Rácz Jolán az ablakok-szem-lélek tükre megközelítésből indította el a konferenciát megnyitó beszédében. Fegyverneky Sándor költői képek helyett a praktikum oldaláról közelített: a probléma megoldását a széles szakmai összefogásban látja. A hagyományos ablakok energetikai tulajdonságairól elmondta, hogy egyre jobb paraméterekkel bírnak, továbbá felhívta a figyelmet arra, hogy a globális felmelegedésért az épületek, áttételesen az építészet is felelős. Jelenleg az ablakok cseréje nem engedélyköteles, ezzel kapcsolatban sietett leszögezni, hogy ez nem jelenti azt, hogy bizonyos szabályokat nem kell, illetve nem kéne betartani.
Mezős Tamás példákkal illusztrálta, hogy az ablakok arányrendszerükkel, technikai megoldásaikkal önmagukban is képesek megjeleníteni az épület stílusát. Kicserélésükkel nem csupán az épület homlokzata változik, hanem maga az utca- és a városkép is. Példaként említette a Király utca 38. szám alatti épületet, ahol a klasszicizmus filigrán méreteit változtatták meg, vagy a Pénzügyminisztérium üvegfelületeinek csökkentésével megváltozott az épület homlokzata is. A fa szerkezet mellett Mezős Tamás felhívta a figyelmet a fémszerkezetű ablakokra is, véleménye szerint itt végképp nagyon fontos a szelvényméret megtartása. A részletek tekintetében kiemelte a vasalatok és rúdzárak fontosságát. Néhány kép erejéig elidőztünk az otromba redőnyök, az ablakokba illetve a homlokzatokra szerelt visszataszító klímaberendezések látványán. A későbbi előadásokból kiderült, hogy hungaro-pesszimizmusunkat félretehetjük: nem mi vagyunk az egyetlen ország, ahol a cserepes virágok és a mikulás csokik mellett, egy-egy brutálisan ronda klímaszerelvény is gazdagítja a homlokzatot.
Így van ez Kassán is, tudtuk meg Tina Markusovától, a Kassai Kerületi Műemléki Hivatal munkatársától. A sokat sejtetető „Kassai requiem” címet viselő prezentációból kiderült, hogy Kassán is nagy divatja van az új ablak - régi ház konstrukciónak. Az előadó a műemléki elvekre helyezte a hangsúlyt. Abban az esetben, ha a hagyományos ablakok felújítása nem lehetséges, a pontos másolatban látja a megoldást. A műemlékvédelemmel kapcsolatban Romana Cielatkowska, a gdanski Műszaki Egyetemről elmondta, hogy nem lehet mindent védeni, el kell döntenünk, hogy mi a fontos és a megőrizendő érték. Cielatkowska véleménye, hogy egyszerű dolgokat kell elsősorban megvédenünk, példaként a fa mesterműveket említette meg. Lengyelországban a történeti épületek az elmúlt negyven évben kaptak védelmet. Óriási különbségek mutatkoznak a lakó- és középületek vonatkozásában. Míg utóbbiak esetében könnyebb az épületek kezelése, addig a lakóingatlanoknál, kedvező banki hitelekkel segítették meg a lakosságot.
Ez a megoldás azonban nem mindig a megfelelő eredményt hozta, számos esetben ablakcserére és nem felújításra került sor. Az ablakcsere növekedést nem lehet megállítani Cielatkowska szerint, de legalább néhány esetben meg kell őrizni a történeti ablakokat. Az amszterdami kompromisszumos megoldást látja elképzelhetőnek, ahol új anyagokkal őrizték meg a régi szerkezetek. A helyzet súlyosságát nem csupán a zavarodott sokféleségben és a drámai káoszban látja, hanem a szakmunkásképzés hanyatlásában is.
Vukov Konstantin, a Corvinus Egyetem képviseletében a szerkezeti különbségekben látja a konfliktus fő okait. Rövid ablaktörténeti előadása után, az esztétikai elszegényedésre és az anyagazonosság problematikájára hívta fel a figyelmet. Az anyagazonosságot nem tartja elegendő megoldásnak ha a vasalatokkal, vízelvezetőkkel, a tagolással és a szárnyakkal nem törődünk.
A brit The Georgian Group-tól érkezett Michael Bidnell, aki a György-korabeli ablakok védelmét annyira szívén viseli, hogy az idén még egy fesztivállal is kampányolni készül megmentésükre. A szigetországban ugyanaz a helyzet, ami a kontinensen: a tulajdonosok előszeretettel cserélgetik le ablakaikat. Lenne megoldás a javításra: az előadó a folyékony fát javasolja. A briteknél kapható műanyag ablakok sincsenek köszönő viszonyban a György-korabeli tolóablakokkal, és úgy tűnik, a tulajdonosok ott sem látják be, hogy a fa nyílászárók élettartama minimum száz év, míg műanyagoké kb. harminc. Környezetszennyező mivoltukról nem is beszélve.
A norvég előadó, Harald Ibenholt szerint, nagyon szerencsések a budapestiek, mert sok szép eredeti ablakunk van (még). Norvégiában a hőszigetelés az, ami nagyon fontos a vásárlóknak. A harminc évvel ezelőtt elterjedt ún. háziasszony ablakról menetközben kiderült, hogy kevésbé állják a hideget, mint amiről lecserélték. Mostanában az eltávolításuk okozza a fő problémát, mert javítani nem lehet őket. Felelőssé teszi a megtévesztő reklámokat és a megoldást csak abban látja, ha pénzügyi oldalról láttatjuk be a vásárlóval, mennyire rosszul jár, ha kidobja hagyományos ablakait. A műanyag ablakokról ő is elmondta, hogy nehéz karbantartani, szemben a fával.
Becker Gábor előadásban a low-e bevonatú üveg mellett tette le voksát. Véleménye szerint a történeti ablakoknál több hiátus is mutatkozik a hőszigetelés, a légzárás és a hanggátlás tekintetében. A felújítás során a tok-szárny csatlakozásra, a belső párázás, légzárásra kell nagy hangsúlyt fektetni. Taco Hermans szerint a hollandiai fém ablakok megjavíthatóak, felújíthatóak, és erre nagy szükség is lenne, hiszen elhanyagolásuk miatt elrozsdásodtak. A rozsdának köszönhetően a keret megvastagodik, ami akár az üveget is tönkre teheti - tudtuk meg az előadótól. Fémszerkezet esetében a kettős üvegezést mindenképp kerülni kell, a megoldás a vákuum üvegben rejlik.
Európa majd minden országában elszaporodtak az olcsó műanyag ablakok. A szimpóziumon összegyűlt igen nagyszámú hallgatóság a szakma soraiból került ki, így nem okozott nagy meglepetést az egyetértés, de sajnos nem ezt a közönséget kell meggyőzni a történeti ablakok megmentésének szükségességéről. Szabályozókra, széles körű tájékoztatásra, képzett szakemberekre lenne szükség. A szimpózium a történeti ablakok megmentéséről szóló kiáltvány elfogadásával zárult.
Biczó Gabriella (szöveg+kép)
Ha csatlakozna a kiáltványhoz, december 5-ig megteheti a jolan.racz/kukac/koh.hu címen.