A térkővel leburkolt ország

Hazánkban a rendezett főtér szimbólumává vált a díszburkolat, amely komoly hatással lett a kerttulajdonosokra is és mindenhol elszaporodott a térkövezés. Pedig a nyári kánikulában, vagy az özönvíz szerű esőzéseknél a térkő durván visszaüt. Bán Dávid írása.

„Ha nyáron majd ide lejönnek, nem kell bajlódniuk a fűnyírással, csak kifekszenek a napra és élvezik a nyaralást” – mondta nemrégiben sugárzó optimizmussal egy balatoni kisház kertjét magasztaló ingatlanközvetítő jelen sorok írójának. Illedelmesen megköszöntük és menekülve távoztunk, a fa nélküli, jóformán teljes egészében térkővel borított kertecskéből. Előre láttuk a forró napon a perzselő burkolatot, az árnyék és az alulról jövő zöldfelület adta enyhülés teljes hiányát. Keresgélve a hirdetések között az is kiderült, hogy ingatlanosunk hozzáállása nem is tűnt annyira extrémnek, nyüzsögnek az ehhez hasonló „vonzó” ígéretek. Végül megtaláltuk a nekünk való idilli kertet, ahol azért ősszel gondos további faültetésbe is kezdtünk, amikor átszólt, amúgy igen kedves új szomszédunk, hogy „jaj, én hogy utálom a fákat, a tuják kivételével kivágnám az összest”. Kertjében, ha nem is térkő, de legalább fű uralkodik, szegélyezve néhány árválkodó tujával. Fa egy szál sem.

Egy apró betekintés kis-Magyarországba, ahol hamar kiderül, hogy egyre jobban hadilábon állunk a zöldfelületekkel. Ízlésünkbe úgy tűnik, erőteljesen beleszól a felülről jövő, ha úgy tetszik magas kultúrának nevezett modell, amit a mindennapi halandó sorra kap a médiában. Az egyik irányból azt látjuk, hogy minden komolyabb felújítás fakivágással indul, majd a megújítás után eredmény zöld hatása általában kétséges, avagy a másik oldal nehezményezi, hogy a minden fát konokul védő elszánt hippik gátolják a fejlesztéseket.

Igazságot tenni nem tudunk és nem is akarunk, csak a kritikai gondolkodás horizontját szeretnénk egy kicsit kiterjeszteni. Hiszen most zárult le Európa történetének egyik – ha nem a – legmelegebb júniusa, amikor is az átlaghőmérséklet nagyjából 2 fokkal volt magasabb az ilyenkor megszokottnál. Első blikkre nem tűnik magas számnak, bár mindenki már az elviselhetetlen trópusi hőségre panaszkodott, de számos klímakutató már évtizedekkel ezelőtt megpendítette, hogy a Föld jelenlegi klímájának néhány fokos emelkedése kiszámíthatatlan következményekkel jár. Eredetileg 2 fokos emelkedésben határozták meg azt a klímacélt, amit nem szabadna az emberiségnek átlépnie, mivel az azon túli változásokat a jelen ismeretek szerint prognosztizálni sem lehet. Ezzel szemben a tavalyi párizsi klíma csúcson már 1,5 fokra próbálnák leszorítani ezt a maximált változást, aminek elérésére nem csak újra kell gondolnunk a teljes energiatermelésünket – egyes médiumok persze máris azzal fenyegetnek, hogy Brüsszel hatalmas energia áremelést kényszerítene a magyar háztartások számára a klímacélok elérése érdekében –, de a fogyasztási és építkezési szokásainkat is. „A 2 fokos melegedés 1,5 fokra való limitálása nagyon gyors változtatásokat igényel az energiatermelés, közlekedés, építőipar, mezőgazdaság és ipar területein.” – írja az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) tavaly októberi jelentése.

Sokan legyintenek, hogy nincs összefüggés az éghajlat és az emberi tevékenység között, mások szkeptikusan vonogatják a vállukat, hogy egy személyben úgy is kevesek vagyunk a változtatáshoz. Ezzel szemben nagyon elégedettel vagyunk, hogy polgármesterünk és helyi parlamenti képviselőnk végre egy szép, rendezett teret, vagy csodásan lekövezett sétányt ad át településünknek, amit beterít a díszburkokat, a térkő, jó esetben belerejtve egy kis zöld felületet, de azt is csak mutatóban. És valóban, az országban az elmúlt bő másfél évtizedben igencsak megszaladt a térkő, ami idővel a rendezettség szinonimája lett, a gyártók fürdenek a településekről áramló – főleg uniós támogatásokból megvalósuló – megrendelésekben, épül, szépül kis hazánk. A rendezettség ezen érzete azután érezhetően átszivárgott a mindennapi felhasználók ízlésvilágába is, aki teheti, díszkövekkel kezdi burkolni kertjének egy részét, legalább az autóbeállót, vagy a gyalogos útvonalakat, majd idővel teljesen átveszi az uralmat. A térkövezés egyfajta össznépi szenvedéllyé vált, lassan el is feledkezünk arról, hogy mi lenne eredeti funkciója, szerepe, idővel kiszorít minden mást kertünkből.

