A víz útja

A székelyföldi Gyergyócsomafalva térségét az utóbbi idők folyamán kivándorlási hullám népteleníti el. A helyi gazdaságok fellendítésének érdekében Szilágyi Norbert nem az infrastrukturális, hanem a természeti adottságokból indult ki. Így jutott a víz frissítő erejének gondolatához.

Gyergyócsomafalva Görgényi-havasokat és Hargita-hegységet összekötő Délhegy lábánál, a Maros két oldalán fekszik. A község szimbóluma a Délhegy kúpja, a maga 1695 méteres magasságával. A falu borvízkútjaíról híres; azt tartják, hogy itt minden ásónyomra borvíz tör fel, így összesen 86 db borvízforrás és kút található. Három természetes forrás maradt fent: Csonka Kati küpűje, Töltési küpü és a Maroshíd alatti borvíz forrás. E forrásvizek megélhetést biztosítottak a szegény családoknak, vizes korsókban szénával tömött szekerekben hordták szét különböző településekbe és városokba.

A székely ember legfőbb megélhetését a fa biztosította. Élete folyamán végig jelen volt, sőt még azután is, bölcsője fából készült, mint ahogy földi utazása végén a fejfája is. Ebből fakadóan a székely építészeti kultúra kiemelkedő gyöngyszemei a különféle vízimalmok. A Maros folyó kitűnő szállítási útvonal volt, tutajokkal Marosvásárhelyig, onnan egészen Szegedig tudták szállítani a kitűnő minőségű faanyagot. A gazdaság virágzott.

Az idők folyamán a nyugati világ szele lassan elérte Székelyföld területét is. Újfajta népvándorlással találkozhattunk. Családapák fiaikkal nyugatra mennek munkát vállalni a jobb megélhetés biztosítása érdekében. A környező városokban az ipar hanyatlóban van, a települések szép lassan elnéptelenednek. Az otthon maradt emberek az autonóm életforma kialakításán munkálkodnak, helyi erőforrásokat kiaknázva kis családi vállalkozásokba kezdenek, ezzel segítve a faluturizmus virágzását. A nyugati rohanó világ lakói pedig, erre a periférián, de mégis centrumban lévő kis szigetre menekülnek a világ zajától.

Adott a kérdés: mi okozza ezt a hihetetlen intenzív elvándorlást? És hogyan lehetne megfékezni? Az ipar milyen formában jelenhetne meg ismét településeinken?

Borvízpalackozó manufaktúra és piac

Személyes kapcsolatom a vízzel 2012-ben indult, Hidépítőtábort szerveztünk diáktársaimmal közösen a Kőzúgó vízeséshez, amelyet Orbán Balázs is említ Székelyföld leírásában, viszont a köztudatban ekkor nem szerepelt a vízesés.

Elhatároztuk, hogy beépítjük és méltó helyre emeljük azt. Azóta a vízesés nagy érdeklődésnek és turisztikai célpontnak számít. Ezen az úton haladva eljutottam a falut ketté szelő Maros folyóhoz, mely forrása megalapozta diplomamunkám témáját. A Maros vízszabályzásából következően kialakult egy Maros holtág, amely zárómomentuma a 2008-ban készült Borvízfürdő, amelyet Borvízépítő kalákában Herczeg Ágnes és csapata készített el.

2012-ben helyet kapott egy rendezvénycsűr is, ahol táncházak és különféle gasztrókulturális eseményeket rendeznek. Ez a hely leszakad a településszerkezettől, nem teremt a folyón kívül semmi fizikai kontaktust a területtel, így az idelátogató kitartó érdeklődés esetén jut csak el a célállomásra. A terület természeti adottságokban gazdag, ezen kívül a település legrangosabb eseménye, a Szent Péter és Pál falunapok, szintén itt kapnak színteret.

Telepítésvizsgálat

A Maros folyó szeli ketté a települést, melynek szerkezetét tipikus, oldalhatáros keresztcsűrrel lezárt parcellák jellemzik. A Maros közelében a szerkezet vált, és reagál a folyó nyomvonalára. Három tömegből áll az épület: palackozó, piaci és vendéglátos egység, meg egy fedett nyitott színpad. Fontos vezérelvem volt a tervezés során a "frisseség".

