ACTION 2020: fórum a fenntartható fejlődésért

A Magyarországi Üzleti Tanács a Fenntartható Fejlődésért (BCSDH) elsőszámú programja az ACTION 2020, amely a fenntartható fejlődés gyakorlati megvalósulási lehetőségeit keresi több, mint 100 tudományos, civil és vállalati szakértő és 47 partner cég bevonásával. Móré Levente beszámolója. 

A Magyarországi Üzleti Tanács a Fenntartható Fejlődésért (BCSDH) a tagvállalatai körében a fenntartható fejlődés három alappillérét, a gazdasági eredményességet, az ökológia egyensúlyt és a társadalmi életminőség javításának a gazdasági gyakorlatba való átültetését igyekszik elérni és egyben hozzájárulni a magyar gazdaság és társadalom fenntartható fejlődéséhez.

Programjuk a World Businnes Council 2020 munkatervéből indult ki. Céljuk hatásos, adaptálható, megvalósítható, mérhető, működtethető és fenntartható megoldások kialakítása. Eddig már 37 üzleti megoldás született ennek eredményeként és 72 indikátort adtak a magyar vállalkozóknak, hogy segítség őket elindulni ezen az úton.

A 2016-os évre ütemezett céljuk az egy főre eső üvegházhatású gázkibocsátás csökkentése. Idei kiemelt témáik: a közlekedés, az épületek energetikája és az alacsony karbon kibocsátású gazdaság. Terveik gyakorlati alkalmazására remek példa az Unilever Kft., akik csak a szállítási útvonalaik optimalizálásával 25%-os széndioxid-kibocsátás csökkenést értek el.

A Siemens budapesti központjában tartott konferencia és workshop előadásait Ifj. Chikán Attila, a BCSDH vezérigazgatója vezette fel kiemelve, hogy a klímaváltozás problémáinak megoldása az üzleti szektor nélkül nem megy. Szerencsére a vezető országok lassan eljutnak gyakorlati eredményekig, ennek fontos jele volt a párizsi klímacsúcs, ám ez csak a kezdet. A társadalmi és környezeti folyamatok megfordítása a vállalatokon múlik. Ennek számos módja lehet az élelmiszerhulladék csökkentésétől, a vizek védelmén keresztül az alacsony karbon kibocsátású autóflotta fenntartásáig.

Dr. Bartus Gábor, az Nemzeti Fejlesztési Terv titkára az alacsony karbon-kibocsátási gazdaságról tartott előadásában 10 pontba gyűjtötte össze a legfontosabb tényezőket. A világ elindult a „low-carbon” gazdaság felé, de a kormány tényleges beavatkozásai még ingatagok. Erős elköteleződésre van szükség a cégek, a kormányok és a civilek részéről egyaránt, hogy a célkitűzésekből siker legyen. Ma még „együtt aggódás” zajlik a konzekvens cselekvés helyett. A környezeti válság nem csak klímaválság, sokkal nagyobb problémahalmaz. 2000-ig a természeti tőke 25%-át emésztettük fel, 2030-ra ez 30% lesz, ami hatalmas szám. A klímapolitika sajátossága a nagyfokú bizonytalanság, máig megoldatlan a társadalmi diszkontráta problémája.

A tudományos ismeretek és a politikai cselekvés távolsága nő, utóbbi egyre inkább lemarad a tudomány fejlődése mögött - ez a fenntarthatósági átmenet problematikájával magyarázható. A jelenlegi és a fenntartható státuszt egyaránt ismerjük, de a célhoz vezető út bizonytalan. Addig, amíg nem gondolkodunk elég nagy ciklusokban, nem alakíthatók ki hosszú távú stratégiai tervek, nagy gond tehát a környezetpolitikai szabályozás alacsony hatékonysága. A humán adók a II. világháború óta többszörösükre növekedtek, míg a gazdasági és energia adók nem mutatnak jelentős változást. Magyarországon 90%-ban közvetlen szabályozás történik és nagyon kevés az élénkítő, ösztönző intézkedés, pedig ezek lennének a hatékonyabbak. Rossz eszközökkel és nem megfelelő módon lelkesítjük a piaci szereplőket.

Hasonló probléma a nemzetközi jog erőtlensége is. A globális egyezmények gyengék, rengeteg jogi kiskaput hagynak, mert mindenki félti a saját szuverenitását A tudományos, a civil és az üzleti szektor jóval innovatívabb és elkötelezettebb, mint a kormány, de erős szabályozásokra szükség van. A környezeti károkozáshoz kapcsolódó rossz hír néha jó lesz: az USA-ban pl. megjelentek az első klímamenekültek. Ha a kibocsátó ország is megérzi a környezetszennyezés káros hatásait, az előbbre vihet.

