A városi legenda szerint a francia trappista szerzetesek a minimalista divattervező, Calvin Klein new york-i divatüzletében bolyongva jutottak arra az elhatározásra, hogy a bolt építészére bízzák Csehországban építendő új kolostoruk megtervezését. A valóság azonban az, hogy a ciszterci rend szigorúbb ágának apátja az építész John Pawson “Minimum” című könyvében látta meg a Calvin Klein üzletről készült képeket. A francia szerzetes párhuzamot vélt felfedezni az építész tervezői filozófiája és saját, a ciszterci rend számára Szent Benedek regulája által szigorúan meghatározott leegyszerűsített, puritán életmódja között.
A népszerű angol építész Calvin Klein számára tervezett üzletei (New York, Párizs és Szöul) mellett hírességek számára épített elegáns minimál házai és lakásai által került reflektorfénybe. Meglepő tehát a választás. Pawson, aki azonban lelkesen fogadta a megbízást, a feladatot egy cseh építész által ajánlott tervezési díj feléért elvállalta. Állítja, hogy az egyszerűség, használhatóság és a gazdaságosság ciszterci elve nagyonis aktuális. A szabályokban meghatározott, hagyományos ciszterci építkezés nagy hangsúlyt fektet az építőanyagok és technikák egyszerűségére de a minőségi kivitelezésre is. A természetes fény drámaisága, annak szerepeltetése hagyományosan minden ciszterci kolostorban szerepet játszik.
A szerzetesek e többszáz éves szabályok mellett szokatlanul hosszú és részletes listával álltak elő az építész megbízásakor. A padló ne legyen kőből, hisz folyton térdepelni fognak rakta. Az ajtók csendben záródjanak és soha ne csapódjanak be. A dormitóriumban mindenkinek függönnyel elzárható hálófülkéje legyen, a szerzetesek számának körülbelül negyedét kitevő horkolókat külön részlegben elhelyezve. A leírás minden apró részletre kiterjedt. Pawson a tervezés alatt rengeteg időt töltött a francia Sept-Font kolostorban, ahol megismerte a szerzetesek életmódját, ami a csenden és az osztozáson alapul. Pawson épületei, így saját londoni háza is hasonlóan spártai és puritán, mint a ciszterci rendházak. A kolostort is otthonnak építette: a szerzetesek végleges otthonának, amelyet többé nem hagynak el.
A 2001-ben elkezdett építkezés egy négyzetes udvar köré szervezett, régóta üresen álló barokk udvarház, annak szárnyépületei és az ezekhez tartozó majorsági épületcsoport felújításával kezdődött. Pawson elve az volt, hogy az adott barokk és az új épületrészeket szemmellátható különbözőségükben állíitsa egymás mellé, de megszüntesse a teljesen eltérő stílusú és funkciójú épületek közötti potenciális feszültséget. Az építész terve kevéssé alakít a meglévő épületeken, az udvart pedig meghagyja érintetlenül. Az udvarház alsó szintjén helyezi el az irodákat, fent pedig a noviciátus helyiségeit, vendégszobákat, a zuhanyzókat valamint az oktatótermeket. A rendház többi része egyszintes: így minden közösségi helyiség a lehető legegyszerűbben elérhető. A déli szárnyban kap helyet a dormitórium, a refektórium és a konyha. A keleti épületrész fogadja be a szkriptóriumot, a káptalantermet, a keresztelőhelyiséget, a sekrestyét, a betegszobát és a mosodát. Egy különálló kisebb új épületben helyezi el a laikusok és a zarándokok szálláshelyét. Az északi oldalon álló pajtát lebontja, hogy helyet adjon a teljesen új templomnak. A templom elegánsan elnyújtott téglalap alaprajzú, félköríves apszis lezárással. Belterében ablak nem látszik – a fény keskeny nyílásokon és két felülvilágító-dobozon keresztül, napszaknak megfelelően megtervezett sugárúton jut a térbe. A felülvilágítókban lámpákat is elhelyeztek az esti időszakokra. Mivel a templomot nemcsak a barátok, de zarándokok és más látogatók is használják, Pawson – a hagyomány szerint – kettéválasztotta a megközelítési útvonalakat. A szerzetesek közvetlenül a rendházból, a vendégek a szálláshely irányából vezető útvonalon lépnek be a szórt fényű térbe. Az oltár térszakasza emelt síkra került, így a szertartás itt folytatott része a templomhajóból is jól látható. Az oltár mögött újabb síkváltást tervezett az építész, a padló lesüllyesztésével azt a hatást kiváltva, mintha az oltár a hátulról beáramló fényben lebegne. Az oltár mögött lépcső vezet le a temetőbe. Az egyszerű mészvakolat és a gondosan megtervezett fényjáték a templom belterét egyszerre teszi sugárzóvá és visszafogottá.
Pawson, aki belsőépítészettel is foglalkozik, a belső részleteket és a bútorozást is meghatározta. Mindezt az egyszerűség nevében. A bútorok fából, a padlóborítás betonsimítással, a falak pedig sima vakolattal, leegyszerűsített anyagkezeléssel készültek. A természet közelségét, az idő és az évszakok múlását a fény játéka és az egész épületben rendre megjelenő táj látványa is hangsúlyozza. A rendházi részen sok az egyszerű üvegtábla, melyeken keresztül a kerengőben a belső udvarra, és néhány pillantás erejéig a környező természetre, a fenyvesekre is rálátni.
A rendházépítés gyakorlati és pénzügyi részét az anyakolostor, a francia Sept-Font szerzetesei Bohémia és Franciaország között ingajáratban intézték. Az építőanyagok nagy részét donációk révén kapták, és a munkákban maguk a trappista barátok is tevékenyen részt vettek. A novy dvur-i kolostorban a szerzetesek mustárt készítenek, és ennek eladásából próbálják továbbra is fenntartani magukat.
A novy dvur-i kolostor az első újonnanépült rendház a 21. században, és a hatodik új ciszterci épület egészen 1900-ra visszamenőleg az egész világon.
A kolostort 2004. augusztus végén szentelték fel és ekkor volt utoljára szabadon látogatható a laikusok által.
szöveg: Plótár Fatime
Novy Dvur kolostor (2004)
bővítés és felújítás John Pawson tervei alapján
Csehország