A két tömeg követi az oldalhatáros telepítési rendszert, viszont a keresztcsűr kimozdul a tengelyből és hátrább kap helyet, teret bíztosítva a piaci és egyéb rendezvényeknek. A piaci és a vendéglátos egység megtörik, követve a folyó irányát, egyben tartva az utcakép vonalát, míg a palackozó tömege követi az eredeti telekosztást. A palackozó és a piaci egység között egy köztér jön létre, amely átenged a természeti kaszálós világba. Ezen a ponton alakult ki a Víz útja mottóm.

Elhagyva a teret, a természeti séta során a Maros holtágát követve, annak kanyarulataiban, ahol a víz folyása lelassul, a borvízfürdőhőz hasonló építmények letesülnek, hogy az ember is lassítson, amint élvezi a természet adta csodákat.

Térszervezés - funkciók

A turisztikai attrakciók és a turisztikai programok összehangolása is célom volt, így két, különböző funkció található. Egy palackozó egység és egy gasztronómiai világot magában záró épület. A palackozó épületrésznél található egy fedett-nyitott kútház, ahol a víz természetés formájában iható és szemlélhető. Az épületben bemutatásra kerül a borvízről egy kisebb történeti áttekintés és a palackozás technológiája. A piaci egység kiszolgálja a szerdánkét megrendezendő piaci napokat, és a turisztikai programokat. Továbbá szinteret kap Gyergyócsomafalva gasztronómiai sokszínűsége, amely erős pillérjét képzi a falu hírnevének.

Térszervezésnél a vízimalmok téri világát és a népi építészet praktikumát vettem alapul. A térben csak a megmunkálandó anyag és a gép állt. Ugyanezt a gondolatot ültettem át: a kiszolgáló egységeket objektumonként kezeltem, ezáltal tiszta tereket hoztam létre, és köré felhúztam a keretet, amely védelmet biztosít a bent tartózkodók számára. Ezzel egyben egy belső tornácot sikerült létrehoznom, amelyben sétálva különböző vizeskorsókat és a vízhordáshoz szükséges eszközöket lehet szemügyre venni, ugyannakor kitekintve, a szomszéd épület előtti gyümölcsfa sor ritmusában merülhetünk el. Ez az eszköz jellemző vidékünkre, a szomszéd épület tűzfala elé gyümölcsfákat ültetnek az emberek, ezáltal is rendezve a számukra fontos panorámát.

A közösségi terek igényelték a nagy belmagasságot, így csak a szükséges részeken építettem be a tetőret, ott is a gyógynövény-szárítást és a szellőztetést szolgáló gépészeti egységeket rejtettem el, mint ahogyan régen a padlásterek is hasznosítva voltak.

Szerkezet

A két épület azonos szerkezeti kialakítással készül. A havasi istállók, vizimalmok és természetben fellelhető kisebb ipari épületek előtanulmányai ihlették. A merevítések fontos esztétikai eszközök voltak, általában ezek adták az épület karakterét. Így törekedtem hasonló elvek mentén, egy a mai kornak megfelelő, mai nyelven megfogalmazott szerkezetet tervezni. Karakteres elemei a ferde dúcok, melyeket a Gyergyószárhegyen található, Maros folyó felett lévő Fedeles híd ihletett.

Anyaghasználat - homlokzatképzés

Az épület deszka borítású. Ritmusát két deszka elé helyezett feles léc biztosítja. Gyergyó és Csíkszék vidékén található több ehhez hasonló kialakítás, leginkább az épületek tömör felületein. A deszkák és lécek anyaga akác, amely nem őshonos hazánkban, és rossz hatással van az őshonos fafajtákra, így erdőgazdálkodás céljából is célszerű az anyagválasztás. A homlokzat tagolt a keretállások ritmusában.

Közösségi tereknél nyitott, tömör részeknél zárt. Nem beszél mellé, a funkcionalitás a fő alapelv. A nagyobb transzparens részek polikarbonát borításúak, szemelőtt tartva a gazdaságosságot. Az épülettömeg hátrafele feloldódik, transzparensebbé, szelőssebbé válik, felkészítve, átvezetve az idelátogatót a természeti világba. A kútház előterének burkolata, a faluban található Kőbányából hozott lapos kőből készül. Gyakran használják az itt található követ közterek burkolására. A fennmaradó rész stabilizált murva és gyepesített marad.

