Az elképzelés röviden:
A Torino főterére és az UIA kongresszus végeztével áthelyezendő (még nem eldöntött helyre) tervezett munkánk az idő és a hely adta impulzusokra reagált.
Torino főtere nyílvánvalóan egy vibráló helyszín éjjel nappal.
A programban elvárt kikapcsolódásra, elmélkedésre kávézásra kijelölt pavilonnak ezzel a nyüzsgő térrel kell „szemben” állnia és emellett olyan építészeti értéket nyújtani amit be tud fogadni a történelmi környezet. Vállalhatóan bemutatható hosszabb távon „szinte bárhol”, tehát nem egy- két hetes performance jegyében készül.
A Tisztás
Sűrűből, a zaklatottból a levegőre, fényre...
Nem akar irányítani, nem akar vezetni...
Mutatja magát, helyet kínál a megnyugvásra, elmélkedésre...
Formálását tekintve egy négyzet alapú kubus, határozatlan vibráló síkokkal, amelyből a kör-teresedés vezet el sugár irányban a három fő funkcióhoz.
a három alkotóelem:
A környezettel való összefonódás erősítésére, gördíthető ülőkéket húzhatnak ki a deck alól az arra járók, hogy megpihenjenek és gyönyörködjenek a főtérben kedvük szerint. Így rájátszva a kongresszus főcímére (közvetítő építészet) összefonódnak az új elemmel és tovább viszik hírét.
Stáblista:
Építészet: Konrád Péter, Helfrich Gábor, (Helfrich és Konrád Építésziroda)
Weinber Anita (Werk Stúdió)
Látványterv: Holló Hunor