A város mágiája

Kolundzsija Gábor a kezdetektől napjainkig - féltvén a jövőt - megkísérel végigtekinteni közös dolgaink legfontosabbikán, a városon.

”A városokat a kereskedők és szolgáik építik. Meg is látszik rajtuk. A polgár addig épített várost, amíg az archaikus mintákat alkalmazta, vagy legalábbis másolta. Azóta rombolja, mintegy megelőlegezve azt, ami jön. Ha teheti, az általa rongált várost magára hagyja és kivonul szociális gettókba (lásd: lakóparkok). A régi uralkodó osztály várost épített, a mai várost rombol.”

Kolundzsija Gábor: A város mágiája
(rövidítve) 

 

1. Axiómák

Az üdvtörténet során a teremtett világ a kerttől a város felé halad. A Kerttől, a Paradicsomkerttől a Város, az Égi Jeruzsálem felé tart. Ez az idő egésze, más szóval az üdvtörténet.
A Kert: a Világ törvényei ösztönös betartásának színtere volt. A Város: a Mindenség törvényei tudatos betartásának színtere lesz.
A város teremtése analóg a világ teremtésével. A Város a világ modellje, megidézője. Ember és Isten között félúton van a Város.

2. Teremtő erők és térszervezési szintek

Vidor Ferenc „Az építészeten innen és túl” című könyvében írja a következőket: „Az orientáció szempontjából – immár a labirintus gondolatát is bekapcsolva és korábbi térelképzeléseinket tovább bővítve – tehát négy, az építészeti-urbanisztikai problematika szempontjából ugyancsak orientáló fontosságú fokozatra mutathatunk rá:
Az első fokozat a káosz, mely a teljes megoldatlanságot, a teljes tájékozatlanságot jelenti;
A második: a labirintus (labirintikus tér), amely esetleges (valószínűségszerű, sztochasztikus) megoldásokra mutat, korlátozott tájékozódást biztosít;
A harmadik a szorosabban vett építészeti tér, amely számos (térbeli) megoldást, jó (de nem teljes) tájékozódást tesz lehetővé;
A negyedik a „kozmikus” (az abszolút, a mindent tudó, mindent felismerő) orientáció, amelyre törekszünk, embervoltunk, emberi korlátozottságunk e „határ”-lehetőségnek azonban legfeljebb a felismerését teszi lehetővé.” (kiemelés tőlem K.G.)

Rendszeremet a fentiek figyelembe vételével alakítottam ki, de továbbfejlesztve. A továbblépés iránya hármas:
– a fentiek nem csak orientációk, hanem térszervezési szintek;
– a rendszert én nem alulról felfelé, hanem felülről lefelé tárgyalom, minthogy a világ hierarchikus;
– tárgyalom azon teremtő erőket is, amelyek ezeket a szinteket létrehozzák.

Négy teremtő erő van, és azok megvalósulása nyomán négy térszervezési szint, a következők szerint:

Teremtő erők és térszervezési szinte

Létesítés, teremtő erő	Valósulás, térszervezés
a Teremtő terve
	kozmosz (égi rend)
fehér mágia
	architektúra (földi rend)
kultusz, kultúra
	labirintus
fekete mágia
	káosz

 

Ily módon összesen nyolc szint alakul ki, amelyből 2-2 összefügg, páronként a bal illetve a jobb oldali oszlopban.

A legmagasabb teremtő erő a Teremtő terve. Erről mi emberek mit tudhatunk azon kívül, hogy kifürkészhetetlen? Talán annyit, hogy az idő egésze, a Világ vertikális architektúrája, üdvtörténet.
Ennek manifesztációja, megvalósulása a Kozmosz.
A Kozmosz az égi rend, a világ horizontális architektúrája, azaz a világ rendje. A kozmosz görög szó, jelentése: szépség (lásd: kozmetika). Tehát: az égi szépség.
E két szint számunkra, emberek számára keret, aminek a legfeljebb a felismerésére lehetünk képesek. Az ember számára elérhető legmagasabb teremtő erő a fehér mágia.

