Adaptive reuse* – Heterogén tervjavaslatok az újpalotai lakótelep felvirágoztatására
A környezeti és társadalmi lassú katasztrófa előszobájában nagy jelentőséggel bír, hogy a ránk hagyott épületállományt elbontjuk és helyére újat építünk, vagy megróbáljuk újrahasznosítani. Egy élhetőbb főváros elképzelése érdekében elengedhetetlen decentralizált városi központok tervezése, melyek tehermentesíthetik a belvárost, kulturális- és találkozótérként szolgálhatnak a helyi közösségeknek, így demokratikusabbá és hozzáférhetőbbé téve a várost. A MOME mesterszakos építész hallgatói egy kieső, elhanyagolt városrész és egy negatív jelentésekkel terhelt kor épületének újjáélesztésére vállalkoztak.
* Az adaptive reuse egy olyan folyamat, melyben egy meglévő épületet más célra használnak fel, alakítanak át, mint amelyre azt eredetileg tervezték.
A helyszín Újpalota, azon belül az újpalotai lakótelep, mely a 70-es években nyerte el máig ismert arcát. Az építkezések megkezdése előtt a környék lényegében puszta volt, a rendszerváltás előtti húsz év virágzását követően pedig a panelok idősödő lakossága és a belváros könnyű elérése miatt, mára társadalmi és kulturális értelemben ismét ellaposodni látszik. A lakótelepet négy részre osztó, forgalom által erősen terhelt közlekedési csomópont déli sarkában elterülő Fő tér és a mögötte megbúvó volt iskolaépület újragondolása képezte a szemeszter feladatát.
A CLASP elnevezésű, Angliából importált, gyorsan építhető, könnyűszerkezetes technológián alapuló iskolaépületet Kévés György tervezte 1975-ben. Annak tudatában, hogy az építőipar mekkora környezeti terhet jelent a természet számára, valamint, hogy egy épületen belül a tartószerkezet legyártása milyen mértékben növeli egy projekt karbonlábnyomát, a házban található acél csontvázra kincsként tekintettünk. A tervezés során gondolatban tartószerkezetéig csupaszítottuk a nagyjából hétezer négyzetméteres, földszint plusz kétemeletes házat, így a megmaradó, rigorózus rasztert tekintettük “játékterünk" keretének. A tervezés egyik kihívása a meglévő épület környezetével való összekapcsolása volt, mivel annak földszintje másfél méterrel az utca és a telek szintje fölött kezdődik, és meredek rézsű határolja minden oldalról. Egyedül a földbe süllyesztett tornaterem rendelkezik közvetlen kijárattal a volt iskolaudvar felé. Az épület szomszédságában, a Fő tér felől érkezve két tízemeletes panelház, élelmiszerbolt és egy kis közösségi ház található, délről iskola, óvoda és játszótér határolja.
A fizikai adottságokon túl, a társadalmi környezet feltérképezése alapozta meg az évfolyam javaslatait. A kerület főépítészével konzultálva, valamint a környék jellegét, és az ott élők napjait alaposan vizsgálva olyan lehetséges programösszetétel-javasaltokkal álltunk elő, melyek élettel tölthetnék meg az elhagyatott tereket. A tervezési folyamat minden esetben a beavatkozás élettartamának vizsgálatával indult. Miként egy városrész igényei alkalomadtán gyorsan változhatnak, egy nagy méretű, monofunkciós épület, lassan forduló hajóként válik kitetté a kor, a környezet és a használat oldalán jelentkező változásokra. Ennek fényében nagy hangsúly helyezkedett a programalkotásra és olyan lehetséges straégiák felmutatására melyek a használatból kiindulva adnak építészeti választ a fenntarthatóság kérdésére.
