A Vogt-kúria jövője vertikális tanodaként – Macsek Kata diplomamunkája

Macsek Kata diplomatervében a Kecskeméttől északnyugatra fekvő Táborfalva határában álló egykori Vogt-kúria épületének maradványait építette tovább. A terv szerint tanodaként továbbélő, de részben új épület anyagi és szellemi értelemben is kapcsolódik a helyszín múltjához. 

Az alföldi tanyavilágban felnőve számos élményt és tapasztalatot gyűjthettem abból a világból, ahol az ember a tájnak szerves része, ahol mi ugyanúgy függünk a természettől, mint ő tőlünk.

Diplomám helyszínéül a Táborfalva szélén álló egykori Vogt-kúriát választottam. Fontosnak tartottam a választáskor, hogy elsőként a meglévő épített környezetet vizsgáljam meg, és olyan határhelyzetet kerestem, ahol még a múlt továbbírható. Jelenleg a kúriának csak pár fala mutatja egykori helyét, azonban pincerendszere teljesen ép még ma is, így ennek az újragondolását tűztem ki célul.

Az egykori Vogt-kúria fontos gazdasági és kulturális központ volt a térség életében, azonban a második világháborút követően a korábban birtokközpontként funkcionáló reprezentatív épület folyamatos amortizálódásnak indult.

Tervezés során a Vogt-kúria anyagi és szellemi hagyatékát vizsgáltam, majd megkíséreltem a jelen számára újraértelmezni az örökségben lévő lehetőségeket. Míg a vertikális tanoda funkció a szociális és gazdasági helyzetre reagál, mint egykor a kúria létrejötte, addig az új épülettel és a terület rendezésével a helyszín kortárs továbbírására törekedtem

Funkció

A dabasi statisztikai kistérségben élő népesség képzettségi színvonala tradicionálisan alacsonyabb a Pest megyei átlagnál, a kistérségek között pedig az utolsók között található, ezért a térség megsegítése céljából egy vertikális tanodaként kelhetne újra életre a helyszín.  

Több szervezet működését megismerve ez a program a Máltai Szeretetszolgálat által már kialakított sémát követi leginkább, amelynek lényege, hogy a gyerekek is rendszeres látogatói annak a helyszínnek, ahol felnőttek, és szüleik dolgoznak.

Diplomám tervezése során fontos szempont volt még, hogy az egykori „telep" újraértelmezésénél nem egy kész ház tervezését tűztem ki célul, hanem egy több fázisból álló stratégia kigondolását, amely a helyi erőforrások szerint több ütemben gazdagíthatja a térséget. A vidékiek számára a ház nem külön álló elem, hanem az udvar része, így az egyes ütemek alatt párhuzamosan fejlődik az épített környezet és a természet. Ha az erőforrások szűkösek, akkor bármely fázisban való megállás is lehet a folyamat vége.

Meglévő – Mint anyag

A tervezés első szakaszában az épület jelenleg helyenként még álló falait a felszínen konzerváló hozzáállással meghagytam, óvtam. Azonban a tervezés során ez a kérdéskör újra­újra előjövő kérdéseket vetett fel bennem. Miért tartok meg egy funkcióját már be nem töltő faltestet? Miben rejlik az értéke? A megtartás milyen mértékű? Emellett pedig a használók számára mit jelentene ez az építészeti viselkedés?

Végül a felszín felett található falakra, mint nyersanyagra tekintettem, és bontott téglaként használtam fel őket. Ezekből készülne el a Tanoda épületének magja, vagy a nyári konyha, biciklitároló. Ez a hozzáállás a vidéken nem idegen. A település másik hasonló kúriájának a tégláiból épült fel később a faluközpontban a községháza.

Meglévő – mint épülettömeg

Egyrészt a formához való visszanyúláskor az egykori kúria kontúrjait vettem figyelembe, azonban csak a hosszú traktust hagytam meg zárt fűtött térnek. A hozzá kapcsolódó, rá merőleges két egység fedett-nyitott térként egy könnyedebb addíció, amely az egykori kúria kétarcúságát emeli ki. Az egyik a megérkezés helyét, míg a másik átmeneti tér pedig a pince bejáratát. Ezáltal a zárt egység a területet két részre osztja.

A régi épület tervrajzai levéltárakban sem fellelhetőek mivel az 1880-as évekből nem található építési szabályrendelet. Így visszaemlékezések és archív fotók alapján lehet csak beazonosítani a helyiségeket, amelyekre támaszkodva, a foglalkoztató mint a „munka területe" az egykori présház helyére került, a közösségi tér pedig az egykori reprezentatív tér helyére.

Anyaghasználat

A meglévő súlyos anyaghoz társításként egy könnyed rátelepedés mellett döntöttem. Amellett, hogy a tégla és a fa két hagyományos anyag, így a tájba könnyen belesimulnak, a használók számára is ismerősek.

Ha vertikálisan tekintünk a tervezett épületre, akkor a felszín alatt található pincerendszer masszív téglafalait a fa nyílászárók egészítik ki, míg a felszín felett a kevés megmaradó tégla újrahasznosítását egy fa pillérvázas rendszerrel egészítem ki, így a végén a két anyag egyensúlyba kerül.

A fázisokra bontott tervezés nagyban befolyásolta a szerkezetek kialakítását, ezért például az épület merevítéseként működő kétirányú lécezés fedett-nyitott térként való használatkor még árnyékoló funkciót tölt be, majd az épület „becsomagolásakor" már belső homlokzatburkolattá válik.

Részletek

Fontos szempont volt továbbá, hogy a szerkezet minél könnyebben megépíthető lehessen kaláka jelleggel. Ezért csak fa fűrészárut használtam a rétegragasztott fa tartószerkezetek helyett, és olyan gerendát és merevítést terveztem, amely könnyen kivitelezhető. Hasonló okokból alakítottam ki nagyobb ereszt, amely fogadja mindkét tetősíkról a csapadékot, így elkerülve a bonyolultabb vápaképzést.

Számomra ebben a folyton változó világban ez a típusú folyamat-tervezés érzékenyebb hozzáállásra sarkallt, mintha egy kész ház tervezését tartottam volna szem előtt. A másik kiemelendő tanulsága a tervnek a józan építészetre való törekvés volt. Minden lépést annak az elvnek igyekeztem alárendelni, hogy „épp elég" legyen. Elég fűtött tér, elég rugalmasság, elég anyagfelhasználás..., mert mind a funkció, mind a hely ezt kívánta meg, és ez segítette az építészeti döntéseimet, formálta a tervezéshez való hozzáállásomat.

Macsek Kata