A mágia: varázslás, megidézés, előidézés. Nyelvünk bölcs. Az idézés szóban benne van az idő fogalma, és ez visszamutat a Teremtő tervére. A fehér mágia aktív beavatkozás a Teremtő törvényei szerint: a teremtés céljainak szolgálata, kiteljesítése. Harmónia a teremtett világgal, ennek alapja a szeretet. A fehér mágia teremtés: a növekedés erőinek befolyásolása, rendteremtés. Ez a legmagasabb szint, amit ember elérhet: közvetítő az anyagi és a szellemi világ között. Ez a mi küldetésünk, ez a feladatunk. (...)

Az architektúra fogalma túlmutat az építészeten: ez az ember által elérhető legmagasabb térszervezési szint. Két görög szó, az arché (ősi, vezető) és a techné (képesség) összetevéséből alakult ki. Az architektúra az égi rend földi mása, az elérhető földi szépség. Az égi város földi tükörképe, a mindenség modellje, megidézője. Ars Regia (királyi művészet): a legnagyszerűbb emberi alkotás. (...)

A leginkább közismert teremtő erő: a kultúra.
A kultúra közismert fogalom, tudjuk hogy mit jelent, de mondok egy lehetséges megközelítést. A kultúra: a beavatottak által felidézett rend művelése, ápolása, őrzése és átadása. Ebből következően szorosan összekapcsolódik a hittel, a kultusszal (még a szó gyökere is azonos), és ezzel összefüggésben a tradíciókkal, hagyományokkal. Alapvető jellemzője a megjelenési formák sokszínűsége, változatossága, amit a művészet terén stílusnak hívunk, más területeken divatnak.
A kultúra eredménye, manifesztálódása: a labirintus.
Azok a városok, ahol zegzugos utcácskák vannak, általában tetszenek nekünk. Nagy távolságokat beutazunk, komolyabb összegeket sem sajnálva, hogy ilyeneket lássunk. (...)

A negyedik teremtő erő, amiről beszélni kell, a fekete mágia.
A fekete mágiának annyi köze van a fehér mágiához, hogy ez is varázslás: előidézés, megidézés, de egészen más alapon. Ez ugyanis már visszaélés a kapott tudással.
Az ember a Teremtő helyébe akar lépni, és bűvészinasként felidéz erőket, amiket azután nem tud leállítani. A varázslat eltorzul: önös érdekek alapján történik. A fekete mágia alapja, kiindulási pontja a saját akarat mindenáron való érvényesítése. (...)

A fekete mágia eredménye a káosz. A káosz strukturálatlan egyveleg, minta nélküli növekedés, rákos (káros) burjánzás, rendezetlenség. Ha nincs élő, érvényesülő jel (ige), akkor szükségszerűen az entrópia érvényesül.
A káosz eredménye pedig a nihil: teremtésellenes, mivel ez már visszafordíthatatlan. Városaink (a megmaradt valódi városok, városmagok) kiürülése ezt már jelzi.

 

3. Lépcső és spirál

A lépcső több mint építészeti közlekedő tér. A lépcső az őskor óta használt alapjel, őskép, archetípus. Alapjellemzői: szervetlen, statikus, szimmetrikus, sugártermészetű. A férfiprincípium, a szellem és a teremtő potencia megidézője.
A lépcső a kozmosz, az égi szépség, az égi város megidézője. Ezt mandalával, az építészetben pedig templomheggyel, lépcsős piramissal, az archaikus városok felépítésével jelezték.
A lépcső tehát a szellemi beavatás jelölője, amely beavatás a teremtő erők működésébe történik.
A másik alapjel, alapkód, ősforma: a spirál. A spirál életszimbólum: életgeneráló, termé­kenységidéző. Szerves, lendületes, aszimmetrikus. Női természetű, a lélek megidézője.
A spirál és a vele lényegileg analóg labirintus a földi szépség, a földi város megidézője.

(ábrával – az előző táblázat lefelé irányuló lépcsőként történő megrajzolásával – részletezve lásd a csatolt dokumentumban)

4. Város

A városról rengeteg definíciót mondtak már. A szakma egy időben „órabérben” gyártotta ezeket. Én eddig nem gyártottam egyet sem, egy megközelítést mondanék: ez a fekete doboz.