Gulyás Janka tervében – az eredeti alaprajzi szimmetriát tartva – egy szigorú alaprajzi rendszert fogalmaz meg, amely elősegíti a későbbi alakíthatóságot és átlátható térstruktúrát hoz létre. A meglévő épületet két, keresztező út osztja négy szimmetrikus egységre, amelyek így a főtér illetve a környező oktatási intézmények felől egyaránt elérhetőek. Az így kialakult épületrészekben megegyezően elhelyezett vizesblokkok és közlekedők köré felfűződő használati terek funkciója igény szerint változhat. A tervben a jelenlegi közösségi ház költözik az épületbe, valamint tematikusan elkülönülve és kiegészülve jön létre gyerekház, zeneház, műhelyház és sportház. A javaslat értelemszerűen sok egyéb, fel nem villantott használat befogadására is alkalmas térszervezésének köszönhetően.
Fogarassy Réka a funkciók meghatározásánál arra törekedett, hogy azok egymást kiegészítve alkossanak élő, működő egységet. Tervében az épület középső szintje kertész- és szakács szakképzésnek ad otthont. Előbbit a tetőn növénytermesztésre alkalmas üvegház, utóbbit a földszinten üzemelő étterem tesz teljessé. Az eredeti tornaterem belmagasságát kihasználva egy előadóterem is helyet kapott az épületben, ami észak felől, a Fő tér és a meglévő közösségi ház felé nyit. A tervezés során meghatározó szervezőelv volt a meglévő ház tartószerkezetének megtartása, ami nem csak a zárt terek, hanem a szabadon átjárható közterek határolóelemévé is vált.
Dózsa Bercel helyszíni vizsgálódása során kiderült, hogy Újpalotán nincs felnőtt szakképzés, terve ezt a hiányt igyekszik orvosoni. A meglévő iskolaépületet egy olyan oktatási intézménnyé alakította át, melyben műhelymunkaszerűen tudnak a diákok tanulni, alkotni és közösségi életet élni. A nagy, felemás lepényre emlékeztető meglévő épület átalakítását az oktatási funkciónak való megfelelésen túl leginkább új közterek létrehozása vezérelte. A terv öt, különböző téri minőséggel felruházott közteret integrál a hozzáépítésekkel és elbontásokkal tarkított új szövetbe. Ennek a lépésnek köszönhetően a terület minden irányból másképp tárul fel az ide érkezők számára. A tömegformálás során három tömb jött létre: egy iskolai, egy kollégiumi valamint egy multifunkcionális térnek otthont adó épületrész, a szakképzés műhelyei pedig a földszinten kaptak helyet.
Kardos Orsolya terve a sport és rekreáció lehetőségén keresztül Újpalota lakosainak széles körét szólítja meg. A növényház jellegű, napozóteraszos élményfürdő a pihenés mellett, hidroterápiára és gyermekoktatásra alkalmas medencéket foglal magában. A részben megtartott háromszintes épülettömegben pedig mozgásfejlesztésre, gyógytornára és sportoktatásra alkalmas termek kaptak helyet. Az összekötő földszinti épületrészben a megérkezést biztosító tereken túl kávézó és bár kapott helyet. Az alapvető sportolási szükségletek kielégítésén túl a tetőteraszon lévő szenzoros fejlesztőkert további együttműködési lehetőségeket kínál Újpalota óvodáival, iskoláival. A mozgásház tömege a bontásokkal és minimális hozzáépítéssel az eredeti ház dinamikus karakterét igyekszik egyszerűbb geometriai formanyelvvel továbbvinni.
Majnár Rebeka beavatkozását elsősorban Újpalota szociológiai hátterének és társadalmi összetételének vizsgálata alapozta meg. Tervében olyan funkciók összekapcsolására tesz javaslatot, melyek azon túl, hogy hiányoznak a környékről, segítenék a gazdasági státuszon és életkoron átívelő kapcsolatok, közösségek létrejöttét. E cél elérését a meglévő épületben egy családsegítő- és szociális segélyközpont kialakítása biztosítja, melyek mellett kreatív alkotóműhely, szükség esetén rugalmasan alakítható sporttér és gyermekfoglalkoztató is szerepel a tervben. Az eredeti épület részleges elbontásával két új egység jön létre. Az északi tömb tetején a köznek szóló használat kiegészítéseként üvegház és kert kap helyet, míg átellenben a déli szárnyban szociális bérlakások kerülnek.
