Accord a süketszobában - Szakszerű Építészeti Hivatásgyakorlás Irányelvei
Nemzetközi Konferencia 2001. május 24.
El nem hangzott hozzászólás Borvendég Bélától
Nemzetközi Konferencia 2001. május 24.
El nem hangzott hozzászólás Borvendég Bélától
Szerkesztői előszó
Tisztelt Olvasók!
Ma a Parlament kb. 1/3 részben megtelt Felsőházi termében tanácskozás zajlott a Szakszerű Építészeti Hivatásgyakorlás Irányelveiről, számos külföldi vendég és a MÉK meghívott tagjai jelenlétében. Spontán hozzászólások, kérdések nem voltak, minden az előre megtervezett forgatókönyv szerint zajlott. Az elhangzott előadásokat vastag füzetben minden jelenlévő megkapta, pontosan követhette a szövegeket.
Borvendég Béla építész, a Magyar Építészek Szövetségének örökös tiszteletbeli elnöke, bár előre kért lehetőséget a hozzászólásra, a kiadott programba és füzetbe nem került bele.
Az Építészfórumhoz beérkezett kérdéseket a konferencia megkezdése előtt kinyomtatva átadtam a konferencia levezető elnökének, Fazakas György építésznek, a Magyar Építész Kamara Külügyi Bizottsága elnökének, aki ígéretet tett, hogy ha nem szóban, akkor később írásban választ kapunk a kérdésekre.
Részletes tudósítást az elhangzottakról később adunk, most közzétesszük Borvendég Béla el nem hangzott hozzászólását.
Vargha Mihály
főszerkesztő
Accord a süketszobában
Szakszerű Építészeti Hivatásgyakorlás Irányelvei
1. Az UIA Egyezménye
Vitruvius az építészettel kapcsolatban immár kétezer éve megfogalmazott három alapkövetelménye, jelesül a szilárdság, a használhatóság, a kellemesség bizonnyal érvényesek lesznek mindaddig, amíg az építészet létezik. Talán valamikor szükség lehet ugyan valami ma még nem is sejthető kiegészítésre, de a szűkítés lehetősége bizonnyal kizárható.
Ha azonban visszatekintünk a mögöttünk álló legutolsó 150 év mindegyre gyorsaban örvénylő változásaira, és ezek közül is különösen azokra, amelyek e hármas követelmény megvalósítását befolyásolják, az akadályok olyan szövevénye tárul a szemünk elé, amin végre át kellene vágjunk. És már nem is az építészet fennmaradása érdekében.
Az ember méltósága, közösségek és végső soron annak a társadalomnak az anyagi és szellemi jóléte érdekében, amit szolgálni az építészet célja és végső értelme. Az UIA Egyezmény - nem túlzás - történelmi jelentősége abban rejlik, hogy számbavéve a világban végbement változásokat és a korunkban kibontakozó tendenciákat, átfogóan jelöli meg azokat azokat a legfontosabb tennivalókat, amelyek elvégzése megkerülhetetlen, ha azt akarjuk, hogy az épített környezet minősége tovább már ne romoljék, sőt inkább javuljon.
Azt a felelős gondolkodást és magatartást tükrözi tehát, ami következetes kiállás a vitruviusi követelmények változatlan érvényessége mellett. Amelyek - mint bizonyítja - csak akkor maradhatnak azok, ha a 21.században majdnem mindent sikerül körülöttük megváltoztatni.
A természeti környezet nap mint nap romló állapota miatt érzett aggodalom, ha késve is - már kezd tudatosulni s néha már történik is valami a pusztulás megállítása érdekében. A világ kezdi végre belátni, hogy ökológiai rendszerünk összeomlása az emberiség fennmaradásának végét jelenti. Az azonban, hogy az épített környezet lezüllése a civilizáció halálát jelentheti, ami ugyanoda vezet, még nem ennyire felismert tény. Pedig amíg a természeti környezet ellen elkövetett galádságok oka gyakran a védelemre fordítandó pénz hiánya, addig az épített környezet nem rítkán éppen a pocsékolás, a megfontolatlan, netán a vak nyereségvágy áldozata.
