definiálása által a környező épületek léptéke is jobban érezhetővé válik, illetve a zöldterület nagyban hozzájárul környezetében a megfelelő mikroklíma fenntartásához.

A zöld tömeg határán kialakított, helyenként kiszélesedő mészkőkeret magába foglalja a funkcionális egységeket. Alapvető célunk, hogy ne konkuráljon a műemléki környezettel, annak alárendeltje, a terület katalizátora legyen. A park szigorú geometrikus szerkesztése feloldódik, a keret felszakadozik a Budai várhegyoldal természetes közege felé, integrálva a meglévő erdős növényzetet. A keret feladata a lehatárolás, miközben kapcsolatot teremt a közvetlen környezetével, így mosva el a telek jelenlegi éles határait.

Beépítési koncepció
Az archív térképeket egymásra vetítve sűrűsödés rajzolódik ki a tervezési területen. Azonban a világháború pusztítása óta a telek hiányként értelmezhető Budai vár szövetében. Ezt a lyukat, ürességet tölti be a tervezett faraszter, mely a növényzet változó természetével követi le az egykori bizonytalan határvonalat.

A környéket behálózza a várra jellemző sikátorszerű, átsurranó egérutak rendszere. A Tárnok utca felől ilyen a Balta köz is, mely a park sarkához csatlakozik. Ennek meghosszabbításával a hegyoldal felőli játszótér jobban bevonódik a térhasználatba, illetve a parknak egy hátsó bejáratot biztosít. A Reimholcz Péter által tervezett lakóépülethez nem hozzátapadunk, hanem attól eltartva utcai homlokzatként értelmezzük a tűzfalat.

Építészeti és tájépítészeti koncepció

Mészkőcsík keretezés
A sűrűn beépített környezetben, ahol szinte minden privát, zárt térként jelenik meg, a valós közpark igazi kincsnek számíthat. A koncepció alapja, hogy a park minden része a közt szolgálja. Szimbolikus tartalommal bír ez. A műemlékek bekeretezettsége ennélfogva itt is megjelenik: a ’köz területe, a szabad tér’, amit szabadon lehet használni, mint érték tűnik fel a műemléki értékekhez hasonlóan.

Tervezett mészkő keret
A tér építészeti telítettsége miatt a park rendezésénél egy olyan objektum megtervezésére vállalkoztunk, amely a maga egyszerűségével keretbe foglalja a parkot, miközben elmossa a határokat, feloldja a jelenlegi térhasználati feszültségeket. A mostani park szintkülönbségekkel határokat képez, így nehezítve a burkolt tér és a zöldterület szerves kapcsolatát. Az említett téren megjelenő mészkőcsík keretezés inspirálta sáv foglalja magába a parkot és a teret kiszolgáló funkciókat, mint jegypénztár, leülős lépcső, barlanglejáró, pihenőkert, könyvkölcsönző és bisztró pavilonja.

Térhatárok
A keret négy „homlokzata" és ezáltal a „belső" tér minden irányba más minőségű egyedi köztérkapcsolatot hoz létre. A Mátyás-templom és a Halászbástya irányában egy pihenőlépcsős térrel kapcsolódik a jelenlegi térhez. A mészkősáv az utca felől szigorú geometriával zár. A terep szintbehozása mindazonáltal szervesebb kapcsolatot eredményez a parkkal a Tárnok utca felőli megérkezésnek. Itt a faraszter teremt tömegi lehatárolást, ráerősítve az utca jellegére. A tervezett köz felől a mészkősáv eltartással kíséri végig a meglévő falat. A negyedik homlokzat a hegyoldal természetes növényzetére reagál. A jegypénztár tömegét visszahúzva helyzetbe kerül, láthatóvá válik a Halászbástya, így idézve meg annak egykori szabad beépítését.

A Szentháromság tér felőli sarok éles határt képez. A Tárnok utca felől az új köz tölcsérszerű megnyitással vonzza be a látogatókat a park világába. A játszótér megközelíthetősége is egyértelműbbé és egyszerűbbé válik a két feltárási irány által.

Pavilon
A rendezett kert és a természet erejének metszéspontjában található a pavilon. Két részből áll: egy zárt funkcionális egységből, ahol helyet kap a bisztró előkészítő tere, a mosdók és raktár, illetve egy szabadon használható, fedett nyitott térből, mely a környező park részét képezi. A fogyasztás nem kötelező része a parki létnek. Az erdei aljnövényzettel ellátott fás, árnyékos területen piknikasztalok, padok és mobiliák szolgálják a megpihenés terét.

Természet
A várszoknyát sűrű növényzet, sok fa borítja. A természet elemi erővel tör fel a bevehetetlen rézsűkön és ezt az erőt kívántuk háborítatlanul tovább engedni a konstruált parkba is. A szigorú keret a hegyoldal felé feltöredezik, a meglévő hatalmas fák és a meglévő rézsű ennek okán szinte háborítatlanul tör bele a rendezett kertbe.

Növényzet
Az almafa raszter többlet jelentéstartalmával jelöli ki azt a békés szigetet a várban, ahol az almafák alatt lehet megpihenni, úgy, mint egy édenkertben. Az almafák fehér virágzása ünnep is egyben.  A Köz felé az almáskertet egy sávban a virágoskert határolja. A virágos kert és a hozzárendelt kőpad együtt hozza létre azt a publikus teret, mely egy elvonulás lehetőségét is magában hordozza. Az almáskert mellet a meglévő, nagy fák árnyékosabbá teszik a park ezen részét, ezért ide olyan évelők kerülnek, amelyek a természetben is az erdei aljnövényzet részei. A növények egy része örökzöld, így ezek a felületek télen nem válnak kopárrá.

Anyaghasználat

Mészkő
Az anyagválasztásunkat az a szemlélet határozta meg, hogy a történeti korok hagyományait folytatva akartunk illeszkedni a környezethez. A téren lévő emlékeket kijelölő vékony mészkőcsíkok inspirálták az általunk lehelyezett kiszélesedett mészkőkeretet is. Úgy érezzük, a jelenlegi pavilon könnyűszerkezetes rendszere és annak anyaghasználata leesik a park, illetve a tér világról, nem illeszkedik annak határozott rendszerébe. Ezek a szempontok vezettek a mészkőtömb megformálásához. A tervezett mészkőszalag tagadja az esetlegességet, határozottan öleli körbe a Szentháromság tér parkját.

Burkolt felületek
A mészkőcsík és a mészkő kerete között ugyanaz a felezett, nagykockakő burkolat jelenik meg, mint a tér többi részén. A kereten belül, a parkban, a járófelületeket fehér, dolomit zúzottkő burkolat adja. Ezek a felületek kanyarognak, szinte keverednek egyik oldalról a gyepfelülettel, másik oldalt az árnyéki évelőkkel, amelyek szigetszerűen jelennek meg a burkolatban, elmosva az éles határokat.

Deichler Jakab Stúdió és Újirány Csoport
 

Szerk.: Pleskovics Viola