Winkler Rebeka tervének indítógondolata szintén a nagy, homogénfunkciójú házak fenntarthatóságát problematizálja. Észrevétele szerint a szóbanforgó lakótelep kulturális és oktatási intézményeinek újragondolását jelentősen nehezíti, hogy monofunkciós programuk miatt, léptékükből fakadóan, csökkenő lakossági bevonódás mellett, szinte lehetetlen a fenntartható működtetés. Ezért az eredeti épület tömegét kisebb működési alegységekre szabdalta, és olyan kulturális és alapfokú oktatási színtereket hozott létre, melyek közösségformáló természetüknél fogva csökkenthetik a gyökértelenség és átmenetiség érzetét a lakóközösségekben. Az eredeti épületet egy gyalogos főtengellyel metszette át, és tette könnyen megközelíthetővé. Ennek a döntésnek, és további részleges bontásoknak köszönhetően különálló, emberléptékű tömegek rajzolódtak ki.
Pálinkás-Szűcs Tilla terve jó gyakorlatként vette alapul a korábban az egykori Corvin Áruház épületében működő Művelődési Szintet (MÜSZI-t), illetve a XI. kerület alulhasznosított helyiségeiben virágzó kulturális életet. Ezek mentén fogalmazódott meg a program, ami kiadható műtermekkel, stúdiókkal ellátott alkotóházként értelmezi újra az újpalotai épületet. Annak érdekében, hogy a vélhetően belváros felől érkező alkotó-bérlők ne sajátítsák ki a házat, elvéve azt az újpalotai lakosságtól, az épület másik felében sport funkció kapott helyet, ami elsősorban a helyiek napi igényeire szolgálna válaszul. A meglévő ház szintjei földszintre, onnan megközelíthető süllyesztett tornateremre és lapostetőre redukálódtak. Előbbi magába foglal két sportolásra alkalmas termet, kávézót, átriumokat, kiállítóteret és a ház eredeti körvonala mentén lépcsőzve fűződő műteremcellákat. Utóbbi a köztér kiterjesztéseként igyekszik játékos és aktív kapcsolatot teremteni az alatta húzódó, alkalomadtán kiterjeszkedő belvilággal.
Szatmári Réka tervében kiemelkedő szerepet játszottak a tervezési helyszín közelében található oktatási intézmények. A Fő tér és a közösségi ház irányából két fő közlekedési tengely kijelölésével és egy szabadon átjárható átrium kialakításával két különálló blokkra bontotta az épületet. A Fő tér felől megközelíthető egység szabadidőparkkal összekötött sportközpontként él tovább, a déli blokk pedig lakótömbként működne, amelyben kisebb privát lakóegységeket, közösségi tereket és a lakók számára fenntartott szolgáltatásokat hangolt össze a tervező. Mindezt azért, hogy egy olyan rendszert tudjon kialakítani, amely az állami gondozásból kikerült fiatal felnőttek számára biztosít megfelelő életkörülményeket. A terv igyekszik olyan funkciókat helyezni az épületbe, amelyek lehetőséget nyújtanak a közösségi használatra (lehetőleg fogyasztási kényszer nélkül) és reflektálnak a környék szociális problémáira.
Lukovszki Bálint alkotásában központi szerepet játszottak a meglévő CLASP rendszerbe beköltöző funkciók és a városi köztér lehetséges kapcsolódási pontjai. Terve kísérlet, amely a közösségiház/előadótér-gyermekfoglalkoztató-kávézó együttes közösségszervező szerepére, valamint a földszint felszabadításán és az emeleti sportpálya kialakításán keresztül intenzív köztéri jelleg megteremtésére irányul. A szerkezet adta feszes, rendezett térraszter izgalmas alapot nyújtott a terek, térkapcsolatok rendezésére, semleges keretet adva így a formailag kötetlenebb, játékos elemek megjelenésének.
A projektek a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Építőművész MA képzésén születtek, a kurzus vezetői Csomay Zsófia és Marián Balázs voltak.
Pálinkás-Szűcs Tilla
Szerk.: Borenich Levente