A település tekinthető olyan fekete doboznak, amelybe anyag és energia, valamint információ áramlik be, és környezet, valamint kultúra jön ki.
Az energia itt munkát is jelent, az információ pedig a tudáson kívül vezetést és vagyont is (ki dönt, kinek van befolyása, ki van helyzetben). Ha az elgondolások megvalósulnak, az információból formáció lesz. A kultúra, a hagyományok hordozója pedig a társadalom.
A visszacsatolást egyrészt a generáló fejlesztő erők adják, másrészt a társadalmi igények. A környezetből csatolódnak vissza a fejlesztő erők, amelyek leegyszerűsítve az anyagi eszközöket jelentik. A generáló fejlesztő erők a táplálék szerepét töltik be, a társadalmi igények pedig a genetikai kódok, amelyek szerint a város fölépül. A generáló fejlesztő erők a képesség (techné), a társadalmi igények azok az ideák, minták, amelyek szerint ezt a képességet használjuk. Az első tartalom, a másik az edény, amibe ez a tartalom ömlik. (...)

Ezek együttes hatása a városra

• Ha társadalmi igény van, érvényesül, és ugyanez a helyzet a fejlesztő erőkkel, akkor beszélünk rendezett városról, élő, szerves városról, amely a hivatását betölti.
• Ha társadalmi igény volna ugyan, de fejlesztő erő nincs hozzá, az fizikai és társadalmi leromlást jelent, amit a szakmában szlömösödésnek hívunk. Elég szomorú olyan városnegyedekben járni, ahol látja az ember a valamikori szépség nyomait, de nincs ami életet leheljen bele. Ennek előbb-utóbb az a vége, hogy megszűnik az eredeti minta, és helyette egy másik fog érvényesülni. Nem biztos, hogy jobb. 
• Társadalmi igény nincs, vagy nem érvényesül, de fejlesztő erő van. Itt a birodalmi modell érvényesül, vagy a kaotikus burjánzás. Ezek „fejlődési” fokozatok is lehetnek: először a birodalmi modell érvényesül, majd átcsap szabályozatlan burjánzásba.
• Ha egyik sincs, azt nyomornegyednek hívjuk.

Korunkra a két átmeneti negyed (amelyben az egyik megvan, a másik nincs) a jellemző. (Tehát a második és harmadik pont: ábraként lásd a csatolt dokumentumban, a szerk.)

5. Formáció – információ

A magasabb szintű minta generálja, szervezi, strukturálja, felemeli az alacsonyabb rendűt. Magyarul: az információ felépíti a formációt. Az alacsonyabb rendű – ha teheti – rombolja, lebontja a magasabb rendűt. Tehát a formáció élő eleven információ híján szükségszerűen lebomlik, alacsonyabb szintet vesz fel. Az anyag igyekszik vissza eredeti állapotába, a kristályvilágba.
A magasabb szintű struktúrák fennmaradásának ideje nagyságrendekkel kevesebb, mint az anyag eredeti struktúrájáé. Óriási dolog, ha egy épület pár ezer éves, különösen, ha még áll is. De egy pár millió éves kő fiatalnak számít. Egészen más nagyságrendek vannak az anyag eredeti mintái és az általunk behozott minták fennmaradási ideje között. Éppen ezért csak az információnak, magyarul a mintának, vagy az igének folyamatos vételével és átadásával tartható hosszú távon a magasabb szint. A megkövesedő kultúra, amely már nem tud újat adni, megújulni, előbb-utóbb szükségszerűen lehanyatlik.

A generálás: teremtés. Generálás idea nélkül: pusztítás. Idegen elemek, minták jelennek meg a szervezetben, vagy a szerves szerkezetben. Ez egy olyan vírusként is felfogható, amely pusztítja a város szövetét (városvírus). Életidegen életforma – életidegen környezet.
A társadalmi igények úgy is felfoghatók, mint kódok. Ezek megváltozása bizonyos késleltetéssel (mivel nem szoktak minden épületet egyszerre kicserélni) a szervezet, azaz a város megváltozását vonja maga után. Ha ezek a kódok hibásak, akkor ez mutációként, genetikai hibaként kezd el működni, és ennek megfelelő környezetet is teremt. Ha nincsenek, vagy nem érvényesülnek a társadalmi igények, akkor vagy birodalmi minták fognak érvényesülni (sematizmus), vagy pedig a káosz.