A jó épített környezet, azaz az építészet ügye életbevágó. Közügy. Iletve az kellene legyen. Nem csak a szavakban, de főként a tettekben. És a józanság eme parancsa nem kerülhető meg sem a magántulajdon szentségére, sem hangzatos, ámde valójában szemforgató alibire hivatkozva. A szűk egyéni érdeket a demokráciában semmilyen valóban felelős döntés nem helyezheti a közjó szempontja elé. Fedél mindenkinek kell a feje fölé. A civilizált társadalom ezt az igényt legalább az emberi méltóság szintjén kell kielégítse. A tisztességes ember dolgozni akar. Ámde, hogy a munkahely biztonságos, célszerű és kellemes legyen, a modern társadalmakban már nem csak a dolgozók várják el, mert ugyanez minden ésszerűen gondolkodó munkáltató gazdasági érdeke is. Hogy a települések egészségesek, biztonságosak legyenek, jó lakó- és prosperáló munkahelyekkel, hogy lakóik számára nyújtsanak tág lehetőséget a művelődésre, a kikapcsolódásra és pihenésre, hogy ha nem is korlátlanul, de kényelmesen és biztonsággal lehessen bennük közlekedni, és hogy mindez együtt még kellemes sőt szép is legyen, nos erről szól az építészet. Ha hagyják szóhoz jutni.
Átfutva az Egyezmény pontjain, könnyű meglátni, hogy a világ építészeinek egybehangzó véleménye az, hogy bár a benne megfogalmazott célokat az egyes országokban általában és nyíltan nem vitatják, a valóságban gyakran mégsem érvényesülnek. Az okmány jelentősége éppen az, hogy átfogó egyértelműséggel mutatja meg, mit és miként kell megváltoztatni annak érdekében, hogy a felemás helyzet szerte a világban jobbra forduljon.
Ehhez két meghatározó dologra van szükség. Az egyik az, hogy a kormányok az irányelveket nemzetközi szinten fgoadják el, mégpedig fenntartás és hátsó gondolatok nélkül. Jó hír, hogy ez a folyamat elindult. Az UNESCO például már kifejezte egyetértését és a WTO is egyetértően tűzte napirendjére a dokumentumot. Másrészről azonban arra van szükség, hogy az elvek lokális szinten is érvényre jussanak. Az egyes kormányok tegyék rendbe saját házuk táját. Ami távolról sem ígérkezik sétagaloppnak. Az Egyezmény követelményeit minden kormányzat bele kell építse az ország törvényes és intézményi rendjébe. Ami pedig gyakran olyan érdekeket sért, melyek ugyan parciálisak, de amelyek mögött igen nagy pénzek mozognak. Nem ritkán az ország határain messze túl.
2. A magyar helyzet
Az Egyezmény szerint a jó építészet, a magas színvonalú épített környezet létrehozásának kulcsszereplője az építész. Felkészültsége, tehetsége és etikussága tehát mindenkor összhangban kell legyen a kor, az adott társadalom követelményeivel és elvárásaival. És persze olyan ember kell legyen, aki elkötelezett a társadalom szolgálatának ügye mellett. Másrészt perdöntő, hogy ama transzformációs rendszer, ami az építészben megtestesülő szellemi erőforrásokat a társadalom számára hasznosíthatóvá teszi, a lehető legkisebb veszteséggel vagy helyesebben a legjobb hatásfokkal működik-e?
