A valóság laboratóriuma – mi vajon merre tartunk?
Mit tehetnek a divattervezők a Föld jövőéért? Tokióban, a 21-21 Design Sight tavaszi kiállításán megismerhettük Li Edelkoort szerint a világot, a galéria téli tárlata pedig a japán divatfejedelem, Issey Miyake jövőképét villantotta fel, amelyet az origamit idéző formavilágú, környezetbarát eljárásokkal, hazai üzemekben készült új kollekciója fémjelzett.
"A dizájner feladata, hogy folyamatosan kutassa, hogyan lehet egy ötletet megélhető valósággá tenni." (Issey Miyake)
A Pleats Please és az A-POC - a kilencvenes évek korszakalkotó divatmárkái - után több mint egy évtizeddel Issey Miyake ismét saját kollekciót tervezett, amit december elején, a 21_21 Design Sight galéria kiállításán mutatott be. A hetvenkét éves Miyake a japán divattervezés legjelentősebb alakja, élő legenda, akit azonban Magyarországon jobbára csak szakmai körben ismernek. Eredetileg grafikusként végzett a Tama Művészeti Egyetemen, a divatszakmát később, Párizsban és New Yorkban tanulta ki. A hetvenes években stúdiót alapított Tokióban, ahonnan először Európát hódította meg, majd a nyolcvanas években az amerikai piacot is. Az Issey Miyake márka népszerűsége töretlen, de az elmúlt évtizedben a stúdiót már nem a mester, hanem Dai Fujiwara vezette.
Miyake munkásságát a csúcstechnológia kreatív használata jellemzi. Legismertebb munkája a már közel két évtizedes, plisszírozott, hőkezelt poliészteranyagból készülő Pleats Please sorozat. Az anyagot a ruha két-háromszoros méretében kiszabják, összevarrják, majd két réteg karton közé szorítva összehajtogatják és végül nyomás alatt hőkezelik - ezzel egyszerre alakítva ki az anyag textúráját és a ruha végleges alakját. Miyake következő - ma már nem gyártott - kollekciója, az A-POC (a név az a piece of cloth, vagyis egy darab anyag rövidítése) is forradalmian új ötletre alapult: az egyes darabok egy különleges technikával szőtt, csőszerű textilből kivágva, varrás nélkül készültek. Ha a vásárló megunta a ruhát, egy olló segítségével átszabhatta azt, megrövidítve az ujjat, vagy mélyebbre vágva a nyakkivágást.
A legújabb kollekció az 123.5 nevet viseli és az origami, vagyis a japán papírhajtogatás elvein alapszik. A számok arra utalnak, hogy minden ruha egy darab anyagból készül, amit kétdimenziós formára hajtogatnak, majd térben kibontva viselnek. Az ötös szám a ruhát viselő emberre vonatkozik, aki egy új dimenzióval gazdagítja a tervező munkáját. Az 123.5 kollekció azonban nem csak egy látványos, szórakoztató matematikai játék, hanem a tervezői felelősségvállalás és környezettudatos gondolkodás elegáns példája, és egyben kísérlet a japán textilipar újraélesztésére is.
A kollekció ötlete akkor született meg, amikor Miyake elolvasta Takafumi Matsui asztrofizikus Wareware wa Doko e Ikunoka? (Mi vajon merre tartunk?) című könyvét. A könyv hatására kezdett el azon gondolkozni, hogy divattervezőként mit tehet a Föld és az emberi élet jövőjéért. Az Issey Miyake kollekciók anyaga általában poliészter, mivel az hőkezelve örökre megőrzi a gyűrés, hajtogatás alakját. A poliészter azonban petróleumszármazék, vagyis meg nem újuló energiaforrásból készül, így pusztítja a környezetet. Az 123.5 kollekcióhoz Miyake olyan anyagot keresett, amely kevésbé káros hatású. Japán egyébként igen kevés természeti erőforrással rendelkezik, így az energiatakarékosság és az alapanyagok újrahasznosítása egyre nagyobb jelentőségű lesz az ország számára.