A város nagyságrendileg hosszabb életű az embernél. Él, amíg van generáló ereje és értékhordozó társadalma. Az élő település – úgy is, mint az élő szervezet – csökkenti az entrópiát (rendezetlenséget), növeli a rendezettséget, tehát a világfolyamattal ellentétes folyamatot tud lokálisan megvalósítani. Mind a környezet, mind a kultúra terén igaz, hogy (térben és időben) helyileg képes növelni a rendezettséget.

A rosszul működő, beteg vagy elöregedett település viszont növeli a rendezetlenséget, magyarul: nem tölti be a hivatását. (Vidor Ferenc erre a betegségre nevet is talált: urbanitis). Az ilyen város entrópia-hulladékkal (rendezetlenséggel) szennyezi a környezetét. Ez tehát nem más, mint vizuális környezetszennyezés. Ha a nyelő (a környezet) entrópia-hulladékkal telítődik, akkor romlik a visszacsatolás is: a források csökkennek, kiapadnak, szűkített újjátermelés (újjáteremtés) folyik. Óriási anyag és energia ráfordítás árán degradált kultúra és környezet jön létre.

Miklóssy Endre ezt írta erről „Az építészet hőhaláláról Fülep Lajos nyomán” című tanulmányában: „Az épületek kicserélődésével lassanként erodálódik a történelmi városok esztétikai megjelenése, követvén a társadalom széthullását, és így lesz úrrá rajtunk az esztétikai hőhalál”.



6. Andersen: Hókirálynő

egy mese következik, igazi mese, pihentetőül...



7. Modernizmus

Birodalom
Említettem, hogy a birodalmi stílus a társadalom hagyományaitól, kultúrájától elszakadt, rákényszerített stílus, amely a XX. századig térben és időben korlátozottan jelent meg. A modernizmus térben és időben teljes egyeduralomra törő birodalmi stílus. Negligálja a társadalmi igényeket és a saját mintáit teszi a helyükre, magyarul: megszünteti a hagyományokat. Illetve úgy tesz, mintha ez a mi hagyományunk lenne, tehát még szeretnünk is kell. Emlékeznek még Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versére?
A modernizmus magtalan, nemtelen. Kiszolgált mindenféle rendszert és ideológiát. A legopportunistább stílus, mert arctalan. Ez is tükör, méghozzá a helyzet tükre. (...)
A birodalmi modell érvényesülése vörös fonalként húzódik végig az egészen (stílus helyett divatok, funkcionalizmus, nyers haszon).

Kristályvilág
A modernizmus génmanipuláció, életellenes beavatkozás a rendbe (városvírus). Mintája az anyag. Miért állítom ezt? Az anyag szilárd halmazállapotban általában kristályrácsba szerveződik, bár ezt szabad szemmel általában nem látjuk. Tehát a szervetlen anyag ha teheti, kristályszerkezetet alkot. Ezek a kristályok önmagukban tökéletesek és stabilak, viszont élettelenek és egyformák.
A mesében az élettelen világról volt szó, a modernizmusban az élettelen minta jelenik meg, az anyag mintázata. Egyforma elemek ismétlődése, ami a szervetlen kristályvilágot idézi meg (Hókirálynő birodalma). Az így kialakuló élettelen környezetben az élet is senyved: lehetséges, hogy ezért is olyan alacsony a népszaporulat, különösképpen a városokban? (...)

Az építészetben a funkcionalizmus (amelynek szélsőséges változata Le Corbusier lakógépe), várostervezésben a valódi értékeket nélkülöző „területfelhasználás” volt meghatározó évtizedekig, és dominál még ma is. Lélektelen, élettelen szabványok és normatívák: idea nélküli technika, melynek következménye az építészeti nihil.

A mai kor építészete már csak nevében architektúra. Fejlett technikájú, de ideátlan (vagy másképpen idétlen, helytelen), kiesett a szerepéből. A mindenség modellezése, tükrözése helyett tőkebefektetők nyers anyagi érdekeit tükrözi. A mai városrendezés válságjelenség. Eszköz, de vezérlés nélkül, tehát mit csinál? –  önmagát erősíti, reprodukálja. Emellett nem lehet egységes szakmáról beszélni. Terméketlen viták dúlnak az urbanisták között. Churchill mondta, hogy a háború túl komoly dolog ahhoz, hogy katonákra lehessen bízni. Sajnos ezekre a megélhetési urbanistákra sem szabad rábízni a várost.