Ugyanilyen jelentőségű, hogy az elvégzendő feladatot az építész számára ne csak valamely építtető szűk érdekei szerint, hanem a közösség és végső soron a társadalom érdekei szerint fogalmazzák meg. Oly módon, hogy az építésznek legyen módja sorompóba állítani minden tudását és alkotókészségét. És persze fontos követelmény, hogy a megfelelő feladat megfelelő alkotóval találkozzék. Mert - ismételten aláhúzandó - az építészet közügy, tekintet nélkül arra, hogy valamely építkezés közvetlenül magán- vagy közösségi célokat szolgál. Aki ezt nem hajlandó elhinni, gondoljon a Balatonra vagy a budai zöldövezetre mint az építészet tipikus állatorvosi lovaira. Ahol is az adófizetők többségének ijesztő mennyiségű pénzére van és lesz egyre inkább szükség ahhoz, hogy a kevesek anyagi nyeresége érdekében okozott károkat legalább részben helyre lehessen hozni. Hogy legalább a veszett fejsze nyelét vissza lehessen szerezni.
3. A jó építészet és politika
A demokratikus társadalomban a politika a hatalom megszerzésének vagy megtartásának eszköze olyan célok elérése érdekében, amit valamely politikai erő a társadalom érdekében állónak tart. Ezt a célkitűzést a jogosult állampolgárok a szavazófülke magányában minősítik. Ezért a pártok éber szemmel kell figyeljék a választók véleményét. Programjukba mindent készek fölvenni, amitől szavazataik számának növekedését remélhetik, és nem szívesen állnak ki olyan ügy mellett, aminek ilyen hozadéka nincsen.
Az UIA Egyezmény a tennivalókat 16 pontban tárgyalja. Ha ezeket a hazai gyakorlattal pontról pontra egybevetjük, jószerint nem akad egy sem, ami körül minden rendben lévőnek volna mondható. S ez bizony baj. De nem végzetes. Azzá válhat azonban, ha ebbe mind a szakma, mind a politikusok beletörődnének. Nem azért, mert esetleg intőt kaphatunk az Uniótól, vagy ”Ungarisches Wirtschaft” ajakbiggyesztést. Nem. Itt most megkerülhetetlen saját érdekekről, saját magunkkal szembeni felelősségről van szó. Mindazonáltal ehelyütt nem cél pontról pontra végigmenni a dokumentumon, azt bizonygatva, hogy mi minden hibás, hogy mi mindent kellene megváltoztatni annak érdekében, hogy hazai gyakorlatunk, szabályaink és intézményeink megfeleljnek az okmányban lefektetett irányelveknek. Amelyek - remélhetőleg hamarosan - nemzetközi szinten elfogadott normák lesznek. Viszont utalni kell azokra a kezdeményezésekre amelyeket a MÉSZ az UIA elismert magyar tagozataként tesz, illetve tenni szándékozik annak érdekében, hogy a jó építészet mihamarább pozitív értelemben emelkedjék a politikai kérdés rangjára.
4. A MÉSZ és az Egyezmény
A Magyar Építészek Szövetsége felimerte, hogy az olyan társadom, amelynek környezeti kultúrája satnya, amelyben az állampolgárok, polgárok nem őszintén érdekeltek az épített - és általában a környezet - minőségében, nehezen vagy egyáltalán nem érhető el, hogy a jó építészet ügye politikai kérdés rangjára emelkedjék. Hasonlóképp kritikus a helyzet ott is, ahol a lokális egyéni érdek gyakorta félresöpörheti a közösségét, ahol az építészeti minőség hivatalos megítélésének rendszere félszemére vak s a másikra kancsít. Márpedig a kommunista idők örökségeként nálunk mindkét tünet könnyen kimutatható. Bizonyságként elég nyitott szemmel szétnézni a országban. Ahol szerenecsére - ha nem is túl nagy számban, de - épül olyasmi, amit nyugodt szívvel építészetnek, sőt építőművészetnek is mondhatunk akár, ám bőséggel látni bóvlit, sőt gyakran számos olyan hivalkodó építményt, amit a legjobb indulattal is csupán vizuális környezetszennyezések lehet tekinteni. Az épített környezet terén még szóba sem került a ”szennyező fizet” elvének bevezetése, hogy az alkalmazásáról már ne is beszéljünk.