A két épület közti teret szimbolikus botok, afféle kopjafák töltik meg szellemi tartalommal. Azt tartják a faluról, hogy ahová egy botot leszúrnak, onnét víz tör fel, így elszórtan megjelennek installációs elemként, amelyekre a faluban született, de már nem itt élő emberek belevéshetik a neveiket, megerősítve szellemi-lelki kapcsolatukat a településsel.

Zárógondolat

"A székelyföldi ásványvízek témája nemcsak tudományos szempontból vezethet érdekes eredményekre, hanem így lehet megvetni az alapját egy olyan hatalmas értékesítési akciónak, amely tényleg kincsévé és megélhetési forrásává lehet a szegény székely lakosságnak. E kérdéssel is úgy vagyunk különben, mint általában mindennel: a természet adta előnyök felismerése a legelső lépés valamely vidék boldogulásához."

Bányai János

Opponencia Szilágyi Norbert “A víz útja” című diplomamunkájához

“Ha kiindulsz Erdély felől, ne nézz rózsám visszafelé. Szívednek ne legyen nehéz, hogy az idegen földre mész.” E népdal éppen arról a tájról származik, ahová most gondolatban elkalandozunk. Sok-sok évvel ezelőtt e dalammal kellett kiállnom a gimnáziumunk elballagó osztályait – a nálam egy évvel idősebbeket -­ elbúcsúztatni. Ijesztően sok ember elé. Egyszálénekkel.

Úgy vélem Norbert búcsúja Alma Materétől sem lesz egyszerű – rengeteg mindent kell belesűrítenie pár mondatba. Rengeteg mindent kell láttatnia, ami a ház világos szerkesztése, tiszta formálása, egyszerű vonalvezetése mögött rejlik: ami egy hosszú és rögös út részben már leülepedett tanulsága, részben ígérete. Nemcsak a víz útjáról, s a tervezési folyamat útjáról, útvesztőiről, vargabetűiről szól mindaz a rajz, ami előttünk kitűzve áll, hanem Norbert útjáról is, az ő kitűzött céljáról. Arról, hogy ő a népdallal ellentétben igenis mert és mer visszanézni a szülőfalujába. Nem lehet eléggé dícsérni azokat az elhatározásokat, mikor egy fiatal vándorútra megy, hogy tapasztalatot szerezzen, de a szíve majd hazavezeti és kamatoztatja mindazt amit látott. Az elhivatottságot, hogy a helyi kis közösséget építse, a lelkesedést, mellyel híd-építőtábort szervez, az alázatot, mellyel a kulturális sokszínűséget, a hagyományokat őrzi.

Gyergyócsomafalva borvíz kultuszát fenntartani és tovább ”építeni” előremutató, példás célkitűzés, a természeti értékek valódi értékére rámutatva, abban potenciált felfedezve, olyan józan épülettel, ami akár megvalósítható is lehetne.

Tolmácsolnom kell abból a tengernyi gondolatból, amit a diplomavédés kereteinél hosszabb lélegzetvételű opponensi találkozás alkalmával meghallgathattam. Bartóki népdalgyűjtői szisztematikussággal tanulmányozta végig Norbert a hagyományos ácsszerkezeteket, a fakötéseket. Mégis el tudta engedni, hogy mindenképp ilyenekkel építkezzék, noha a tudást megszerezte.
Remélhetőleg lesz majd még alkalma kamatoztatni.Táplálkozott fűrészmalmok, kőzúzók, ványolók formavilágából, szekérutak kacskaringójából, palánkkerítések ritmusából, fedeleshidak kecsességéből. Felvillantott számos remek kortárs előképet, melyek a cikkcakkos vonalvezetésű pallósort és a pontszerűen elhelyezett apró építményeket, tereptárgyakat inspirálhatják. Ízes szavai gondosságról, helyes értékszemléletről, lemondási képességről, rugalmasságról tettek tanúbizonyságot.