Kultúra
A városokat a kereskedők és szolgáik építik. Meg is látszik rajtuk. A polgár addig épített várost, amíg az archaikus mintákat alkalmazta, vagy legalábbis másolta. Azóta rombolja, mintegy megelőlegezve azt, ami jön. Ha teheti, az általa rongált várost magára hagyja és kivonul szociális gettókba (lásd: lakóparkok). A régi uralkodó osztály várost épített, a mai várost rombol.
A falu és a város is elvesztette a szerepét mára. Nem töltik be a hivatásukat. Falu: köz-ség, közösség, rokonsági kapcsolatok. Város: szellemi központ, szellemi közösség, szellemi rokonság. Egyik sem működik már szerves módon. (...)

8. Most pedig néhány fogalmat szeretnék a köztudatba vinni

Játék
2001-ben a Merlin Színházban tartottunk egy estet, ahol színházrendezők, filmrendezők és városrendezők ültek egy asztalhoz. Kíváncsiak voltunk, hogy mi fog ebből kisülni. Mi bennük a közös? Igyekezett mindenki, de eléggé elbeszéltek egymás mellett. Pedig van két olyan aspektus, ami összeköti ezeket az alkotásokat.
A pozitív aspektus a játék. Az első kettőnél ez mindenki számára nyilvánvaló (színjátszás, játékfilm). Sőt a zenekar is játszik (a karmester is egyfajta rendező). A városnál nem igazán közismert, hogy játékosnak kellene lennie, illetve ha mégis, azt úgy hívjuk, hogy festői. Az ilyen városok látványáért fizetünk komoly pénzeket és utazunk be nagy távolságokat, mert nekünk, embereknek ez tetszik. Régen természetes módon megvolt (lásd a labirintusnál elmondottakat), ezt keressük ma is. Amióta azonban a várost mérnökök tervezik, a játékosság kiveszett.

Kulissza
A negatív aspektus a kulissza. Díszlet, amely mögött általában gépezetek rejtőznek a színházban, a filmstúdióban, és a városban is. A város is egyre inkább ilyen kulisszákból áll, gépezetek között élünk, amelyek elé alkalmasint cifra burkolatokat applikálnak mindenféle drága márvány, gránitkövekkel, de tudom, hogy mögötte mi van. És ez engem legalábbis zavar. Tehát a játék – a tartalom – kiveszett, maradt a forma – a kulissza. Olyan, mint egy színház, amelynek csak díszletei vannak, de nincs már benne a játék. A még megmaradt tradicionális város is egyre inkább ilyen díszletté válik.
Például védünk egy útvonalat, mondjuk az Andrássy utat. Ez pozitív, dicséretes dolog, de egy gyönyörű neoreneszánsz palota háta mögött közvetlenül látható egy olyan épület, ami mintha a Stalker című filmből ismert Zónából csöppent volna ide. Ha nem vigyázunk, ilyen kristályokból, üveg-acél kalitkákból fog állni a város, és az Andrássy út ezek kulisszájává válik.

Taszítózóna
Ezt a kifejezést Asimov: Alapítvány és Birodalom című tudományos-fantasztikus regényéből kölcsönöztem. (...) Városainkat egyre szélesedő taszítózónák veszik körül. Ha jönne valaki, aki nem konkrét céllal közelít, még soha nem járt arra, és nem tudja, hogy belül még ott vannak hagyományos város maradványai, hát visszafordulna. (...)
A taszítózóna már nem csak körülveszi a várost, hanem egyre inkább fojtogatja is. Egyrészt brutális beavatkozások történnek a hagyományos városszövetbe. Emellett kiszipolyozza az éltető energiákat a városból: a hagyományos központok lassan kiürülnek a bevásárlóközpontok nyomása alatt (vö. a káosz eredménye a kiüresedés, a nihil).