Minden előrevivő szándék végső kiindulási pontja a választópolgár. Ha a közösségek felismerik, hogy a jobb épített környezet létrehozása gyakran nem pénzkérdés, ha belátják, hogy azt a keveset is bölcsebben lehet elkölteni, mint a korábban elkövetett vagy eltűrt környezetrombolás okozta károk helyreállítása, de ami mégis csak előcsalogatható, ha belátja, hogy olyan politikai erőket kell támogasson, akik az épített környezet óvásáról, gazdagításáról nem csak szavalnak, de hajlandók érte szakszerűen tenni is valamit, és akik készek ezért a kemény csatákat is vállalni, akkor van - de csakis akkor van - esély arra, hogy lépésről lépésre jobbra forduljanak dolgok. Végleges megoldás ugyanis e téren sem létezik. A jó épített környezet hasonlatos az egészséghez. Amiért nap mint nap mindannyiunknak tenni kell valamit. Egyénenként és közösségként egyaránt.
A MÉSZ ilyen meggondolásokól vezetve indítja el portálját a Világhálón, Architeca Hungarica címen. Ez a website sok tekintetben egyedülálló. Az építészetről, de elsősorban nem a szakma számára kíván információkat és tudást szállítani. Az elérni szándékolt használói kör mindenek előtt a nagyközönség és ezen belül is a fiatalság. A portál virtuális kiállítási galériákban fogja bemutatni az egész ország építészeti termésének színe-javát. Képben és szövegben. Beleértve az örökölt kincsek egy részét is. Teszi ezt azért, hogy jó példák megismertetésével érveljen. Hogy ily módon adjon mércét a közönség és a döntéshozók kezébe. Megmutatva mi az a reális, bizonyítottan elérhető színvonal, ami az építésztől nálunk elvárható. Sőt megkövetelhető. Feltéve, hogy a kiválasztott tervező tényleg alkalmas a munka elvégzésére és biztosítják számára az alkotó munka nélkülözhetetlen föltételeit.
A website annyiban is sajátos, hogy teret kíván adni a legjobb hallgatói munkák és a tehetséges pályakezdő építészek művei számára. Ami azért fontos, mert az építész társadalmilag hasznos pályaíve rövid. Az egyetemi tanulmányok megkezdésétől számítva legkevesebb kilenc-tíz év szükséges ahhoz, hogy talajt fogjon. S legalább további szerencsés négy-öt, amíg nevét kezdik megismerni. Mind egyéni, mind társadalmi érdek, hogy a valóban rátermettek esetében ez az idő minél rövidebb legyen.
Végül - de távolról sem utolsó sorban - szólni kell a portál ama egyedülálló sajátosságáról, hogy nem csak külön is meg kívánja szólítani, de be is kívánja vonni, meg is kívánja mozgatni az iskoláskorú fiatalokat. Azokat, akik már ügyesen közlekednek a Hálón, de még nem kopott ki belőlük az ember természetes vizuális érdeklődése, a megtapasztalás iránti vágy. Külön is gondolva azokra, akik lakóhelyük közelében nem reménykedhetnek abban, hogy avatott kalauz és idejében vezeti be őket a látás, a jó környezet boldogabb birodalmába.
A portál, a mögötte lévő adatbázist és a gyors és folyamatos működtetést lehetővé tevő szoftver-rendszer a Nemzeti Kulturális Alapprogram anyagi támogatásának köszönhetően elkészült. A MÉSZ május 15-én mutatta be a meghívott vendégeknek. Két hét múlva ténylegesen látogatható lesz. És bárki szabadon olvashatja vagy például le is töltheti innen az UIA ama Egyezményét, amit a Parlamentbe meghívott kiválasztott vendégkör privilégiumkén kapott kézhez meghívója mellékleteként.