Megbizonyosodhattam a székelyföldi dimbes-­dombos táj szeretetéről, a helyi közösség tiszteletéről, annak piacozó‐kalákázó­‐lakodalmazó egészséges lüktetéséről, a vágyról, hogy mindennek s egyúttal a helyi kézművesiparnak és hagyományoknak házhelyet kellene adni. Valójában a helybiztosítás gesztusa szinte fontosabb mint maga a ház... Ez lehetne akár pozitívum, azonban itt motoszkál bennem némi rossz érzés is. A tervezett ház elveszett e sok tapasztalat között. Talán a tervező házhoz való kötődését nem éreztem ki oly erősen, mint a felvezetésben rejlő végtelen pozitív energiát – de hiszem, hogy az úton levés fontosabb mint a célbaérés, s ennek megfelelően mégha kissé koraszülött is a megszülető ház, s lehetne fölötte bábáskodni még, hiszem, hogy az fejlődne is. Többször így fejezte ki magát Norbert: “a ház KÉRTE, hogy…” s e megszemélyesítés valójában már csírája a kötődésnek, illetve bizonyítéka annak is, hogy tovább is tudna fejlődni, mert a házban és a tervezőben is megvan rá az igény és a képesség.

Funkcionálisan megfér egymás mellett a fogyasztás, az árusítás, a kiállítás, az ipari technológia sőt még a teherautós szállítás is. Ez az együttállás tanít és emlékeztet minket arra, hogy az egykor korondi agyagkorsókban, széna közt, szekéren szállított borvíz éltető folytonosság: ma is elérhető visszaváltható üvegpalackokban, “átfolyt” múltból a jelenbe. Megtartotta frissességét.

Kérdés maradt bennem, hogy nem lehetett volna-­e mást is megtartani: mementóként (legalább egy részét) a helyszínen eredetileg álló ipari épületnek, abból kialakítani a fűtetlen fedett‐nyitott rendezvényteret? Vagy legalább annak színátmenetes deszkaburkolatából felhasználni, azzal keretezni, abból burkolatot, ülőalkalmatosságot gyártani, továbbhasználni?

Egyébként a két traktus léptékhelyes, szép teret ölel fel, melyben a “vízfakasztó-kopjafa-­botok” finoman átértelmezett, installációszerű elhelyezése is éppen megfelelő mértékben tölti meg fizikai elemmel és szimbolikus, szellemi tartalommal a két hosszúház közti teret. Az akácdeszka-borítású végtelennek tűnő homlokzatok nyugalmat sugároznak – mi ez ha nem székely szikárság? Semmi locsogás, semmi mellébeszélés. A ritmikus vertikalitást a tető hatalmas tömbje és a fel‐felvillanó ferde merevítések törik meg – a szem számára interferáló hatást is ellensúlyozva. A két – egymásra testvérként hasonlító – ház keresztmetszete, szerkezeti felépítése azonos típusú mindkét épülettömegnél, mégis van fél méter eltérés az eresz­‐ és gerincmagasságok terén. Véleményem szerint formailag előnyösebb lett volna nagyobb különbséget tenni e két testvér között. Illetve lötyögősnek érzem az emeleti nyeregtetős tereket nem kihasználni. A házhossz csökkentésével s ugyanakkor a belső tér változatosabb szervezésével differenciáltabb terek születtek volna. Azt azonban, hogy a kiszolgáló blokkok belső maggá váltak, s mellettük egyfajta belső tornác húzódhat végig, kifejezetten helyes megoldásként üdvözlök.

A csűr hagyományos, beforduló, távolabbi elhelyezése, a Maros­‐parti épület szellőssé, áttörtté válása és a már említett pallóösvény menti kisebb építmények elszórása segít láthatatlanul átsodródnunk a településszéli sűrűbb szövetből a vadregényes kaszálós természeti tájba, s miután kezet moshattunk a vasas forrásnál a kútházban, ehettünk-­ihattunk-­vásárolhattunk borvizet és elmélyültünk a palackozás rejtelmeiben is, a “borvíz útján” a forrás a láblógatós fürdőzés élményét is megadja.

Kívánom, hogy a Diplomazsűri -­ borvizet kortyolgatva ­‐, friss szemmel lássa meg a terv rejtett értékeit is. A terv elfogadását javaslom.

Jószai Ágnes
építészmérnök 2017.01.25.