A válság és az építészek

”Ha visszagondolunk az előző évekre, kicsit illuzórikus állapotok voltak.” A munka-jaj fókusztémában Wéber Józsefet, a Wéber Építésziroda vezetőjét kérdeztük a gazdasági világválságról és az építészet helyzetéről.

Építészfórum: Hogy érinti Önöket a gazdasági válság? Visszamondtak-e megbízásokat, számítanak-e erre?

Wéber József: Kellemetlenül érint minket is, mint mindenkit. Munkát nem mondtak vissza, de felfüggesztésre már sor került. Minden tolódik. A beruházási szándékok hamvába hulltak.

ÉF.: Hogyan lehet túlélni ezt az évet? Készülnek valahogyan az elkövetkezendő nehéz időszakra? Lehet erre egyáltalán felkészülni?

W.J.: Nem lehet. Az ember azért próbálkozik. Jól lehet mérni, hogy az országos pályázatokon most sokkal többen indulnak. Azt gondolom, hogy mint egy hőmérő jelzi, hogy nagyobb a részvétel, mindenkinek több ideje lett arra, hogy pályázzon. Persze ez nem tudja pótolni a munkaszerződéseket.

ÉF: Mire számít, meddig tart a válság. Átnyúlik-e a 2010-es évre?

W.J.: Erre nagyon nehéz válaszolni. Nem csak a mi szakmánk, hanem a többi gazdasági szereplő is érzi a válságot. Ha visszagondolunk az előző évekre, kicsit illuzórikus állapotok voltak. Pillanatnyilag az építőipari vállalkozások készen állnak a munkára, akár rögtön meg tudják kezdeni a munkát. Ha nem változik a gazdasági helyzet, akkor nagyobb lesz a baj.

ÉF: A politika, várospolitika szintjén szükség lenne-e valamilyen beavatkozásra, esetleg szabályok módosítására?

W.J.: Feltétlenül szükséges lenne. A külföldről begyűrűző válság mellett, lokális válság is van. Fontos lenne tisztázni, hogy a főváros milyen módon akar tovább fejlődni. Új várospolitikára lenne szükség, nem lehet csak kiemelt pontokon fejleszteni. Nem működik a kétszintű várospolitika, és ez független a gazdasági válságtól. A városrendezési feladatok problémásak, áthatja azokat a politika.

ÉF: Szükségesnek tartaná a szakmai párbeszéd intenzívebb megindulását? Egy nagyobb összefogás tompíthatna a helyzeten?

W.J.: Természetesen valamilyen módon a kedvezőtlen feltételeket orvosolni kellene. A Magyar Építész Kamarának kellene ezzel foglalkoznia. Történnek is próbálkozások, de ezek nem elég hatékonyak. Inkább kullog valami után, de nem tudja orvosolni a problémákat. Az engedélyezési eljárások nagyon körülményessé, érthetetlenül komplikálttá váltak. Ezeket át kellene gondolni. A rendeleteket közvetítők és a szakma között értelmes párbeszédre és megoldásokra lenne szükség.