A kulissza legsötétebb aspektusa a csomagolás.
A mai kor a csomagolásról szól. Mindent becsomagolnak, adjusztálnak, kívánatossá tesznek. Vegyünk egy példát! Egyik „kedvencem” a pillepalack. Rá van írva valami, mondjuk vadmálna. Mi van benne? Erről az apróbetűs részek „tájékoztatják” a nagyérdemű vásárlót, már amennyiben egy közönséges halandótól elvárható mindazon vegyi anyagok ismerete, amit az élelmiszerekbe tesznek: antioxidáns, állományjavító, ízfokozó, színezék, gumiarábikum (ez különösen tetszik), szóval minden fene, csak éppen vadmálna nincs benne.
Mi lesz a csomagolásból, ha kiürül belőle a tartalom? Szemét. Ez esetben viszont ami benne van, az is szemét. Egyre inkább szaporodnak az ilyen kívül szemét – belül szemét áruk. Ezeket oktrojálják ránk, hogy vegyük meg, mesterségesen felkeltik az igényt, ami – megjegyzem – szintén fekete mágia.

Nézzük az épületeket, amelyekben ezeket mostanában eladják! Hát ezeknek semmiféle architektúrájuk nincs. Ezek óriásdobozok, amelyek meghatározott négyzetmétert és légköbmétert lehatárolnak. A szó legszorosabb értelmében nulla architektúrával rendelkeznek, semmi más céljuk nincs, mint becsomagolni azt a teret, amelyben az eladás történik. Tehát valójában ez is csomagolás.
Városainkból szeméttelepet csinálunk – ezzel kompakt taszítózónák jönnek létre, fojtogatva a várost. A való város pedig lassan visszamegy oda, ahonnan jött.
Az Égbe.

9. Összegzés

Beavatás
A lépcsőn fel is lehet menni. Fölfelé a lépcsőn a teremtő erők mibenlétének felismerésével lehet jutni. Ekkor nem beavatkozás, hanem beavatás történik.
Fel kell ismerni azt a teremtő erőt, ami a térstruktúrát létrehozta, és akkor lehet följebb jutni, meghaladni az adott szintet. Tehát a dolgunk az, hogy belássuk: a jelenlegi helyzetünket mi okozza.
Első: fel kell ismerni a fekete mágiát (tükörszilánk). A következő szinten, a labirintuson végigmenni már a következő teremtő erő (kultúra, kultusz) segítségével lehet.
Ha fölfele haladunk a lépcsőn, akkor építés, épülés, felépülés történik. A szó legszorosabb értelmében éppé, egésszé, teljessé, egészségessé tesszük a környezetünket és ezzel magunkat. Lefelé pedig bontás, bomlás, lebontás, leépülés történik, a szó teljes értelmében.
Az emberi szándék, buzgalom önmagában nem elég: beavatás nélkül bűvészinasok vagyunk. Ezt műveljük, még ha nem is tudjuk. Ki kell lépni a hurokból, nem rángatni. Ehhez meg kell látni, hogy benne vagyunk. Aki benne marad, még ha jóindulattal is, az tovább húzza, részese annak.
A tervezés szeretet és bölcsesség (beavatottság) nélkül szükségszerűen fekete mágia. Ennek eredménye a káosz, még akkor is, ha egyébként nem tudunk a fekete mágia létezéséről, vagy jóindulattal állunk hozzá, jót akarunk, de ennek a bekövetkezése szükségszerű (írástudók árulása). Ez érvényes az ún. „egzakt” tudományra is. Vagy követjük a mintákat, vagy kipörgünk a világból.

Gyógyítás
Fekete mágia van, ez tagadhatatlan. Varázslat alatt vagyunk, tessék tudomásul venni. Ha tagadjuk a mágia létezését, ezzel saját magunkat fegyverezzük le. Ugyanis a fekete mágiával szemben csak fehér mágiával lehet fellépni. Nem lehet tudományos, racionális módszerekkel, az megbukott, sőt éppenséggel az idézte föl. A varázslatot fel kell oldani. Tehát beavatkozni a mágia szintjén kell és lehet. Ez a gyógyítás szintje. A tét nagyobb, mint gondolnánk!

Budapest, 2007. március

Kolundzsija Gábor

A fentieket a szerző előbb előadásokon tette közzé, majd nyomtatásban is megjelent a Régi-Új Magyar Építőművészet Utóiratának 2006/6. számában.

A teljes írás a csatolt dokumentumban olvasható!