A világháló

”Nézem a számítógép képernyőjét, ujjaim önmaguktól mozogva neveket ütnek le, most éppen ifjabb Rajk László építészét.”
Lázár Antal köszönti Rajk Lászlót 60. születésnapján

Nézem a számítógép képernyőjét, ujjaim önmaguktól mozogva neveket ütnek le, most éppen ifjabb Rajk László építészét.
De miért ezt a nevet, miért nem Gaudiét, vagy Egon Schieleét, vagy Mahlerét? Nem tudom, csak azt, hogy ma január 26-a van.

A fotósorok és képek mindenről tájékoztatnak:
- mikor született?
- mi volt vele féléves korában?
- mit tett 3-4-5 évesen?
- hol állt 7 évesen?
- hol lakott 8-9 évesen?
- kik voltak nagyra nőtt társai?

Majd később:
- melyik egyetemen és mikor szerzett diplomát Magyarországon és Kanadában?
- mely nyelveket beszéli?
- mikor járt Mesteriskolába és mikor kapott DLA címet?
- mit és hol tanít ma?

Azt is látom, hogy 30 év alatt 17 épületet tervezett, 34 kiállítása volt több földrészen, 29 filmhez készített látvány- és díszlettervet, 34 színpadi előadás díszleteit álmodta meg, 14 jelentős grafikai munkáját jegyzik, 5 könyvet és 5 jegyzetet írt, kitüntetéseink zömét külföldön, Lengyelországban és Franciaországban vehette át.

Furcsa rajzok, épület- és formalátomások, címlapok és képregények villognak egymásután.
Szinte már fáj a fejem a „Kós Károly”-i polihisztori áradattól, elfáradok, kikapcsolom a készüléket. De a nem létező nyitott könyv lapjai nem állnak meg.

Időnként fényes lapjai vannak, csillogó betűkkel, fényes felületűre nyomtatott képekkel. Több oldalát sokan nézhették, mondhatnám agyonolvashatták, ahogy a könyveknél ez illik. De néhány oldalát ismeretlen könyvgyűlölő kezek megtépdesték, tintával átírták, tussal átrajzolták, festékkel lefújták. Közelebbről láthatom, hogy kiviláglik az átírt vezetéknév, az eredeti rajz és az eredeti gondolat, vagy az eredeti fémlemez. Ez már olyan halvány, hogy csak nagyítóval látom, ha egyáltalán nem álmodok. A képernyő már régen nem világít, de az „évlapok” csak jönnek egymásután, mert jönniük kell. Már az utolsónál tartok, amelynek 60‑as oldalszáma van. A könyvborítóba még sok lap fér el, de a nyomtatásuk még nem készült el, ezekre még várnunk kell.

A képernyőt 2009. január 26-án Lázár Antal nézte.

A születésnapi köszöntőt Rajk László szamizdat könyvborítóinak és plakátjainak fényképeivel illusztráltuk.

„A kádárizmus utolsó két évtizedében földalatti (vagy ahogy akkoriban, orosz szóval mondtuk) szamizdat könyvkiadóként dolgoztam, s az általam kiadott könyvek jelentős részét Rajk illusztrálta. [...]

Az AB Kiadó megalakításának első percétől arra törekedtem, hogy kiadványaim minőségileg minél inkább közelítsenek a normális körülmények között megjelenőkéhez. Először ez persze csak olyasmit jelentett, hogy a kiadónak saját logója lett (amit épp Rajk László tervezett), és a könyvek címlapján már nemcsak szöveg, hanem egy-egy rajz is megjelent, amit akkoriban nem volt könnyű kivitelezni. Rajk László kísérletezte ki annak a módszerét, hogy vonalas rajzokat hogyan lehet az eredetileg csupán gépírás sokszorosítására alkalmas stencilpapírra karcolni.

A szita-technika normális körülmények között tökéletesen alkalmas volt akár többszínnyomásra is. Ám a rendőrök által üldözött kis szamizdat műhelyeket aligha lehetett ”normálisnak” nevezni. A technikai hiányosságok ellenére rendkívül igényes rajzok, címlapok, grafikák készültek. Magyarországon főleg Rajk László, Háy Ágnes és Nóvé Béla készítettek ilyeneket. Mindhármuknak összetéveszthetetlenül egyedi grafikai stílusa volt, így aligha okozhatott bárkinek is fejtörést, hogy ki melyik kötetet illusztrálta. [...]

A rendszerváltás óta eltelt tíz év bebizonyította, hogy a szamizdat Magyarországon (is) igazi értékeket juttatott el az olvasóhoz. Hogy csak néhány szerző nevét soroljam fel a már említett Faludy mellett: Konrád György, Petri György (aki az első általam kiadott verseskötet szerzője volt, s akiről csak húsz év után, éppen mostani írásom kapcsán tudtam meg, hogy kötetének címlapját maga tervezte), Haraszti Miklós, Dalos György, Eörsi István. A külföldi szerzők közül Adam Michnik, Václav Havel, Miroslav Kusy, Szolzsenyicin, s a nyugatiak hosszú sora Orwelltől Köstlerig. Igen, a szamizdat értéket közvetített és értéket teremtett - közöttük olyan figyelemreméltó alkotásokat, mint Rajk László itt látható könyvillusztrációit.”

forrás: Demszky Gábor - Rajk László - Sasvári Edit: Földalatti vonalak, Pécs: Jelenkor Kiadó, 2000