Az új kollekció létrehozására Miyake külön kutatócsoportot szervezett, Reality Lab néven. A kiállításon megtekinthető a két és fél éves kutatás eredményeként létrejött, tizenhat darabos kollekció és a fejlesztés, gyártás lépéseit bemutató film is. Az alapanyagot a Teijin cég állítja elő, munkaruhák és műanyag palackok újrahasznosításával. A cég saját fejlesztésű technológiával dolgozik - megőrli, kifehéríti, majd molekuláris szintre lebontva jó minőségű fonallá dolgozza fel ezeket a kiselejtezett poliészter-termékeket. A fonalat egy másik japán cég szövi meg, majd a szövetet egy harmadik festi mélyfeketére. Mivel egy teljesen új alapokra épülő kollekcióról volt szó, mindhárom cég aktívan részt vett a fejlesztési folyamatban is. Az első anyagminták merevek, kemények voltak, tapintásra durvák és a viselésük közben keletkező, súrlódó hang sem volt kellemes. Több mint kétéves munka eredményeként sikerült olyan textilt létrehozni, amely megfelelt a tervező elképzeléseinek. A kész, méretre szabott anyagot kézzel formára hajtják és levasalják, majd a hajtásokat hőprésben rögzítik. Végül az összehajtott, sík felületre egy réteg arany vagy ezüst fólia is kerül, ami a hajtások mentén, a térben szétnyitott ruha más-más pontján csillan fel. Az 123.5 kollekció jelenleg a Tokujin Yoshioka által tervezett új tokiói butikban, valamint Londonban, Párizsban és Zürichben kapható. A kísérletek melléktermékeként létrejött egy durvább, vastagabb textil is, amely alkalmas a hagyományos japán papírlámpákhoz hasonló, de merevítést nem igénylő búrák készítésére. A kiállításon ezek a lámpák is megtekinthetőek, de sajnos egyelőre még nem kerültek kereskedelmi forgalomba.
A magas bérköltségek miatt a japán textilgyártás mára már szinte teljesen megszűnt, illetve a szomszédos, olcsóbb ázsiai országokba költözött. Az árverseny miatt a divatházak is Kínában és Vietnamban dolgoztatnak. Ezzel azonban a gyárakban, műhelyekben felhalmozott tudás, anyagismeret és a japán tárgykultúrára jellemző, precíz részletképzés is kiveszőben van.
A Reality Lab című kiállítás egyik erőssége, hogy a divatkollekciót az inspirációul szolgáló tudományos eredményekkel és a gyártás-fejlesztés lépéseivel együtt mutatja be. Takafumi Matsui asztrofizikus szövegrészleteit Katsumi Asaba grafikusművész illusztrálta, meteoritokról készült fényképnagyításokkal. Jun Mitani matematikusprofesszor, aki együttműködött a tervezőcsapattal a ruhák hajtogatási mintájának kialakításán, a kiállításon szokatlan geometriájú origami modelleket mutat be. Hiroshi Iwasaki fotóművész pedig egy új, az élelmiszeriparban és a gyógyászatban használt japán találmány művészeti lehetőségeit fedezte fel. A pozitív jövőképet sugalló kiállítás sikeresen ötvözi a tárgykészítés kézműves hagyományait a mai csúcstechnológia vívmányaival és egyben bizonyítja a Made in Japan márka életképességét. A Reality Lab kiállítás 2010. november 16-ától december 26-ig volt látható a 21_21 Design Sight galériában, Tokióban.
Kurátor: Issey MIYAKE
Művészeti vezető: Katsumi ASABA
Installáció: Noriko KAWAKAMI
Világítás: Haruki KAITO
Kapcsolódó cikk:
Li Edelkoort szerint a világ - a 21_21 Design Sight galéria tavaszi tárlata
A Miyake-hadművelet - beszámoló az éves Issey Miyake vásárról