Az esztétika és a rendezettség mércéje szubjektív, azzal nem illik vitatkozni. Azon azonban érdemes elgondolkozni, hogy a lassan mindent eluraló térkő és az általa kiszoruló zöld felületek milyen hatással vannak (szubjektív) hőérzetünkre és környezetünk (objektív) melegedésére. A forró, már-már kibírhatatlan trópusi napok egyik kedvelt témája volt, hogy hova bújjon a meleg elől az ember, főleg a nagyvárosban. Szerencsés esetben találunk zöld parkok árnyat nyújtó, még megmaradt korosabb fákkal, vagy be kell érnünk valami leburkolt köztérrel és az azon virító csenevész csemetékkel, aminek pozitív hatásait jó esetben majd unokáink élvezhetik – bár sok kertészmérnök vitatja, hogy a jelenlegi faültetési tendenciákból belátható időn belül komoly árnyat nyújtó lombkorona fejlődne. Ez utóbbi példáját mutatja az ezredfordulón átadott Millenáris Park és az akkor oda ültetett faállomány, ami mind a mai napig nem tudott úgy megerősödni, hogy élvezhető, érezhető árnyat nyújtson. A rendezés címszóval kivágott fák lombkorona átmérőjét még jó ideig nem fogják pótolni az akár igen nagy számban történő új ültetések. A fapótlás lényegesen több mint egy egyszerű matematikai művelet.



Amivel azonban gyorsabb eredményt lehetne elérni, de nem tesszük, az a felszínek burkolásának újragondolása. Ami persze nem azt jelenti, hogy mindenhol hagyjunk fel a tartós burkolással és füvesítsük be az összes járófelületet, de legalább annyit, hogy térjünk vissza oda, hogy amit nem muszáj, ne kövezzünk le. Hagyjunk nagyobb teret a zöldnek, a fűnek, a virágoknak, a jövendőbeli fáknak. Ez pedig nem csak esztétikai kérdés, hanem mérhetően segít a hőmérséklet moderálásában is. Egy okostelefonra szerelt egyszerű hőkamerával végigjárva a várost – ahogy azt tették nemrég egy hírportál újságírói – hamar beláthatjuk, hogy drasztikusak a különbségek a különböző felületek között. Az, hogy a házak a falakból mekkora mértékben ontják a hőt, alapvetően adott – hőszigetelés nélkül akár a 70 fokot is elérhetik egy forróbb nyári napon –, igen drágán alkalmazható új technológiákkal lehetne a helyzeten némileg segíteni, vagy elgondolkozni Bojár Iván András sok vitát kavart gondolatmenetén, hogy az építész akkor teszi a legjobbat a bolygónknak, ha nem épít.

Ezért inkább nézzünk a lábunk elé: a 30-35 fokos napi kánikulában a városban jóformán minden fűt minket, egyedül a zöld- és a vízfelület ad némi enyhülést. Egy térkővel burkolt járda árnyékban akár 42 fokos is lehet, míg a tűző napon ugyanez a felület bőven 50 fok fölötti hőmérséklettel süti a talpunkat – és a kutyák tappancsát. Ugyanott egy közepes méretű fa lombkoronája már akár bő 20 fokkal kevesebbet mutat, és kevésbé sugározza a hőt, mint a burkolat. Ha a felszínt pedig fű borítja, az kánikulában is kellemesebb érzetet ad: a napsütötte fű hőmérséklete is pár fokkal alatta van a levegőben mértével, de árnyékban akár 10-15 fokkal hűsebbet kapunk. Mindez tovább javítható, ha vízfelülettel is sikerül kombinálni. Budapest szívében ott folyik végig a Duna, ami egy kánikulai napon sem melegszik fel nagyon 20 fok fölé és hatalmas felületével jelentősen tud javítani a környezetének hőérzetén. A város nagy része azonban szorosan beépített házsorokból és burkolt utakból, járdákból áll, ahol még mindig égetően hiányoznak a lehető legnagyobb zöld- és vízfelületek. A burkolás azonban sok esetben parkjainkat sem kíméli, térkövezett sétautak tömkelege hálózza be pihenőhelyeinket azzal a kissé idejétmúlt elgondolással, hogy a polgár csak szépen korzózzon a számára kijelölt sétányon és onnan szemlélje a rendezett gyepet. Pozitív példaként álljon itt a közel negyedszázada folyamatosan fejlődő Graphisoft Park, ahol a parkolók felszín alá vezetésével a területen hatalmas zöldfelületek uralkodnak, amelyekben csak a lényeges helyen és szélességben futnak kövezett gyalogutak, utcácskák. A megfelelő fásítás pedig jól árnyékolja az irodaházak hatalmas üvegfelületeit.



A túlzott burkolás ellen szól a rövid idő alatt lehulló hatalmas mennyiségű csapadék elvezetése, kezelése. Az újszerű időjárási jelenség már itthon sem ismeretlen, szintén uralta a júniusi híreket. A zöldtetők kapcsán írtunk arról, hogy a leterhelt csatornahálózat már csak nagyon szűk mértékben bővíthető, a csatornák áteresztő képessége korlátozott, nem egyszer képtelen a rendszer elvezetni a csapadékot, ezzel komoly károkat és fennakadást okozva. Erre nyújthatnak maximális megoldást a zöldfelületek, a gondosan megtervezett és telepített növényállomány, akár a járdaszinten, vagy a városok limitáltabb szabad területei miatt akár a háztetőkön is zöldtető formájában. Hiszen, mint ahogy azt Sebastião Salgado, a világ problémáira, környezeti kihívásaira érzékeny brazil fotóművész – az erdőirtások és az ezáltal felgyorsuló talajerózió kapcsán – érzékletesen megfogalmazta: ha kopasz fővel állunk a zuhany alá, akkor kilépve fejünk szinte azonnal megszárad, mert a víz minden irányban lepereg róla, de ha dús frizuránkkal történik mindez, akkor hosszú ideig száríthatjuk, hajunknak akkora a vízmegtartó képessége. Valahogy így vagyunk a zöldfelületekkel is. Így a balatoni kiskertünkben inkább élvezem az eső utáni kellemesen nedves füvet, mint az intenzív gőzölgéssel azonnal megszáradó és ismét izzóvá forrósodó díszburkolatot.

Bán Dávid