Nagy szerencse, hogy az üzleti lehetőségek gyakorlatilag kifogyhatatlanok. Már jelentős részsikereink vannak. Ez a piac már létezik, nem zöldmezős beruházás. A következő technikai forradalom szinte biztosan az energiatárolásból fog fakadni.

Martin Powell, a Siemens városfejlesztésért felelős vezetője hangsúlyozta, hogy a helyi szinten véghezvihető változások elkötelezett híve. Budapest 20-30 év múlva fontos várossá váljat, de komoly változások következhetnek be a világ összes nagyvárosában is. Ugyanazt a helyet fogjuk majd megosztani kétszer annyi emberrel, kétszer annyi járművel és 20%-kal több energiafogyasztással. A környezetszennyezés, a terrorizmus és egyéb hatások átalakítják életünket, a világ jövőjére nézve a következő 20-40 év kritikus lehet.

2000-ben 2 milliárd gyerek született, 2100-ra valószínűleg ugyanennyi születik majd, azonban 3 milliárddal többen leszünk a Földön, az emberiség jelentősen öregszik. 2050-re 2 °C-os átlagkőmérséklet-emelkedés várható. Már most is, csak Londonban, évente 4267 ember hal meg a klímaváltozás miatt, de el kell gondolkodnunk azon is, hogy mi lesz, ha egyszer elveszítjük az áramot (árvizek, stb.)? Mi lehet a megoldás ezekre a problémákra?

A jövő a járművek lakossági használatában van. Az emberek időt spórolhatnának és nyugodtabb életük lenne, ha megosztanák egymással a járműveket, használnák az önvezető technológiákat. Ilyen az Uber szerint felvázolt taxik jövője: önvezető buszok, amelyek akár egyszerre 10 fő szállítására alkalmasak. 7 év alatt terjedtek szét a világban az okoseszközök, amelyek lehetőséget adnak a gyors cselekvésre. Együtt, okosabban és hatékonyabban kell dolgoznunk.

Fontosak az ún. okos épületek, mint a Tesla londoni Chrystal épülete, amely az egyik legzöldebb a világon, de sok országban épülnek már passzív házak, számos helyen alkalmaznak megújuló energiaforrásokat. A nagyvárosok felső középosztálya mindenhol erősödik, ami a fogyasztási cikkek gyarapodását is magával hozta.

A városok fenntartási költségének 80-90%-a az infrastruktúrára megy el, ezt automatizálással csökkenthetjük, intelligens infrastruktúrára van szükség. Az emberek 80%-a utazik a munkahelyére vagy a munkájával kapcsolatban, az újfajta elektronikai eszközökkel ezt csökkenthetnénk.

A mai gazdaságpolitika és tudomány azt a kérdést teszi fel a városokkal kapcsolatban, hogy "Mi történt?", de ehelyett a "Mit fogunk tenni?" kérdést kellene preferálnunk. Egy év alatt a világ 57 millió dollárt költ el üzemanyagra; egy Bécs közlekedésének modellezését elkészítő tanulmány szerint ha az autók 20%-a elektromos lenne, 9%-kal csökkenne a város károsanyag-kibocsátása.
A világ számos városa próbál a városok környezeti terhelését csökkentő intézkedéseket bevezetni. 

Érdemes figyelnünk a világ vízhasználatára is, hiszen az energia pazarlás szemléletes példája. Míg az USA lakossága 180 l vizet használ el naponta, addig az EU-ban napi 120 l fogy - személyenként 80 l víz elég kellene, hogy legyen.
Fontos lenne az energiatermelés letisztítása, mert nincs szükség ennyiféle termelési típusra. Az egységesítések és automatizálások nagyban segítik az élhetőbb környezet, közlekedés kialakítását. Ahogy Martin Powell is említette, "rengeteg lehetőségünk van, de a gazdasági szeplők bevonása nélkül nincs lehetőség igazán komoly javulásra."

Az prezentációk után lezajlott 3 részből álló workshop témái a fenntartható közlekedés fejlesztése, az épületek energiahatékonyságának fokozása, és az alacsony karbon kibocsátású gazdaság bővítése voltak. A BCSDH ezek eredményeit felhasználva alakítja majd ki a további konkrét munkatervét, amelyet novemberben tárnak majd több más kutatás eredményével együtt a nyilvánosság elé.

Móré Levente